2013. szeptember 30., hétfő

3 Mózes 2.



Miért mutat be valaki áldozatot?
-                     Valamit el akar érni Istennél? Biztosítani akarja saját jólétét, a föld termését, munkája hozamát? A pogány „adok, hogy adj” (Do, ut des) alapelv működik itt is?
-                     Eteti az Istent? A teremtmény gondoskodik Teremtőjéről?
-                     Vagy tudom, hogy minden az Istené, s én megköszönöm Neki, hogy gondoskodik rólam?! Hálát adok az Úr jóságáért, megemlékezem Róla.
Az Úr gondoskodik az övéiről. Rólad is! Te se felejts el megemlékezni az Ő jóságáról. Az istenfélő ember ételáldozata ebből a hálából fakad. Nem kívánja az Úr elvenni az egészet, csak az első zsengét, csak a legjavát – ami méltó hozzá, és, ami emlékeztet minket arra, hogy kitől is kaptuk mindezt! Nem is kell elégetni az egészet, hanem az áldozatra szántnak is csak az emlékeztető részét, ami emlékezteti az Urat a mi hálánkra.
Kovász és méz, vagy gyümölcsszirup nélkül kell felajánlani az ételáldozatot. Nem azért, mert az Úr allergiás rá; hanem semmi romlandót nem lehet odavinni, csak romolhatatlant, mert az illik az Örökkévalóhoz. Ezt erősíti az a kiegészítés, hogy sót lehet tenni az ételáldozatra. Ezzel annak nem csak az ízét javították, és az értékét növelték; hanem a tartósságát is. A só ugyanis tartósít, konzervál.
Ennek az áldozatnak a héber neve minchah – ételáldozat. A hozzávalók a liszt és az olaj – a kor alapvető élelmiszerei. Az Úr szolgálatában álló papok javadalma jórészt ebből az áldozatból adódott. A papoknak fontos volt, hogy a nép hálás legyen Istennek, és saját javaiból, amivel az Úr a népről gondoskodott, megadja az Úrnak és papjainak az Őket megillető részt.
Ezt az áldozatot rendszeresen mutatták be másfajta áldozatokkal együtt. Az égő- és véres-áldozatoknak gyakori velejárója volt (4Móz 15,1-16). 
Dr Sándor Balázs

2013. szeptember 28., szombat

Első parancsolat

Van egy kedves házi tigrisem, szabadon fogom engedni, de előbb azt szeretném, ha nem félne átugrani egy égő fatörzset. Mert akkor nem kellene féltenem az erdőtűztől, hiszen más veszély nem is fenyegeti majd. Hogyan tanítsam meg?...

A kisöcsém nagyon szeret úgy sétálni az utcán, hogy jó öt méterrel előttem fut. Ez veszélyes, elüti kerékpáros, kereszteződést észre sem veszi... , de ő szeret futni. Hogy szoktassam le róla?...

Spurgeon-ról mesélik, hogy sétált a tanítványaival a kertben. Találkoztak két kisgyerekkel, ő leállt játszani velük. Majd feltette az egyiket egy magas kőkerítés tetejére, s játszott vele tovább, hogy ugorjon le ő majd elkapja, a kicsi nem ugrott le. feltette a másikat is hasonló módon, s az leugrott. Tovább mentek s a tanítványok elkezdték találgatni, hogy miért történt ez így:....

Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről a szolgaság házából. ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.

Én a tiéd, te az enyém, senki el nem választhat már többé minket egymástól.  Ennek vannak következményei. csapat feladatok:
- Parancsolathoz tervezzetek KRESZ táblát, lehet már meglévő, vagy teljesen új.
- Teremtsetek világot! Milyen állatok, növények lennének? (Avatar) Van-e ember? Milyen? S alkossátok meg teljes egyetértésben a 3 legfontosabb szabályát a világotoknak.



Ernst Lange: A 10 nagy szabadság

Egy kisfiútól megkérdezték egyszer: Mi a keresztyén vallás?
Erre ő így válaszolt: A keresztyén vallás az, amikor azt mondják, hogy nem szabad.
Sokan vannak akik így gondolkodnak.
És ha megkérdezzük, miért viselkednek ilyen különös módon, akkor a Tízparancsolatra hivatkoznak:
Abban mindegyre azt mondják, ne tedd ezt, vagy ne tedd azt!
Óriási tévedés!
Isten nem kényúr, hanem szabadító. Ő megszabadította Izraelt, az Ő népét az egyiptomi rabságból.
Majd elvezette őket a Sínai hegyhez. S a Sínai hegyen világosan elmagyarázta nekik, milyen nagy szabadságban élhetünk Istennel.
Tíz mondatban közölte ezt velük.
A tízből nyolc tagadó mondat, kettő pedig állítás. De a tízből egy sem tiltó mondat!
Hanem ahelyett mindegyik így kezdődik:
Én, az Isten, és te, az ember, mostantól kezdve egymáshoz tartozunk. És ha együtt maradunk, akkor így fog kinézni az életed:
Nem lesznek idegen isteneid.
Tisztelni fogod az én nevemet.
Nem fogod magad halálra hajszolni.
Családod körében emberséges életet fogsz élni?<<
És így tovább.
A tízparancsolat az Istentől megnyert nagy szabadság tíz mondata.


