2014. február 17., hétfő

3Mózes 12.



Három miért!
1.    Miért tesz tisztátalanná a vér, ami megtisztít? Az áldozat vére nem csak hogy tiszta, de meg is tisztít. A háborúban kiontott vér, a havi vérzés és a vérfolyás – tisztátalanná tesz. Sok múlik azon, hogy honnan származik az a vér, és mire használja az ember! Milyen szándékkal folyik a vér?
2.    Miért van különbség a fiú és a leány gyermek születése között? A tisztulás, az vezeklés. Ami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna az ember, azért vezekelnie kell. Fiút szeretne adni férjének, fiút, aki lehet az eljövendő messiás. Házasságkötésnél is a leány gyermekkel kellett hozományt adni. 
3.    A születés miért tisztátalan? Az új élet érkezése teljesíti Isten parancsát: „Szaporodjatok, sokasodjatok!” (1Móz 1,28). A bűn átka mégis ránehezedik: „fájdalommal szülöd gyermekedet” (1Móz 3,16). Viszont, ha átok van rajta, akkor meg kell tőle tisztulni!
Azt hiszed, hogy jó – de Isten megátkozta az ember bűne miatt. Tisztulj meg és adj hálát Isten ajándékáért! Hány és hány ilyen dolog van, amiről úgy gondoljuk, hogy jó, és Istennek kedves, s mégis átok van rajta… Mindennel hálaadással kell tehát élnünk (1Tim 4,3-4)!

3Mózes 11.




          Mi keresztyének előszeretettel feledkezünk meg arról, hogy nem lehet ám akárhogy odaállni az élő Isten színe elé! S az Úrhoz való közeledésben egymástól jól megkülönböztethető szintek vannak. Ezek megnyilvánulnak az ószövetségi nép kultuszi rétegződésében is: főpap, papok, léviták, izraelita férfiak, izraelita nők és gyermekek, jövevények, pogányok… S ezzel kapcsolatban gondoljunk a Szent Sátor, vagy a Jeruzsálemi Templom felépítésére a Szentek Szentjétől a Pogányok Udvaráig. Valljuk, hogy Krisztusban ezek a falak jórészt leomlottak: a templomban a Szentélyt és a Szentek Szentjét elválasztó kárpit nagypénteken kettéhasad – szabad utunk van az Atyához! Mégsem győzik az apostolok figyelmeztetni a pogányokból lett keresztyéneket arra, hogy nem élhetik tovább tisztátalan pogány életüket… S ez ránk is vonatkozik! A Krisztusban kapott szabadság nem vezethet szabadossághoz (1Kor 6,9-20)!
Itt a 11. fejezetben arról olvasunk, hogy mi tiszta és mi tisztátalan – s ennek megfelelően az Isten szövetségéhez tartozó személy elfogyaszthatja-e, vagy pedig nem, mert az étel tisztátalanná teszi fogyasztóját. Aki kultuszi értelemben tiszta, csak az közelíthet Istenhez, az vihet oda áldozatot, mehet be a szentélybe! Nem a test tiszta, vagy koszos voltáról van itt szó, hanem az Úr szerinti lelki tisztaságról. Tiszta kultuszi értelemben – ez a minimum szint az Isten közelében. Erre épül az erkölcsi jó, amit követ a szentség szintje. Nem kell bűnt elkövetni ahhoz, hogy ne állhass meg Isten színe előtt – elegek a tisztátalan gondolatok, a bűnös vágyak…
          Mi az, ami tisztátalanná tesz? Az ószövetségi törvény szerint a halál, a nemiség, a pogányok és tisztátalan dolgaik, a nem kóser ételek, betegségek szennyezik be az embert. Miért? Mert a démoni erők számára kaput nyitnak az életünkre! S ugyanez mondható el a tisztátalan gondolatokról, a bűnös vágyakról, haragról és indulatról… Oda kell ezekre is figyelnünk, hogy az Úrhoz méltók lehessünk!
                    A felsorolás szerint az állatok közül tisztátalanok a ragadozók, az idegen istenek kultuszában használt áldozati állatok, a mágikus szertartásokon használt élőlények, a „totemállatok”, amelyek démonok és halott lelkek hordozói… A mi óemberünk bűnnel terhelt dolgait ne akarjuk megkeresztelni! Ne feledjük az apostol szavát: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” (2Kor 6,14-18).

