2014. december 30., kedd

Az idő lejár...



„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen eljön az Emberfia.” Mt 25,13.
            Olyan sokszor bajban vagyunk az idővel: sietünk, elkésünk, hamar érünk oda, várnunk kell, lemaradunk valamiről… Az idő ura, Jézus Krisztus figyelmeztetni akar, hogy a legfontosabb dologról le ne maradjunk!
            Először is azt kell megértenünk, hogy az, amiről Jézus beszélni akar, majd csak akkor „fog hasonlóvá tétetni” a példázatban szereplő tíz szűzhöz, ha Ő visszajön! Addig az öt okos és az öt balga szűz között nincs különbség! Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus ezt a példázatot a tanítványoknak mondja el. Azaz nekünk mai tanítványoknak szól. Nem csaphatjuk be magunkat azzal, hogy ez az istentelenek kirekesztéséről beszél. Ez nekünk szóló figyelmeztetés: Mi, akik várjuk Krisztust vissza, akik ismerjük az írásokat, akik az Ő gyülekezetének tagjai vagyunk – Vigyázzunk, mert lemaradhatunk a menyegzőről!
            Az ismerős képek biztonságot adnak nekünk: azt mondjuk, igen ezt ismerem. Tudom, hogy Jézus a vőlegény. Sejtem, hogy mécses az Isten igéje, az olaj a Szentlélek. S mégis óriási bizonytalanságban hagy mindenkit Jézus afelől, hogy mindez mikor történik majd meg. Hiszen nem elég Őt az érkezése előtt várni és korábban készen lenni. De nem lehet az érkezése utánra időzíteni azt, hogy elég majd akkor elkészülni… Amikor éppen jön a vőlegény, akkor kell készen lennünk! Ez pedig azt jelenti, hogy mindig készen kell lennünk, mert bármikor megérkezhet. Az advent elmúltával sem felejtkezhetünk el tehát a várakozásról!
            Az Emberfia közeledik – egy vőlegény sohasem késik, hanem mindig időben érkezik. Készen vagyunk? Mert le lehet ám maradni a Bárány menyegzőjéről. Nem elég ugyanis várni, hanem készen kell lenni! Kevés az, ha valaki tud Krisztus visszajöveteléről, sőt nem ér semmit, ha csak félelem és rettegés tölti el, ha a harag napjára gondol… A mennyasszonynak felékesítve kell várnia vőlegényét. Akik pedig köszöntik az érkező vőlegényt, azoknak nem elég, hogy van lámpásuk, olaj is kell a méltó fogadtatáshoz! Van Bibliád? Nagyon jó! Ismered a Szentírást? Hasznos dolog! De vajon következetesen, annak megfelelően is élsz? Úgy rendezted be az életed, hogy minden az Úr visszajöveteléről szól? Úgy kezded el és úgy fejezed be egy-egy napodat, hogy számolsz azzal: talán ez az utolsó? Teszel Neki is terítéket az asztalnál? Mindent az Ő dicsőségére, hitből teszel? Mindenről megkérdezed Őt: van-e még erre idő? Méltó-e ez
Őhozzá? Éljünk az örökkévalóságra nyitottan. Krisztushoz méltóan. Készen az Ő megérkezésére!

2014. december 24., szerda

Beteljesedett próféciák 4.



Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek - ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Mt 1,22-23.
Jézus születésekor láthatóvá lett, hogy Isten miként intézi az ügyeit: előre elmondja, még a részleteket is kijelenti, hogy fel tudjunk készülni, és őszinte szívvel várhassuk Őt!
1. A mennyei forgatókönyv valósult meg Jézus születésekor: Karácsony egy csodálatos példát ad nekünk Isten tervének megvalósulásából. Mintha egy évszázadokkal korábban előre megírt forgatókönyv valósult volna meg minden apró részletével együtt. Isten nem egy álmodozó. Reálisan számol az emberi bűnnel, ezért van az, hogy a jó dolgok mellett a rosszakat is előre ismerte, a prófétákkal megüzente. S minden – mint a Sínai-hegynél mondta Isten Mózesnek: „Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!” (2Móz 25,40; 26,30; 27,8) – ott Betlehemben a mennyei terv szerint ment végbe! Mondhatjuk, hogy ez Istennek nem okozott nehézséget. S mégis azt kell megértenünk, hogy ez nem volt természetes, hogy ez megtörtént. Mert Isten hagyhatta volna a bűne miatt elpusztulni az egész emberiséget. Ő mégis drágán, a lehető legdrágábban ajándékozott nekünk kegyelmet. A Szeme-fényét küldte el, hogy azokkal a bűnösökkel legyen együtt, akiknek bűnét Isten utálja – sőt bűn nélküli életét azzal szennyezze be, hogy az egész világ bűnét magára vegye és felvigye a keresztfára! A mennyei forgatókönyv így teljes.
2. Istennek az én életemre nézve is van egy csodálatos terve: Nekünk is vannak vágyaink, tele vagyunk várakozással. Ha betegek vagyunk, várjuk a gyógyulást; ha gyászolunk a vigasztalást; ha szegények vagyunk a sorsunk jobbra fordulását… Várjuk, és várjuk. Ki tudja, kitől várjuk. Isten tudja, kitől kérjük. S ha már kérjük, jól kérjük-e. Krisztusban Isten mindent elérhetővé tett számunkra. Krisztusban lesz az életünkből áldás átok helyett! Eredendő bűnből váltotta meg ezzel az eredendő áldással az emberiséget. Krisztusban értjük meg, hogy semmi nem véletlen, hát akkor ne is legyen váratlan!
3. Az újjászületésed azzal kezdődik, hogy Jézus megszületik benned: Krisztus megszületett az idők teljességében – ez tény! De az is tény, hogy ez még nem ment meg téged, ha nem születik meg benned is, s te nem születsz meg az Isten Országa számára is, azaz nem születsz újjá a Lélektől! Istennek terve van veled, de ez nem jelenti azt, hogy majd minden megtörténik rajtad, amit Isten eltervezett. Ő csak akkor cselekszik az életedben, ha behívod oda Őt, és Úrrá teszed az életeden, s engeded, hogy Ő cselekedjen. Ne csak akkor hajts majd térdet Krisztus előtt, és ismerd el Úr voltát, amikor már az egész világ a lábai előtt hódol, hanem addig, amíg tart a kegyelmi idő. Mert azt mondja az ige, hogy „… az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.” (Jer 23, 16-17 és 20) – nehogy akkor már késő legyen!

2014. december 12., péntek

Beteljesedett próféciák 3.



Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,” Lk 7,22
A bizonytalan ember hajlamos a kételkedésre, ezért nincs rosszabb Isten ügyével kapcsolatban, mint a bizonytalanság. Biztos információkat kell szereznünk magáról Istenről és az Ő dolgairól! Nem tudjuk ezt máshonnan beszerezni, mint az Ő kijelentéséből. Erre hívta fel Jézus is a tanítványai figyelmét, amikor Keresztelő János bizonytalankodó kérdésére válaszolt.
A válasz lényege egyszerű: mondjátok el ti, amit láttatok és hallottatok! Az igazi Messiás nem magáról tesz bizonyságot, hanem arról, aki elküldte – s ebben felismerhető az Ő küldetése, szolgálata és személyének lényege! A tanítványoknak is csak bizonyságot kellett tenniük a csodákról, és a hirdetett evangéliumról! Mi sem tehetünk másként! Sem akkor, amikor mi magunk bizonytalanodunk el, sem akkor, amikor a szeretteink kezdenek el ingadozni, sem akkor, ha idegenek kételkednek Isten szeretetében…
Amit lát az ember a Krisztus közelében: a gyógyulások, mégpedig olyan teljes helyreállításban, hogy nem csak testi nyavalyákból épülnek fel, hanem bűneik is megbocsáttatnak. Ezért ez a megfogalmazás van itt az evangéliumban: a vakok nem egyszerűen látnak, hanem feltekintenek – hálával Istenre! A sánták nem csak járnak, hanem körbejárnak – jellé válnak! A leprások nem csak meggyógyulnak, hanem megtisztulnak – Isten közösségének újra a tagjai lehetnek! A süketnémák nem csak hallanak, hanem meghallgattatnak! A halottak nem csak életre kelnek, hanem feltámadnak – új erővel telnek meg! Akit Isten gyógyít meg, annak nem csak a testi panaszai tűnnek el, nem csak tüneti kezelésben részesül, hanem testi-lelki egyensúlya áll helyre – ma is!
Amit hall az ember Krisztus közelében, az az örömhír! Van kegyelem, van szabadítás; mert Istennek gondja van népére. A lelkileg koldussá vált emberiség, akiket Lukács egyszerűen csak szegényeknek nevez, részesednek az evangéliumban! Nem csak evangélizálják őket, nem csak hirdettetik nekik az örömhír, hanem személyre szabott részük van belőle, mert Isten nevükön nevezi őket, és kimenti őket a bűnből! Minket is, ha elismerjük nyomorúságunkat, és nem kezdünk el dicsekedni lelki gazdagságunkkal…
Mindezek mögött viszont így karácsonyra készülve látnunk kell a beteljesedő Ézsaiás-i jövendölést. Isten nem csak Krisztus születése és halála körülményeit, részleteit mondta el a próféták által, hanem megérkező Fia életének minden mozzanatát előre kijelentette. Ebben pedig az a legszebb, hogy nem csak az ott és akkor tekintetében, hanem az itt és most tekintetében is!