     1. Első parancsolat
Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!
Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától,
sem az emberek hatalmától;
nem kell féltened sem pénzedet,
sem szórakozásaid örömét.
ha félve csüggesz ezeken,
rabszolgájuk leszel.
Én, a mindenható isten, a te segítőtársad akarok lenni.
Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.
Sándor G


Jézus Názáretben

Időutazás osztálytalálkozón vagyunk.
Egyesével jönnek a gyerekek, mikor kimegyünk elmondom, neki, hogy ki lett belőle, s én konferálom be őket.
konferansz és szerep:
- Leszállt az udvaron egy helikopter! Valaki így érkezett az osztálytalálkozónkra? - Kutató, ez az új csodakapszula megelőz minden betegséget.
- Ilyen autót még nem láttam, megjött... - Diplomata, megoldódott az éhezés ügye a földön, én vezettem a tárgyalásokat.
- Olvastátok a múlt heti újságokat, megérkezett... - Politikus, kormányom megszünteti a munkanélküliséget.
- Annyi itt az újságíró, alig lehet bejutni. híre ment, hogy jön... - Aktivista, leáll az utolsó alkohol gyár, az unokáim már nem is ismerik azt a szót, hogy kábítószer a munkánknak köszönhetően.
- Négy lovas hintón jött... - Csodabogár vállalkozó, Ma zártam be az utolsó börtönt, jó útra tértek a bűnözők, már nem veszélyesek, wellness hotellé alakítjuk át az épületet.
- Skype-on jelentkezik be... - Miniszterelnök, aláírtuk a világbékéről szóló egyezményt.
- Az igazgató üzeni, hogy csókoltat mindenki, de sajnos nem tud ma bejönni, mert mióta híre ment, hogy... is idejárt, annyi a jelentkező az iskolába, hogy folyamatosan bővítenie kell az épületet, sajnos, most is épp erről tárgyal. - Kutató, feltaláltam a rákellenszerét.

Így járt Jézus is Názáretben, leszólták. Emlékszünk rá gyerekkorából, akkor bezzeg... Mutasd meg itt és most is!

Ki Jézus? Kérdezte Keresztelő János, Kajafás, Pilátus is.

Miért lett Isten emberré? Találkozni akart. A megsértett Isten nyújt békejobbot. Nem követel, nincs feltétel.
  
Jézus te más vagy!
Te nem kárhoztattad a házasságtörő nőt,akit mindnyájan elítéltek.
Te betértél a vámszedőhöz, akit mindenki megvetett.
Te magadhoz hívtad a gyerekeket,amikor mások elzavarták őket.
Te megbocsátottál Péternek,amikor megtagadott.
Te megdicsérted az adakozó özvegyet,akit mások észre sem vettek.
Te elűzted az ördögöt,akire mindenki más hallgatott volna.
Te üdvösséget ígértél a latornak,akit mindenki a pokolra kívánt.
Te tanítványoddá hívtad Pált,akit mindenki mint üldöződet utált.
Te megvetetted a dicsőséget,amikor királlyá akartak tenni.
Te szeretted a szegényeket,amikor mindenki gazdag akart lenni.
Te olyanokat is meggyógyítottál,akikről már mindenki lemondott.
Te hallgattál amikor mindenki vádolt,gúnyolt és ostorozott.
Te meghaltál a kereszten,amikor ők mind páskájukat ünnepelték.
Te magadra vetted a bűnt,amikor ők mind ártatlanra mosták kezüket.
Te feltámadtál a halálból amikor azt hitték,mindennek vége.
Jézus köszönöm ,hogy te más vagy

Sándor G

Kísértés


Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: ekkor előhúztam egy drazsés milka csokit.
- Mit mondasz rá? ... Segítek. Tudod, hogy az ördög adja. ...
jó kis beszélgetés kerekedett, első kísértés, a bűn az ajtó előtt... történetek is előjöttek, s majd elmondtam az eredeti változatot is:
Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő így válaszolt: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Van ilyen kísértés a mi életünkben? Van néha valami egyszerű módja annak, hogy teljesüljenek azonnal a vágyaid? ... alkalmi ivók; megéri-e a hűség a párodhoz; nagyobb-e a öröm, ha vársz rá; sárkányokkal szánthatsz (Weöres)

Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, s elővettem egy jó hegyes kést, s kezdtem játszani az ujjaim közé szurkálva az asztalon. Ilyet ugye szoktatok csinálni?! Hősködés. Csodáljatok! Életveszélyes, de én megteszem, mert... Miért is?... Mitől vagyok, az aki vagyok? ... majd elhangzott az eredeti: a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." Jézust ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" 
Van ilyen kísértés a mi életünkben? nejlonban vinni a 4milliót villamoson, 3 állást bevállalni, hitelre vásárolni...

Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, s meglobogtattam egy 20ezrest. Ha neked adnám mit tennél meg érte cserébe? ... Meddig lehet elmenni? ... Mi az, ami nem is tűnik nagy árnak, s mégis az? ...
megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Ekkor elhagyta őt a ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
Van ilyen kísértés a mi életünkben? A társasak elismeréséért vívott harc bűnbe vihet. Hogy tudunk szembeúszni az árral,... ha nem vagyunk döglött halak. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör?(Vörösmarty)
HF: Mi a költő válasza, egyet értesz-e vele?
Sándor G

2013. szeptember 18., szerda

Könyvajánló



Testté dermedt lelkek
Órigenész teremtés-teológiája a Gen 1-2 értelmezésében


 A kérdés, amire választ keresünk, így hangzik: Vajon a Szentíráshoz ragaszkodik-e Órigenész teremtés-elmélete? Hiszen ezt kritériumként ő maga is megfogalmazta, nála ez alapfeltételnek számít, hogy: „alátámasztható-e az isteni Írások tekintélyével” (PA III. 4. 1.)?! Ha a válasz részben igen, felvetődik, hogy mennyiben használható ma az ő elgondolása? Amennyiben pedig nem, akkor milyen aktuális veszélyre figyelmeztethet bennünket a majd másfél évezrede az egyház által egyetemesen elítélt alexandriai tanítás? Alkalmazkodva az időkeretekhez, most elsősorban a Genezis első két fejezetének fényében igyekszem megvilágítani ezt a kérdéskört.

1.    Mítosz, vagy történelem?
Órigenész írja az első Genezis-homíliájában:
„a Szentírás azt mondja, hogy kezdetben és mindent megelőzően lett az ég, vagyis a szellemi valóságok összessége, ami fölött, mint valami trónuson, Isten nyugszik… Így hát az első ég, amit szelleminek mondtunk, azonos értelmünkkel, ami maga is szellem, más szóval: szellemi emberünk, aki látja és szemléli Istent.” (Gen. Hom. 1. 2.)
Bevett gyakorlat ma is a teremtésmagyarázatnál utalni már meglévő dolgokra, az összefüggés tisztázása végett. Pl: Az ókori keleti népek nap, hold és csillagimádatával polemizál a Genezis első fejezetének teremtés elbeszélése, ugyanis az első napon megalkotta Isten a világosságot, de csak a negyedik nap jöttek létre a világítótestek, mint teremtmények. Hasonló módon jár el Órigenész is, amikor a második napon megalkotott, s égnek nevezett boltozattal párhuzamba állítja az első vers szerint megteremtett eget. Ezzel csodálatos lelki útmutatást nyújt az olvasónak, de belekeveredik a Bibliától idegen kozmogónia és antropogónia a „szellemi valóságok összessége” révén. Értem ez alatt az anyagi világ létrejöttéről vallott Órigenész-i felfogást, mely szerint mindez csak a núsz-ok Istentől való elfordulásának és elhidegülésének következménye. S így a teremtés elbeszélés történeti jellegének elhagyásával, az őstörténet szerzője által demítizált elemek, Órigenésznél újra mitikus jelentésárnyalatot nyernek.
A mai írásmagyarázatok felhívják a mítosz és a bibliai teremtéstörténet közötti különbségekre a figyelmet; hogy megfeleljenek a szentírók és szerkesztők szándékának, s a teremtést a történelem részeként, mint annak kezdetét fogják fel. Figyelmeztetnek annak veszélyre is, hogy mi történik, ha a történelem előtti időkbe csúszik vissza a teremtés, s mitológiai arculatot ölt magára. A mítoszok szereplői alapvetően az istenek. Ha Órigenész a núszok henászát a történelmen kívülre helyezi, habár jó szándékkal, mert a Teremtő egyetlenségét kívánja ezzel biztosítani gnosztikus ellenfeleivel szemben (PA I. 8. 2.),[1] akkor éppen olyan kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, amit ő maga akart elkerülni. Lásd a tetraditák és iszokhrisztoszok következtetéseit ezzel kapcsolatban!