2014. február 13., csütörtök

TIZENKETTEDIK ALKALOM



12 HITVALLÓ ESTE
Hitkérdések a Heidelbergi Káté alapján

Tizenkettedik alkalom: Miatyánk 5-6. Kérés, Doxológia, Ámen

126.
Mi az ötödik kérés?
„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” – azaz Krisztus véréért ne tulajdonítsd nekünk, szegény bűnösöknek minden gaztettünket[1] és a gonoszt is, amelytől még mindig függünk,[2] miként mi is kegyelmednek ezt a tanújelét[3] találjuk magunkban,[4] amikor nekünk minden szándékunk az, hogy felebarátunknak szívünkből[5] megbocsássunk.

KÉRDÉS:
Hogyan tehetjük élő valósággá Jézus kereszthalálának eredményét?

A Krisztus véréért megkapott bűnbocsánatnak milyen értelemben „ellentételezése” az, hogy mi is megbocsátunk másoknak?

127.
Mi a hatodik kérés?
„Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” – azaz, mivel mi magunktól olyan gyengék vagyunk,[6] hogy egyetlen pillanatra sem maradhatunk meg,[7] ráadásul a mi esküdt ellenségeink, az ördög, a világ és saját testünk nem hagyják abba, hogy minket ostromoljanak; tarts hát meg és erősíts minket a Szentlélek ereje által, hogy nekik szilárdan ellenállhassunk és ebben a lelki küzdelemben el ne essünk,[8] amíg végül elnyerjük a teljes győzelmet.

KÉRDÉS:
Hogyan érti a hatodik kérdést a káté: a kísértés a bűnre csábítás külső alkalma – vagy belülről a lélekből fakad és sarkall a bűnre; ki visz minket a kísértésbe: Isten, vagy a kívánságaink; mi a különbség kísértés és próba között, a jelen „egyszerű” kísértéseiről szól, vagy a végidők elviselhetetlen megpróbáltatásairól?

Eszerint a beismerő vallomás szerint nem csak gonoszak, hanem gyengék is vagyunk?

Kik a mi esküdt ellenségeink? S ennek megfelelően: honnan érhet minket kísértés?

Ki tud nekünk segíteni és hogyan?

Van esélyünk a teljes győzelemre?

128.
Hogyan fejezed be ezt az imádságot?
„Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké”: azaz, mindezeket azért Tőled kérjük, mert Te, mint a mi királyunk, és mint aki minden dolgot uralsz,[9] nekünk minden jót meg akarsz és meg tudsz adni, és mert ezáltal nem mi, hanem a Te szent neved dicsértetik örökké.

KÉRDÉS:
Hogyan foglalja össze a doxológia a kenyér, az élet és a boldogság utáni vágyunkat Isten felé, akitől mindezeket megkaphatjuk? (Tiéd az ország)

Vétkeink megvallása hogyan lehet Isten dicsőségére?

A kísértés elleni küzdelemben csak Isten erejére (hatalmára) támaszkodhatunk?

129.
Mit jelent ez a szócska: „Ámen”?
 „Ámen” – azt jelenti, annak valósággal és biztosan meg kell lennie. Mert az én imámat sokkal biztosabban meghallgatta Isten, mint ahogy én a szívemben érzem, hogy tőle[10] ilyet kívánok.
KÉRDÉS:
Az Ámen a bizonyosság szava – miért kell ez az imádsághoz?
Szubjektív, vagy objektív ez a bizonyosság?
Miért múlt időben mondja: „meghallgatta”?
Isten szeretete csak annyit szán nekünk, mint amit mi el tudunk gondolni, és kérni?