2014. november 26., szerda

Beteljesedett próféciák 2.




„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” 1Pt 2,9-10.
A Bibliát lehet minden előismeret nélkül is olvasni, akkor is szól hozzánk! De ha a teljes Írást ismerjük, közelebb kerülünk, az Ige eredeti értelméhez – sokszor talán az aktuális mondanivaló kárára is. Ezért rendelt az Úr pásztorokat és tanítókat, hogy magyarázzák az írásokat, és segítsenek eligazodni a hívő embernek Isten útmutatása szerint.
Péter levelének utalása a Hóseás könyvére minden Bibliát tanulmányozó ember számára ismeretes: Hóseásnak, Beéri fiának el kellett vennie prófétai cselekedetként egy parázna nőt, így lett a felesége Gómer, Diblaim leánya. Akitől először fia született, őt az Úr parancsa szerint Jezréelnek nevezett, majd egy leánygyermek következett, akinek a Ló-Rukhámáh, azaz a Nincs-Irgalom név jutott, végül a Ló-Ammi, Nem-Népem nevű gyermek következett. Isten ezt a saját népének üzeni. Nem elég emlegetni, hogy mi vagyunk a választott nép – úgy is kell élni. A próféta a saját gyermekeit hívja így, vagyis jelként hordozzák ezt a nevet egész életükben – míg az ítélet be nem teljesedik Izrael házán.
Ahogy a próféta szereti a feleségét és a gyermekeit – ugyanúgy szereti az Úr az Ő hűtlen népét. Ezért hangzik el az ígéret, hogy ez nem tart örökké, mert eljön az irgalom ideje. Isten reánk, az Ő ma élő népére is így tekint: szeret bennünket bűneink ellenére.  
A fogság utáni hazatérésben a megrostált nép maradéka megtért Istenhez, ezért újra az Ő népe lehettek. A mi őseink is, akik távol voltak az igaz Istentől, az Ő népévé lehettek a többi pogány néppel együtt. S mi, akik néha úgy viselkedünk, mint akiknek semmi köze nincs az Úrhoz, mi is az Ő népe lehetünk! A prófécia beteljesedett. De ez nem önmagától beteljesedő jövendölés: mintha lenne egy ilyen alapvető törvényszerűség, mint az elfogyó és újra megtelő hold, vagy az apály és a dagály! Ez Krisztusban vált lehetségessé! Őbenne teljesedett be igazán! Ő szerezte meg számunkra az Atya irgalmát, Ő tett minket Isten népévé! Ezért nem várhatjuk, hogy majd a bűnös időszakunk után úgyis – ha akarjuk, ha nem – jön az irgalom ideje. Mintha nekünk csak várnunk kellene… Nem nekünk kell Istenhez visszatérnünk, bűnbánatot tartanunk, s akkor Ő irgalmas lesz hozzánk és az Ő népe lehetünk! A Krisztusban kiválasztottakról Péter úgy beszél, mint Isten ószövetségi választott népéről: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe”. Ezt egyedül Krisztus miatt teheti meg! S ez nem az ölünkbe pottyant valami, amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem ennek célja van: „hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”! S ezek után olvashatjuk azt, hogy, ha mindez így van, akkor beteljesedett rajtunk is a Hóseás-i prófécia. Ámen!

2014. november 23., vasárnap

Beteljesedett próféciák 1.