2.    Időbeli, vagy örök teremtés?
Órigenész a Gen 1,1 magyarázatában határozottan állítja, hogy az ige „nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről”, mivel számára „a mindenség kezdete… Jézus Krisztus, a mi Urunk”.[2] Isten teremtő munkáját öröktől fogva végzi, hiszen „nem volt olyan idő, amikor Isten ne lett volna teremtő…” (PA I. 4. 3.). Ezzel viszont nem akarja azt is állítani Órigenész, hogy a teremtmények, melyek öröktől fogva vannak,[3] esetleg teremtetlenek is volnának – sőt ez ellen határozottan tiltakozik. Ezt a paradoxont a Krisztusban, mint az Atya Bölcsességében való teremtés Bibliai normájával zseniálisan oldja föl, hiszen „soha nem volt, hogy ne lett volna meg a Bölcsességben a jövőbeni dolgok előképe” (PA I. 4. 4.). Szerzőnk célja ezzel csupán az, ahogy Jakab mondja, a változásnak még az árnyéka se vetüljön Istenre (Jak 1,17). Ezzel viszont ajtót nyit Órigenész a teremtésnél korábbra, mintegy az abszolút kezdet elé bepillantani vágyók számára! A szír írásmagyarázók előszeretettel érdeklődtek a Gen 1,1 alapján azután, hogy a kezdetet megelőzően hány őstermészet létezett. Theodor bar Koni hetet sorol fel: a négy őselemet (föld, tűz, víz, levegő) kiegészítve az angyalokkal, az éggel és a sötétséggel; mint az első teremtési napon már létező teremtményekkel.[4] Órigenész is ezt teszi: ismerni véli a Genezis elbeszélte teremtés előtti teremtést, amelyben a núsz-ok henászával elkezdődik valamiféle Őstörténet előtti őstörténet.
Ma a klasszikus bibliafordítások mind úgy kezdődnek, hogy a Gen 1,1-et önálló teljes mondatnak tekintik, esetleg az értelmezések révén látható olyan megoldás, hogy az első vers egy összetett mondat főmondata, s a második illetve harmadik vers ennek mellékmondatai, ami esettől függően megkívánja a maga kötőszóval való kiegészítését. Viszont az Ószövetséget kutató nyelvészek, a Gen1,1-3 mondatszerkesztéséhez hasonló mondatfűzéseket vizsgálva arra jutottak,[5] hogy a Gen 1,1 valójában csak egy időhatározói mellékmondat, s a Teremtéstörténet első mondatát így lehetne visszaadni:
„Amikor Isten elkezdte a menny és a föld teremtését, s a föld még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a vizek felszínén és Isten vihara nyugtalanul siklott a vízfelszínen, akkor mondta Isten: „Legyen világosság!” és lett világosság.”[6]     
Azaz a teremtés kezdetén már elég sok minden létezett az ilyen értelmezés szerint. Ezzel a gondolattal eljátszott már 1949-ben Gerhard von Rad, de ha mondattanilag lehetségesnek is tartotta az „Annak kezdetén, hogy Isten az eget és a földet teremtette…” fordítást, de teológiailag elvetette, mert a káoszból való rendcsinálást nem tartotta összeegyeztethetőnek a héber „ (újat) teremteni”, „valamit létrehozni” (bara) ige jelentéstartalmával.[7] Régóta mondják a bibliatudósok, hogy a semmiből való teremtést a Szentírásból elég nehéz alátámasztani. S most az igehasználat mellett a creatio ex nihilo másik bibliai sarokkövének számító abszolút kezdet, mint minden teremtmény létrehozásának kiindulópontja látszik ezzel végleg megdőlni.
Pedig ahogy láttuk a dogmatörténet tanúsága szerint, erre jobban oda kell figyelnünk, mert ez az, egyenlőre még csak résnyire megnyitott, ajtó beláthatatlan spekulációk útvesztőjébe vezethet. Megszívlelendő Rabbi Yonának a válasza arra a kérdésre, hogy a Tóra miért egy béttel (b) kezdődik, s miért nem Aleffel (a). A válasz így hangzik:
„Ez (t.i. a Bét (b) betű) minden oldalról zárva van és csak előre felé nyitott. Így nincs jogod azt kérdezni: Mi van fölötte, alatta, vagy mögötte? Sokkal inkább csak a világteremtés napjától előre felé szabad kérdezned!”[8]