[1] A német Sündern alle unsere Missetaten – „bűnösöknek minden gaztettünket” megfelelőjeként egyszerűbben fogalmaz: peccatoribus, omnia peccata nostra – „bűnösöknek minden bűnünket”.
[2] A latin más szavakat használ: eam etiam pravitatem, quae in nobis etiamnum haeret – „azt a romlottságot is, ami még mindig megmaradt bennünk”; a német auch das Böse, so uns noch immerdar anhänget – „és a gonoszt is, amelyen még mindig csüngünk / függünk”.
[3] A német Zeugnis, és a latin testimonium.
[4] A német in uns befinden – „magunkban találjuk” kifejezést a latin in cordibus nostris sentimus – „szívünkben érezzük”-kel fordítja.
[5] A német: von Herzen, a latin: ex animo.
[6] A latin bővebben adja vissza ipsi natura adeo debiles et infirmi sumus – „természetünk szerint olyan gyarlók és erőtlenek vagyunk”, a német wir aus uns selbst so schwach sind – „mi magunktól olyan gyengék vagyunk” mellékmondatot.
[7] A német bestehen, a latin subsistere – „fenáll / létezik / megmarad”
[8] A latinban ennek a két mellékmondatnak a sorrendje felcserélődik.
[9] Míg a német körülírja: aller Dinge mächtig – „minden dolgot uralsz”, addig a latin egy szóba sűrít: „mindenható” – omnipotens.
[10] A latin szövegben a „tőle” helyett „ex animo” azaz „lelkemből” szerepel.

2014. február 11., kedd

3Mózes 10.




Ebben a fejezetben pedig azt láthatjuk, hogy mi történik akkor, ha az ember a saját belátása szerint cselekszik – az Úr útmutatása, vagy a vezető rendelkezése nélkül. Hányszor gondoljuk mi is úgy, hogy hallottunk már elég parancsot, most már magunk is boldogulunk… Hány ember rohan úgy a vesztébe, hogy azt mondja: „Én tudom, mit teszek!”, vagy „Ezt én tudom a legjobban, ne szóljon bele senki!” – aztán kiderül, hogy jobb lett volna megkérdezni, hasznosabb lett volna várni!
Ez történt Nádábbal és Abihúval is. Tudták, hogy áldozatot kell bemutatni az Úrnak; tudták, hogy ez az ő feladatuk; tudták azt is, hogyan kell bemutatni azt az áldozatot… Vagy mégsem? Idegen tüzet vittek az Úr oltárára, halálos vétket követtek el. Az előző fejezetben maga az Úr adott tüzet az oltárra, most ők mégis maguk viszik a saját tüzüket oda az áldozathoz. Amikor az Úr előtted jár, megismerteti veled Magát, mindent megad neked ahhoz, hogy Őt illendően tisztelni tudd – s te mégis a „magad módján”, a saját tüzeddel akarod Őt imádni, akkor ott nagy baj van! Ha csak azt mondogatod magadban: „Én már csak ilyen vagyok, ha Isten szeret, fogadjon el engem ilyennek…”. Csakhogy nem ez a teremtési rend! Nem Istennek kell hozzád alkalmazkodnia, hanem neked kell Hozzá igazítanod az életedet!
Miért kellett ennek a két fiatalnak meghalnia tudatlansága miatt? Azt mondja az Úr Mózes által: „A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok!” (3Móz 10,3). A legszentebbnek az Úrhoz legközelebb állnak kell lennie! Ezért kezdődik az ítélet is az Isten háza népén (1Pt 4,17), s ezért félelmetes még belegondolni is abba, hogy mi történik a többiekkel? Az Úr tüze nem csak ünnepélyesen tudja az áldozatot elfogadni, hanem a vétket is meg tudja büntetni! Te az Úr tüzét hogyan ismered? Áldozataid elfogadásáért jön, vagy bűneid miatt emésztő tűzként közeledik hozzád?
Az Úr haragja és büntetése miatt elszenvedett vereségért nem gyászolhatnak az Úr szolgálatában állók! Áron nem sirathatja meg fiait, Eleázár és Itámár nem kesereghetnek testvéreik miatt! Ők az Úrral kell, hogy azonosuljanak, nem pedig a vétekkel! Mi kivel azonosulunk? A bűnt gyűlölő és megbüntető Istennel értünk egyet; vagy a bűn után vágyakozunk?
Isten nem hagyja bizonytalanságban szolgáit, hanem rendelkezéseket ad arra vonatkozóan, hogy az áldozatot bemutató papoknak hogyan kell viselkedniük. Józannak kell lennie annak, aki az Úr szolgálatában áll, hogy meg tudja ítélni mi a helyes és mi a helytelen. A józanság ma is rendkívül fontos a hívő ember számára, mert oly hamar elhomályosítja elménket az előítélet: úgy érezzük, van, akinek mindent szabad, másoknak pedig semmit – a legrosszabb ezt Isten nevében, s ráadásul a hit alapján tenni: a hívő lophat, csalhat, paráználkodhat, hazudhat; de a hitetlen nem…
Mózest is megkísérti, hogy Áront számon kérje a saját elgondolása szerint: miért nem fogyasztották el az előírás szerint a nekik járó részt az áldozatból? A válasz logikus: aki vétket követ el, nem ehet a vétekáldozatból – Áron háza pedig vétkezett, ezért nem ették meg a részüket, hanem hagyták elégni. Nagy hibája az egy vezetőnek, ha nem képes meghallgatni a rábízottakat. Mózes meghallgatta Áront és egyetértett vele! Nekünk is oda kell figyelnünk egymásra is, nem lehetünk kegyetlenül az Úr kegyes szolgái…