„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” 1Móz 3,15
A keresztyén ember Krisztus várása nem tétlen vágyakozás az eljövendő után, hanem felkészülés a boldog találkozásra. Ennek a készülődésnek pedig szerves része az, hogy tisztázzuk önmagunk számára, mit is kaptunk mi Krisztustól. Ezen a nyomvonalon elindulva célszerű végigvennünk azt, milyen ígéretek, próféciák teljesedtek be az Ő első eljövetelekor – hiszen mindaz, amit már beteljesített azzal minket ajándékozott meg!
Az eljövendő Messiás szabadítására vonatkozó első jövendölés rögtön a bűneset után hangzik el. Ebben megígéri a mi szerető mennyei Atyánk, hogy nem hagy minket magunkra a bűneinkben: nem egyedül kell a gonosz kígyóval megküzdenünk. A Kísértő hiába mardossa a sarkunkat, csíp meg közülünk számosakat, de nem kerekedhet felül. Ez viszont nem a mi érdemünk, mert a jövendölés arról, aki majd a kígyó fejére tapos – az nem rólunk szól, hiszen az egyes számban van megfogalmazva. Az utalás a mi hitünk szerint Krisztusra vonatkozik: Ő is Éva leszármazottjaként születik erre a Földre, de bűntelenül és győztesen diadalt aratva az ősi kígyó felett: eltaposva azt!
Jézus kiküldött tanítványai visszatérve Hozzá arról számoltak be, hogy „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” (Lk 10,17). De mit mond Jézus? Ő sokkal megdöbbentőbb módon mondja el ugyanezt a tényt: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18)! Elmondja azt is, hogy a kettő között milyen összefüggés van: a mennyből levettetett Sátán seregének miért tudott parancsolni Jézus tanítványa. Jézus így mondta ezt el: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lk 10,19). Eljött az, aki a kígyó fejére taposott, és Ő hatalmat adott a tanítványainak, hogy ezt ők is megtegyék az Ő nevében! Beteljesedett az ősi prófécia. Legyőzetett a mi ellenségünk, akinek eddig ki voltunk szolgáltatva…  
Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a prófécia az emberiséggel egyidős, ez a történet is lassan kétezer éves, mi viszont ma élő emberek ebből nem sokat érzünk. Erről szól a készülődésünk: tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is Jézus tanítványai vagyunk, Ő elhívott minket is, hatalmat adott nekünk is, mert megajándékozott minket is az Ő nevével, a mi életünk is arról szól, hogy Krisztus az életünkben az Ördög munkáit lerontja, és az Ő győzelmét teljessé teszi bennünk! S ígéretünk van, hogy: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.” (Róm 16,20). De nekünk is azt mondja, mint a tanítványainak: „ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20). A mi igazi örömünk az kell, hogy legyen: helyünk van a mennyben! Ámen!

2014. október 26., vasárnap

Igehirdetés reformációra



„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”  Jak 1,22.