3.    A lélek preegzisztenciája és az idő
Órigenész teremtés-teológiája szerint minden teremtmény először szellemi testben létezett, s csak később szabad mozgásuk eredményeként kerültek az értelmes lények három rendjének valamelyikébe, s nyertek ezáltal, vagy dicsőséges angyali, vagy emberi hús-vér, vagy hideg, sötét démoni testet. Így a lélekről szólva Órigenész kiterjeszti a létezés lehetőségét, a földi testben eltöltött időn kívülre, mégpedig nem csak az azt követő, hanem azt megelőző időszakra is. Sőt az ember teremtéséről szólva egyenesen így ír róla:
„Aki pedig Isten képmására lett, az a mi benső emberünk, a láthatatlan, testetlen, romolhatatlan és halhatatlan.”[9]
Szerinte ugyanis a szellemi létezőkre a kozmikus idő nincs hatással, mivel az első napon teremti meg Isten az időt, amikor elhangzik: „Lett este, és lett reggel: egy nap.” (Gen 1,5.c). Ehhez fűzi Órigenész magyarázatként: „Így mondta, mivel a világ létezése előtt nem volt még idő.”[10] S a Jelenések Könyvében pedig azt olvassuk: „nem lesz többé idő” (Jel 10,6). A szellemi teremtmények ezért úgyszólván csak megmártóznak a kozmikus időben, hogy tanuláson és próbákon vegyenek részt, s így elmozduljanak Isten szemlélése felé. Hogy majd visszatérjen a mindenség a sokféleségből az egységbe.
Az egyház a lelkek preegzisztenciájáról szóló tanítást elítélte. De érdemes itt megjegyezni, hogy Órigenész, éppen attól kényszerítve, hogy annak még a látszatát is elkerülje, hogy Istennel tesz egyenlővé teremtményeket, nagyon precízen megfogalmazta az alapvető különbséget a Teremtő és alkotásai között: Isten változhatatlan és örök (a maga testetlenségében/anyagtalanságában, jóságában), míg teremtményei változásoknak kitett (jóra és rosszra egyaránt képes) mulandó lények. Ezt szem előtt tartva látszik igazán a különbség Isten és ember között, s ennek ismeretében lehet felsorolni az ember szubsztanciális és járulékos tulajdonságait, amelyek közül egyesek állíthatóak Istenre is, míg mások nem.   

4.    A fizikai világ teremtése bűnbeesés eredménye
Órigenész egyik legveszélyesebb tanítása (az apokatasztaszisz mellett talán a leginkább veszélyes) az anyagi világ létrejöttének okát megadó gondolatmenete. A bukás, az Isten szemlélésében való megcsömörlés, amely az Istentől való eltávolodás révén a szellemi testet, mivel kihűlt benne a szeretet, egyre durvább anyagi testté dermesztette.[11] Az alexandriai tanító ezt oly következetességgel dolgozta ki rendszerező művében, hogy az angyalok, fejedelemségek, hatalmasságok, erők, uralmak, nevek és trónusok értelmezésénél[12] kitért arra is, hogy az égitestek is értelmes lélekkel bírnak.[13] Sőt ahogy írja:
„a világmindenségről is azt tartom, hogy róla mint egy hatalmas és óriási élőlényről kell vélekedni, melyet Isten ereje és értelme lélekként tart fenn”[14]
Vagyis igyekszik mindent visszavezetni a kiindulási pontként szolgáló henászra. Ezáltal minden fizikális létező egy-egy Istentől jobban, vagy kevésbé eltávolodott núsz dicsőséges, vagy kevésbé dicsőséges testi mivoltát jelenti. Így a tárgyi valóságok spiritualizálása révén a transzcendens teljesen kézzel foghatóvá válik. Ami a pusztai remeték és szerzetesek misztikájában pozitív módon teljesedett ki, annak ellenére, hogy az alapjául szolgáló spekulatív teremtés-teóriát elítélte az egyház.