2014. február 7., péntek

SIDERIUS KÁTÉ - FELÚJÍTVA



Siderius János tarcali prédikátor Kátéja (1597)[1] 
mai magyar nyelven[2]




1.      
- Keresztyén vagy-e?
- Keresztyén vagyok.

2.      
- Kiről neveznek téged keresztyénnek?
- Krisztusról, akinek a keresztségben olyan fogadalmat tettem, hogy csak egyedül Őt akarom elismerni szabadító királyomnak, Isten akaratára vezető prófétámnak, és olyan papomnak, aki nem tulkoknak, bárányoknak vérével, hanem az ő saját vérével áldozott értem.

3.      
- Kicsoda tehát a keresztyén ember?
- Olyan személy, aki az igaz hit által csak az egyetlen Krisztus érdeméből várja bűneinek bocsánatát, és tehetsége szerint mindenben Isten dicsőségére és felebarátja hasznára törekszik.

4.      
- Mi a legfőbb gondja és tiszte itt e világon a keresztyén embernek?
- Hogy teremtő és megváltó Istenét megismerje, és őt mindenek felett becsülje és tisztelje.

5.      
- Miképpen kell Istent megismerni és tisztelni?
- Úgy ahogy kijelentette magát a Szentírásban, és ahogy azt ő kívánja.

6.      
- Kicsoda az Isten?
- Az Isten örökkévaló lélek, végtelen, jó, igaz, szent, irgalmas, mindenható, és szabad akaratú, a mindenség teremtője, és gondviselője; aki lényegét tekintve, azaz isteni természetében egy, de személyében három: Atya, Fiú és Szentlélek.

7.      
- Hány Isten van?
- Csak egy, és nem több egynél, amint a Mózes ötödik könyvének hatodik részében meg van írva: „Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4)

8.      
- Miért nevezzük meg tehát e hármat: Atyát, Fiút, és a Szentlelket?
- Ezzel mi nem három Istent vallunk, hanem csak azt akarjuk a Szentírással együtt kifejezni, hogy az egy Istenségben három olyan személy van, akik egymástól saját egyedi tulajdonságaikkal különböznek. Mert az egy Istenségben néhol Atyáról van szó, néhol pedig Fiúról, és Szentlélekről. Azért, aki Atya, az nem lehet a Fiú, sem pedig a Fiú nem nevezhető Atyának, így a Szentlélek is különbözik attól, akinek lelkének mondatik.

9.      
- Bizonyítsd be, hogy három személy van az Istenségben!
- I. Először az Írásból bizonyosodik be nyilvánvaló módon, amikor azt mondja János első levelének ötödik részében, hogy hárman vannak, akik az égből bizonyságot tesznek: az Atya, az Ige és a Szentlélek. (Jn 5; Jn 14; 1Kor 15; Ézs 63)
II. Másodszor a keresztség formájából, mert Krisztus azt parancsolja a tanítványoknak, hogy kereszteljenek az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. (Mt 28)
III. Harmadszor, ez megerősítést nyert látható megjelenés által is: mert Krisztus megkeresztelkedésekor az Atyaisten az égből szól, a Fiú a Jordán vizében keresztelkedik, a Szentlélek galamb képében száll le Krisztusra. (Mt 3)
IV. Negyedszer az Apostoli Hitvallás is erre tanít, amikor egyformán mondjuk, hogy hiszünk az Atyában, Jézus Krisztusban, és a Szentlélekben.