Egy kis őszi gyümölcsszüretre hív ma bennünket a mi Urunk. Vizsgáljuk meg a mi életünket a reformáció jegyében: melyik ige termett gyümölcsöt bennünk. Most ne nagyoljuk el a dolgot azzal, hogy mindegyik egy kicsit… Olyasmit keressünk, mint a Luther Márton életében volt a Róma 1,17: „Az igaz ember pedig hitből él.” Ő ebbe belekapaszkodva elindította az egyház reformációját, aminek következtében teljesen átalakult a világ – ez már gyümölcs! Lehet, hogy magas a mérce, mert a mi életünket átalakító ige, még nem biztos, hogy a világtörténelem alakulását is formálja – de a mi saját élettörténetünket mindenképpen.
Kevés, ha csak hallgatjuk az igét, és elhisszük, hogy az igaz. Azt mondja erre Jakab, hogy „Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek” (Jak 2,19). De sejtjük, hogy ez kevés. Tenni is kéne valamit, hogy ne üresen térjen vissza Istenhez az Ő igéje, hanem vigye véghez, amit az Úr akar, érje el célját, amiért küldte (Ézs 55,10-11).  Ezért küldte Szentlelkét, ezért táplálja lelkünket az úri szent vacsorával. Segít és támogat, hogy végre megtegyük, amire Ő indít bennünket. Mi már fedetlen arccal szemlélhetjük Isten dicsőségét, de az életünkön nem ez tükröződik vissza!
Az észak-amerikai reformátusok 1983-ban kiadott hitvallása gyakorlati ateizmusnak nevezi korunk életstílusát, amelynek fő jellegzetessége, hogy úgy éli hétköznapjait, mintha nem is lenne Isten. Mindannyian ismerjük a szlogeneket: „a vallás és az üzleti élet, vagy a politika nem férnek meg egymással”; „az oktatásnak világnézetileg semlegesnek kell lennie”; „a vallás magánügy”… Csakhogy, ha Isten igéje irányítja életünket, akkor nem tehetjük meg, hogy asszisztálunk egy ilyen istentelen világhoz. Viszont, ha ellene akarunk állni az ateizmus ilyen gyakorlati térhódításának, akkor azt vesszük észre, hogy folyamatos hitvallási helyzetben kell élnünk. Ez pedig állandó küzdelem a bűn, és az ördög uralma ellen. 
Mai világunkban a legbiztosabb út, amelyen eljuthatunk Istenhez, ha figyelünk az Ő szavára, ami kézikönyv az élethez és az örök élethez is. Ezt a kézikönyvet úgy tudjuk használni, ha értjük, hisszük, és éljük! Ne csak kutassuk hát a Szentírás értelmét, ne is csak elhiggyük mindazt, amit mond, hanem merjük beépíteni az életünkbe, merjük meg is élni az igét!
Köszönetet mondunk Istenünknek az életünkben csodálatosan véghezvitt szabadításáért, az örömért és erőért, amelyet a bűneinkből való szabadulás, az újjászületés és megújulás által kapunk. Számunkra adatott lehetőség a kijelentés fényében megnyílt szemekkel és megtisztult látással szemlélni a vallás dolgait, és nem olyan tudományok szerint tiszteljük az Istent, amelyek embereknek parancsolatai és rendelései. Mi nem különbségekben gyönyörködünk, hanem a teljes Igének engedelmeskedünk. Ezt az Isteni Igét - amelyet Isten kijelentéséből ismer meg a bűnös, de megtisztulni vágyó emberi lélek – a reformáció adta vissza nekünk. A bizonyság után vágyó lelkeket felemelte újból az Istenhez.
Istennek újjáteremtő Szentlelke megragadta és rabul ejtette a reformáció hitvallóit és munkálóit. A Lélek hatására az Úrtól kapott erővel bátran tudták kimondani az igazságot: Nem embereknek, de Istennek engedelmeskedünk! Az újjáteremtő Szentlélek megtisztító ereje járta át a templomainkat, amikor eltávolítottak onnan mindent, ami nem Istenhez emel, hanem inkább elválasztja Istentől a lelket. Így lett visszaállítva református templomaink középpontjába a szószék, hogy onnan hangozzon a népek nyelvére lefordított Isten Igéje alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.
Ma is erről a helyről hangzik Isten újjáteremtő akaratából az Ő bűnbocsánata, az Ő kegyelme, az Ő szeretete és az Ő vigasztalása. Előtte állva megtelik szívünk hálaadással és boldog örvendezéssel, hogy Benne és Általa van és lesz erőnk megújulni és újjáépíteni életünket.
Be kell következnie az esztelenség, engedetlenség és tévelygés felismerésének az Isten irgalmából, mert erre önmagától senki nem képes! Mindenki okosnak, engedelmesnek, helyes úton járónak képzeli magát… Mint a középkori egyház, amely reformációért kiáltott, vagy a mai világunk, amely szintén sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róma 8,19-23). Nem mondhatjuk, hogy mi már elértük, ahogyan Pál apostol is csak azt mondta, hogy élete célegyenesben van (Fil 3,12-14), s küzd a hervadhatatlan koszorúért (1Kor 9,24-27). Nekünk is félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk üdvösségünket (Fil 2,12-18)!
Az ember azt gondolhatja magáról, hogy milyen sokra vitte: pár hónap és indul az űrturizmus – menetrend szerinti járattal a világűrbe… De milyen keveset ismer saját belső világából. Mintha csak azért menekülne egyre távolabb, mert nem akar szembenézni önmagával. Jézus, mint világ világossága nem a tárgyak, vagy a környezetünk megvilágítására érkezett hozzánk, hanem azért, hogy belső életünket ragyogja be! A mai kérdésünk az, hogyan járhatunk az ige világosságában?! Hogyan térhetünk vissza az isteni fényhez, a Lélek világosságához? A reformáció gyakorlatilag nem volt más, mint a világi reneszánsz egyházi megfelelője. A kiindulási pont: Vissza a forráshoz – a Szentíráshoz! Azért volt erre szükség, mert a középkor szellemi sötétsége éppen abból fakadt, hogy háttérbe szorította Isten élő szavát. Ma sem indulhat ki máshonnan egyéni életünk, és egyházunk, sőt népünk megújulása, mint Isten Igéjéből! Ezért fájdalmas azt hallani, hogy Svájcban a „szabad gondolkodók” kiadtak egy közleményt, melyben azt kezdeményezik, hogy „Tiltsák be a Bibliát 16 éves kor alatt!”. Az egyetlen fényforrás eloltása nagyon veszélyes. A Biblia megértéséhez az imádság, a Lélekért való könyörgés is szükséges. Az Isten Lelke mutatja meg aktuálisan mindazt a mi számunkra, amit Isten üzen nekünk. Jézusnak a világosság azonnali megragadását sürgető szavait Gyökössy Endre azzal a képpel szemlélteti, amely egy folyosóról szól, amin végig kell mennünk, de az ajtók egymás után záródnak be mögöttünk, s kinyitni újra már nem tudjuk. Ha elmulasztunk egy lehetőséget, az már nem jön vissza – Istennek mindig az aktuális üzenetét kell befogadnunk. Hitünket csak az Istentől rendelt hitvallási helyzetben vallhatjuk meg hitelesen! Amit a média nagy ellenszelében tesz most a Finn Evangélikus Egyház, 32.000 ember lépett ki az adófizetői sorából néhány év alatt, mert azt nyilatkozták vezetői, hogy nem áldják meg a homoszexuális párok házasságát… A ma kihívásaira, ma kell hitvalló választ adnunk. Csak akkor változik egyházunk és gyülekezeteink helyzete, ha mindannyiunk egyéni élete a világosság igéjéről fog tanúskodni. Ezt úgy tehetjük meg, hogy hiszünk a világosságban, aki értünk adta önmagát, hogy most már mi is a világosság fiai lehessünk! S ehhez ma nem csak Lelkét, hanem teste és vére érdemét adja nekünk. Éljünk vele hálaadással! Ámen.