5.    Testi és testetlen valóságok
Órigenész kozmológiájában gyakran szerepel a testi és testetlen valóságok megkülönböztetése. Ő maga is tisztában van ugyan vele, hogy „Az aszómaton azaz ’testetlen’ kifejezés nem csupán sokak számára ismeretlen, de a mi írásaink sem ismerik és használják.”(PA I. Előszó 8. ). Amikor pedig igyekszik a Szentírás alapján megmagyarázni, hogy mire is használja ő ezeket a kifejezéseket, akkor ezt írja:
„minden Krisztusban és Krisztus által lett és teremtetett, mind a láthatók, amelyek testiek, mind a láthatatlanok, melyek szerintem nem mások, mint testetlen létezők és erők.”[15]
Azaz a héber gondolkodásmód szerint megfogalmazottakat értelmezi a saját görög gondolkodásmódjában. Nem egyedül Órigenész sajátja ez a szemléletmód és a törekvés. Hiszen egy egész korszak egyházi képviselői dolgoztak azon, hogy kisebb-nagyobb veszteségek árán, de átültessék a sémita közegben elhangzott kijelentést a hellenizált világ számára érthető módon.
Ezzel viszont a magyarázó saját világról alkotott elképzelését vetíti bele értelmezésként a szövegbe. Így pedig fennáll a veszélye annak, hogy a képekkel körülirt dinamikus mindenséget, melynek éppúgy része az Isten, mint az ember, fogalmai által „filozófiailag tárgyiasítsa…, s olyan valóságként ragadja meg azt, amelyet az ember önmagával szemben állóként értelmezhet.”[16] Így lesz a „látható és láthatatlan világból” Órigenésznél „testi és testetlen valóság”, amit neki is meg kell határoznia, hogyan is használja. De „az ég és a föld” héber kifejezés görög tükörfordításának automatikus értelmezéseként használt koszmosz szó már nem szorult rá az értelmezésre, pedig mennyivel többet jelent.
Ebben az esetben azt lehet elmondani, hogy mind a két megközelítés spekulációkba torkollott: a „testi és testetlen valóságok” a filozófiai fejtegetések útvesztőjébe nyitott kaput; míg a „látható és láthatatlan” dolgok a misztika ködébe burkolta a világot.    

6.    Órigenész írásmagyarázata és tanainak elítéltetése
Órigenész ószövetségi írásmagyarázatának a LXX szolgált alapjául, ezért a Genezis 1-2. fejezetének értelmezésekor a görög szavak szómagyarázatai, mint például a Gen 2,7-ben is szereplő pszükhé-hez fűződő fejtegetései a PA II. 8. 3-4-ben teljesen elferdítik a szöveg eredeti héber jelentésárnyalatait. Más irányba visz a görög kifejezés etimológiája, mint annak héber megfelelőjéé a nefes-é, ennek eredeti jelentése „torok”, „gége”,[17] míg a görög pszükhé a „szuszog”, „lélegzik” jelentéssel bíró, hangutánzó pszü- alapalakból származtatható. Mindezek helyett Órigenész felveti „több szorgos vizsgálódó” véleményét[18]:
„Vajon a lélek, a görög pszükhé nem az istenibb és kiválóbb állapotból való lehűlés folytán nyerte-e nevét átvitel folytán, azaz hogy mert természetes és isteni melegségéből lehűlt, és ezért e mostani állapota miatt kapta e megnevezést?”[19]
A megfogalmazásból kiderül, hogy maga Órigenész is tud többféle etimológiáról, mégis erre az egyre hivatkozik az adott helyen, mert ez támasztja alá protológiáját, antropoógiáját, démonológiáját, hamartológiáját, eszkatológiáját; s így természetesen a kiindulópontként szolgáló teremtésteológiáját is. A pszükhé ilyen módon való értelmezése paradigmája lehet a tanrendszer által meghatározott írásértelmezésnek. Az exegézisben feltűnő jó értelemben veendő „dogmakényszernek”. A körvonalazódó tanrendszer ugyanis óhatatlanul együtt járt bizonyos sarkításokkal, amelyek kiegészítő sarkaikkal túlnyúltak a kijelentésen, míg máshol határozott éleik révén kénytelenek voltak figyelmen kívül hagyni szentírási részeket; ha másért nem is hát a befogadók felfogóképessége miatt.
A gnózis és a keresztyén-ellenes pogány bölcselet elleni küzdelemben Órigenész korát megelőzve védelmezte az Isten „egylényegű” hármasságát, az „istenember” (theantróposz) kifejezést úttörő módon alkalmazta krisztológiai értelemben, s már használta az „istenszülő” (theotokosz) megnevezést Máriára. Viszont gondolati rendszere a sarkításokon túl azt is eredményezte, hogy egyébként briliáns, s nem csak a kortársak, de több évszázadon át az utókor által csodált írásmagyarázatát is átszövik azok a nézetek, amelyek 553-ban az egyetemes egyház ítéletét kiváltották. Ezek mind az eredeti órigenészi megfogalmazások miatt, mind az euagrioszi értelmezés és ráépítés miatt hozzájárultak az alexandriai egyház-tanító műveinek részbeni megsemmisítéséhez, részbeni megcsonkításaihoz, részbeni fordításbeli tömörítéséhez, átfogalmazásához. S így maga az órigenészi életmű egykor eleven, a Lélektől áthatott egésze és egyes darabjai is torzóvá dermedt testekként állnak ma előttünk.      