Imádkozzunk: Köszönjük Istenünk, hogy örömünnep az a mikor megtalálunk téged, amikor visszatérünk hozzád és engedelmeskedhetünk szent akaratodnak. Köszönjük kijelentésedet, a Szentírást és Krisztust – a testté lett Igét – akiben megtalálhatjuk életünk teljességét. Legyen Tied a dicsőség mindörökké. Ámen

Megjelent a Zempléni Reformátusok Lapjában XVII. évfolyam 3. számban. 3-4. p. 

2014. október 20., hétfő

KÁLVIN ÉLETE ÉVSZÁMOKBAN




1509. 07. 10.
Franciaország
Noyon
Születés – kelta örökség.

1512. -3 éves
Noyon
Anyja, Jeanne Le Franc meghal
1523-ig
Noyon
Iskola Kámzsások kollégiuma
1521.
Noyon
Egyházi javadalom: a katedrális kórus-bejáratánál álló Gesine oltár bevételeinek ¼ része, ugyanezt kapta már 3 éve bátyja, Charles is. E javadalom forrása különböző földbirtokok jövedelme volt. Ezek közül az egyik: Espeville-ben van, amit később Kálvin írói álnevéhez fel is használt.
1523-1528.
Párizs
College de Montaigu, Bölcseletet tanul. A szabad művészetek magisztere lesz. Ebben a híres és szigorú intézetben tanult Rotterdami Erasmus, Rabelais és Loyolai Ignác is.
1528-1530
Orleans
Jogi tanulmányok. Görög tanára a német Melchior Wolmar ismerteti meg Luther tanaival
1530-1532.
Bourges
Jogi licenciátus
1531.
Noyon
Apja, Gerard Cauvin, volt káptalani jegyző, egyházi bírósági titkár, számtartó, káptalani jószágkormányzó halála. Mivel egyházi büntetés alatt állt, csak fia, Charles közbenjárására temethetik megszentelt földbe.
1532-1533.
Párizs
A későbbi College Royal-ban humanista képzésben részesül, teológiát és hébert tanul
1533.
Párizs


Jogi doktorátus
Első könyve: Kommentár Seneca: De Clementia-jához. Saját költségén adta ki. Nem volt siker.
1533. 11. 01.
Párizsból
Nicolas Cop rektori beszéde a reformáció szellemében
1533 ősze – 1534 tavasza
24 éves
Angoulém-ban,
Luis du Tillet kanonok vendége álnéven.  
Kálvin megtérése
Tanulmányozza az egyházatyák írásait és Zwingli műveit
1534 áprilisa
Nérac
I. Ferenc király húgának, Navarrai Margitnak az udvarában talál menedéket
1534. 05. 04.
Noyon
Kálvin lemond egyházi javadalmáról
1534. 05. 06.
Noyon-i Egyházmegye
Bátyját, Charlest, aki katolikus pap volt, kiközösíti az egyház
1534.

Első teológiai tárgyú műve: Psychopannychia
1534. nyara
Párizs
Elmarad a hitvita Servet Mihállyal
1534. 10. 17.
Párizs
A misét támadó protestáns plakátok miatt üldözések, máglyák.
1534 ősze
Metz, Strasbourg, Bázel
Du Tilllet kanonokkal menekül el az országból. Bázelben Matinus Lucianus álnéven él (a Calvinus anagrammája).
1535 januárja
Bázel
Lektorálja unokatestvére, Pierre Robert Olivetan bibliafordítását, amely a valdensek kérésére készült. Latinul előszót ír hozzá. Ez lett a francia protestánsok közös Bibliája.
1535. 08. 23.
Bázel
Befejezi az Institutio Christianae Religionis („A keresztény vallás rendszere”) című művének első megfogalmazását. A mű sikeres, az írója pedig híres lesz.  
1536 májusa
Bázel
Az Institutio Christianae Religionis („A keresztény vallás rendszere”) című művét latinul először Thomas Platter Kiadó jelentette meg.
1536 tavasza
Ferrara
Du Tillet-tel, Charles d’Espeville álnéven Estei Renáta hercegnő udvarában humanista találkozón vesz részt.
1536 júniusa
Noyon
Intézi a család ügyeit: eltemeti bátyját, eladja a noyoni birtokot. Antallal és Máriával készül elmenekülni az országból. Először azt tervezik, hogy átmennek az új világba, Amerikába. De a francia telepesek tömeges mészárlásáról érkező hírek miatt végül Basel felé veszik az irányt.
1536 júliusa
Út Strasbourgba
Az V. Károly német-római császár és I. Ferenc, francia király közötti háború miatt Genf felé kerülnek.
1536. 07. 13.
27 éves
Genf
Guillaume Farel mester visszatartott Genfben, nem annyira tanácsaival és buzdításaival, mint inkább rettenetes kényszerítésével, mely olyan volt, mintha Isten karja nyúlt volna le a magasból, hogy visszatartson.Kávin: Magyarázatok a Zsoltárok könyvéhez (1557)
1537. 01. 16.
Genf
A Városi Tanács válasza Kálvin beadványára:
- minden vasárnap úrvacsora – évi négy úrvacsora
- zsoltáréneklés az istentiszteleten- elutasítva
- egységes hitvallástétel – elfogadva
- presbitérium felállítása – elutasítva
- a presbitérium gyakorolja az egyházfegyelmet – elutasítva
- új házasságjog – elutasítva
- a gyermekek oktatása, és hitre nevelése – elutasítva
1538. 03. 11.
Genf
A Városi Tanács a lelkészek megkérdezése nélkül bevezeti Bernhez hasonlóan az úrvacsorának lutheránus módon, ostyával történő kiszolgáltatását.
1538. 04. 23.
Genf
Kálvint és Farelt száműzik a városból, amit 25-én megkönnyebbülve el is hagynak.
1538. 09. 08.
Strasbourg
Martin Bucer meghívására a városban tartózkodó francia menekültek lelkésze lesz, és a Johann Sturm alapította Akadémián is tanít. Megélhetése nehéz, értékes könyveiből is eladni kényszerül.
1539.
Strasbourg
Az Institutio második latin nyelvű kiadása. Megjelenik a Római levélhez írt Kommentárja.
1540 júniusa
Hagenau