[1] Somos Róbert: Az alexandriai teológia. In: Catena Monográfiák 1. Sorozatszerkesztők: Somos Róbert és Heild György. Paulus Hungarus – Kairosz 2001 149. p.
[2] Órigenész: Gen. Hom. 1. 1. In: A betű öl, a szellem éltet. Tizenhat homília a teremtés könyvéhez. Fordította: Heidl György. Paulus Hungarus – Kairosz Bp. 1999. 9. p. 
[3] „amióta Isten létezik, azóta a teremtményeknek is mindig létezniük kell úgymond kezdet nélkül” PA I. 4. 4.
[4] V.ö: T. Jansma: Investigations into the early Syrian Fathers on Genesis. An aproach to the exegesis of the Nestorian Church and to the comparison of Nestorian and Jewish exegesis. Old Testaments Studies 12 (1958), 69-181, 99. p.    
[5] H. Rechenmacher: Gott und das Chaos. Ein Beitrag zum Verständnis von Gen 1,1-3. Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft. 114. (2002) 1-20. p.
[6] O. Kaiser: Der Gott des Alten Testaments: Wesen und Wirken. Theologie des Alten Testaments. Teil 2: Jahwe, der Gott Israels, Schöpfer der Welt und des Menschen, UTB 2024, 1998, 265. p.
[7] Lásd: Gerhard von Rad: Das erste Buch Mose. Genesis. In: Das Alte Testament Deutsch. Neues Göttinger Bibelwerk. Teilband 2 bis 4. Evangelische Verlagsanstal Berlin 1967. 37-38. p.
[8] Idézi H. Rechenmacher a fenti cikke elején, mégpedig M.A. Mirqin: Midrash Rabba. Bereshit Rabba. Teil 1, 1986, 10. p. alapján.
[9] Órigenész: Gen. Hom. 1. 13. In: A betű öl, a szellem éltet. Tizenhat homília a teremtés könyvéhez. Fordította: Heidl György. Paulus Hungarus – Kairosz Bp. 1999. 28. p. 
[10] Latinul: „quia tempus nondum erat, antequam esset mundus” Órigenész: Gen. Hom. 1. 1. u.o. 10. p.
[11] PA II. 1. 1.
[12] A Kol 1,16 és az Ef 1,21 igehelyekkel kapcsolatban.
[13] PA I. 7.
[14] PA II. 1. 3.
[15] PA I. 7. 1.
[16] Gerhard von Rad: Az Ószövetség teológiája I-II. Fordította: Görföl Tibor. Osiris Kiadó Bp. 2000. I. kötet 128. p.
[17] Ézs 5,14
[18] Mint azt a szövegkiadások megjegyzik ez a fajta etimológia a görög filozófiai irodalomban általános volt. Megtalálható Platónnál, Arisztotelésznél, Philónnál és Tertullianusnál is.
[19] PA II. 8. 3.