Strassburg kiküldötteként vett részt a vallási vitán. Június végén Farellel utazott a Strassburgtól 30 kilométerre északra fekvő elzász városba.
1540 augusztusa
Strasbourg
Kálvin feleségül veszi Idelette de Bure-t, Jean Stordeur, egy vallon anabaptista özvegyét, aki két gyermeket nevelt. Házasságukat Farel áldotta meg. Miután felvették a szabó céhbe, megkapta a strasbourgi állampolgárságot.  
1540 októbere – 1541. január
Worms
Kálvin a strassburgi főiskola rektorával, Johannes Sturmmal utazott Wormsba. Kálvin megismerkedett Melanchton Fülöppel. Ennek gyümölcse az ágostai hitvallás módosított változata (Confessio augustana variata), amelyet Kálvin maga is aláírt; a Loci communes francia nyelvű kiadása, és Kálvin Melanchtonnak ajánlott kötete 1543-ból.
1541 márciusától júniusig
Regensburg
Részt vesz az V. Károly által szervezett vallási disputákon, amelyeknek a vallásbéke megteremtése volt a célja. Ezt nem érték el a tanácskozások, de Kálvin elmélyítette barátságát Melanchtonnal.
1541 nyara
Strasbourg
Pestisjárvány. Felesége megbetegszik.
1541.
Strasbourg
Az Institutio francia nyelvű kiadása.
1541. 09. 13.
Genf
Visszatérés. Vasárnap a megkezdett igehirdetés sorozatot ott folytatta, ahol távozása előtt abbahagyta.
1542. 01. 02.
Genf
A Városi Tanács jóváhagyja az Egyházi Rendtartást (Ordonances Ecclesiastiques), miután azt a Kistanács (Petit Conseil) és a Közgyűlés (Conseil Général) már korábban jóváhagyta. Felállították a konzisztóriumot (egyháztanács), amely kilenc lelkészből és tizenkét világi tagból állt.
1542. 07. 28.
Genf
Jacques névre keresztelt gyermeke megszületik, aki csecsemőkorában meg is hal.
1542.
Genf
Kiadja az általa átdolgozott strasbourgi Imádságos- és énekeskönyvet, s megjelenik a Genfi Egyház Kátéja.
1543
Párizs
A Notre Dame előtti téren elégetik Kálvin főművét, az Institutiot.
1544. 05.30.
Genf
Idelette egy leánygyermeknek ad életet, aki fertőzésben meghal.
1549. 03. 29.
Genf
Felesége halála.
1549.
Genf - Zürich
Zwingli utódjával, Bullinger Henrikkel sikerül egyezségre jutni a sákramentumok és az úrvacsora kérdésében: Zürichi Egyezmény (Consensus Tigurinus)
1553. 10. 27.
Genf
Servet Mihályon végrehajtják a rá már az Inkvizíció által is kirótt ítéletet, a máglyán való megégetést.
1555.
Genf
Kálvin megtagadja az úrvacsorát Ami Berthelier-től, a libertinusok vezetőjétől, amiért ő barátaival elhagyja a várost. Ettől kezdve nincs ellenfele a Városi Tanácsban.
1555/1556
Genf
Egy éven át Mózes 5. könyvéről prédikál, és a szövetség teológia keretein belül fogalmazza meg gazdaságetikai gondolatait. A szegénység leküzdésére kórházat, árvaházat, szegényházat alapít, mértékletes kamatgazdálkodást javasol.
1559
Genf
Közép- és főiskola megnyitása, Legmagasabb szinten a teológiai képzés folyt. Később megindult a jogi és az orvosi oktatás is – így egyetemmé bővült az akadémia, aminek első rektora Theodor de Béza volt (Kálvin utódja, és első életrajz írója). Kálvin halálakor 1500 diákja volt a Teológiának. 
1559.
Genf
Az Institutio végső latin verziója Kálvin életében. Az 1560-as kiadás már tartalmazza a tanítványok kiegészítéseit is.
1559
Genf
Kálvin megkapja születésnapjára a Városi Tanácstól a Genfi Polgárjogot 23 év után
1562.
Genf
Elkészül a teljes Zsoltároskönyv
1564. 02. 06.
Genf
Utoljára prédikál
1564. 04. 25.
Genf
Kálvin Chenelat Péter genfi jegyzőnek lediktálja végrendeletét
1564. 05. 27.
Genf
Kálvin halála 55 éves