A gyülekezet fája



AZ ÉLET FÁJA – A GYÜLEKEZET FÁJA

            Az egyházközségeinket úgy szeretjük bemutatni, mint egy-egy olyan szeretetközösséget, ahol megélhetjük hitünket. Hogy hogyan is tesszük ezt, és ki hol találta, vagy találhatja meg benne a helyét, arról szól ez a rövid írás.
A gyülekezet Krisztusban gyökerező élő szervezet. Nem csak a tagjaiban él, hanem mint közösség is élő egységet alkot. Ahogyan a test sem csak azért él, mert sejtjei élnek, hanem a sejtekből is élő szövetek állnak össze, amelyek szintén egy élő szervezetben egyesülnek. Ezt képzeljük most el úgy, mint egy fát. Az Éden kertjében álló élet fájához vezető út lezárult az ember számára a bűneset miatt (1Móz 3,22-24). A Golgotán álló keresztfa viszont a Krisztus áldozata révén közvetlen utat nyitott a Benne hívők számára a mennyei Atyához (Mt 27,51). Az egyház a Krisztus teste, a gyülekezet pedig az élet fája.
Mit érdemes tudni a gyülekezet eme lelki fájáról?
Ennek gyökérzeti szintje a gyülekezet igazgatási szintje – a gyökér szerepét tölti be, amellyel a gyülekezet közössége és az egész egyház Krisztusba megkapaszkodik. Ide tartozik mindaz, ami a közösség létfenntartásához szükséges: elsősorban a lelki élet szervezése, azután a Krisztusi tudomány továbbadása, az anyagi és a lelki javak ügyeinek intézése, s végül a rászorulók segítése. Ennek a négy feladatkörnek az ellátására négy tiszt alakult ki a református egyházunkban: lelkipásztori, tanítói, presbiteri, és diakónusi.
- Lelkipásztor szervezi a gyülekezeti missziót a gyermekek, fiatalok, ifjú házasok és idősebbek körében; tartja az istentiszteletet hétköznap és vasárnap, valamint az ünnepeken, nem csak a templomban, hanem a város több pontján (iskolákban, szociális otthonban, nyugdíjas házban, a temetőben); kiszolgáltatja a sákramentumokat, pásztorolja a betegeket, magányosokat, elesetteket és a gyülekezet minden tagját.
- Tanítók: Gyülekezetünkben számos tanító kapcsolódott be a katechézis szolgálatába, a vasárnapi gyermekistentisztelettől kezdve, az egyházi óvodában és iskolában, hittanórákon, konfirmációi előkészítőn, ifjúsági bibliaórákon adják tovább hitüket.
- Presbiterekhez tartozik az egyházközség közigazgatása, tehát a lelki és az anyagi javak felett sáfárkodik, és gyakorolja az egyházfegyelmet.
- Diakónusok: Gyülekezetünkben a szeretetszolgálatot nem elkülönített szolgálok, vagy fizetett alkalmazottak végzik, hanem a szegények segítése, az elesettek gyámolítása közös felelősségünk.
            Aki az egyházközséggel ügyintézés közben találkozik, akár keresztelő, esküvő vagy temetés kapcsán az a gyülekezet igazgatási szintjét ismeri – őket szeretettel invitáljuk a templomi szeretetközösségbe. 


A kegyesség a fa törzsében található: ez gyakorlatilag a templomtér, ahol mindenki Istenre figyel, Őt imádja. Itt mindenki tiszttől és szolgálattól függetlenül az egységes gyülekezet tagja – tehát nincs külön útja senkinek Istenhez, hanem csak a közösségen belül. Ez a közösség lehet vasárnapi istentisztelet, és családi bibliaóra, evangélizáció, bibliaóra, imaóra, házi-csoport, kiscsoportok életkornak és sajátos helyzetnek, vagy területi elhelyezkedésnek megfelelően.
Aki eljön hozzánk egy istentiszteletre akár keresztelő, konfirmáció, esküvő, vagy temetés kapcsán, az mind a gyülekezet kegyességi életébe csöppen bele. Ha már az egyszerű templomlátogató otthon érzi magát a közösségben, akkor magától is érzi, hogy ennél többet jelent a Krisztus követése, s felébred benne a vágy a szolgálatra.


A gyülekezeti lelki fa lombkoronájának felel meg a szolgálat. Ide csak a templomtérből lehet feljutni. Aki az istentiszteleti közösségben részt vesz, annak lehet a közösségben szolgálata (Jn 12,26)! Nyilván a négy alaptisztséghez kapcsolódik szolgálat – azon keresztül táplálkozik a krisztusi alapból, de azon túl is van szolgálati lehetőség. A szolgálat egy gyülekezetben annyiféle lehet, ahány gyülekezeti tag van!
- Missziói szolgálat: megtérés szolgálata, mindenkit Krisztushoz vezetni.
- Tanítói szolgálat: tanítás szolgálata, Krisztusban növekedést adni.
-  Közigazgatási szolgálat: a vezetés szolgálata, Krisztusban megtartani.
- Diakóniai szolgálat: a gondozás szolgálata, Krisztus szeretetét megmutatni.
- Templomi szolgálat: istentiszteleti szolgálat, Krisztust együtt imádni: ajtónállók szolgálata (információs szolgálat, kijelölt templomi helyek megmutatása…), kántori szolgálat, Isten dicséretének szolgálata, imaszolgálat, liturgiai szolgálat (igeolvasás, bizonyságtétel, hitvallás…), adakozás szolgálata, iratmisszió…
-  Médiaszolgálat: kommunikációs szolgálat, Krisztust továbbadni: újságot szerkeszteni, cikket írni, honlapot szerkeszteni, honlapon hozzászólni, plakát készítése, plakát kifüggesztése, újságot terjeszteni, gyülekezeti hírlevelet kézbesíteni…
- Szervezés szolgálata: közösségteremtés szolgálata, együtt lenni Krisztussal: előadót meghívni, egyeztetni az időpontot, gyülekezetet motiválni, kiscsoport vezetése…


Ez a gyülekezet lelki fája. Hitünk szerint ez a fa növekszik, gyarapodik és gyümölcsöt terem Isten dicsőségére!
Dr. Sándor Balázs
Illusztráció: Kernács Viktória