10.    
- Mi az az Apostoli Hitvallás?
- A mi hitünk tételei, melyben a keresztyén vallás mind Istenről, mind pedig a mi üdvösségünkről az apostolok írásából rövid összegzésben megfogalmazást nyert.

11.    
- Mondd el!
- Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

12.    
- Hány része van a Hitvallásnak?
- Négy: mert az első része a teremtő Atya személyéről tanít. A második a megváltó Fiúról. A harmadik a megszentelő Lélekről. A negyedik az anyaszentegyházról, és az abban lévő hívek boldogságáról.

13.    
- Kicsoda hát az Atya?
- Az Istenségben az első személy, aki Fiát örök időktől fogva szülte az Ő lényegéből, és az idők teljességében e világra bocsátotta, hogy emberi testet vegyen fel, és minket megváltson.

14.    
- Miért nevezik Atyának?
- I. Először a Krisztusra nézve, aki neki természet szerint való fia. (Jn 1.)
II. Másodszor mireánk nézve, mert most már minket is fiává fogadott Krisztus által.

15.    
- Kicsoda a Fiú?
- Az Istenségben a második személy, aki az Atya lényegéből öröktől fogva született, és aki Isten és miközöttünk Közbenjárónak rendeltetett, ezért az idő teljességében emberi testet vett fel a Szűz méhéből, hogy az ő engesztelő áldozatával minket megváltson.

16.    
- Bizonyítsd be, hogy Isten a Fiú!
- Ézsaiás a 9. részben erős Istennek és örökkévalóság Atyjának nevezi. Jeremiás a 23. részben Úrnak, a mi igazságunknak és Pál örökké áldandó Istennek nevezi őt.

17.    
- Kicsoda a Szentlélek?
- Az Istenségben a harmadik személy, aki egyenlőképpen származik az Atyától és a Fiútól, aki megszenteli a híveket, és elpecsételi őket az örök életre.

18.    
- Bizonyítsd be, hogy Isten a Szentlélek!
- I. Először bizonyítja ezt a keresztség formája. Mert úgyanúgy keresztelkedünk a Szentléleknek nevében is, mint az Atyának és a Fiúnak nevében. (Mt 28)
II. Másodszor a Szentírás nyilvánvaló bizonyságtételéből: mert azt mondja Péter Ananiásnak: miért hazudtál a Szentléleknek, mert nem embernek, hanem Istennek hazudtál. Pál is azt mondja, hogy mi Isten templomai vagyunk, mert a Szentlélek lakik bennünk. (ApCsel 5; 1Kor 3. 6; 1Móz1; Zsolt 39; Jób 26)

19.    
- Elég-e az üdvösségre az, hogy én tudom: egy az Isten lényegét tekintve, de személyében három?
- Nem elég. Hanem ugyanakkor azt is kell tudnod, milyen akarattal van hozzád ez az igaz Isten, aki önmagáról egy összegzésben ezt mondja: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta; hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 5-6; Jn 3,16)

20.    
- Honnan érthetem ezt meg?
- A Szentírásból.

21.    
- Mi a Szentírás?
- Isten szájából származó Ige, melyet a próféták, apostolok, evangélisták által a mi okulásunkra és vigasztalásunkra íratott meg.

22.    
- Miért nevezik szentnek az Írást?
- I. Először az eredetére vonatkozóan, mert a szent Istentől származik.
II. Másodszor, mert szent emberek írták.
III. Harmadszor, mert szent dolgokra tanít.
IV. Negyedszer, mert az embereket is szentekké teszi.

23.    
- Meg van-e minden írva a Szentírásban?
- Ami a mi üdvösségünkre szükséges, minden tökéletesen meg van írva, nem szükség azt semmi emberi találmánnyal toldozni foltozni.

24.    
- Hány része van a Szentírásnak?
- Kettő: a törvény és az evangélium.

25.    
- Mi a törvény?
- Isten igazságos ítéletéből származó tanítás, amely életet ígér, ha betartjuk, de ha áthágjuk, kárhozattal fenyeget.

26.    
- Betarthatja-e az ember a törvényt?
- Saját erejéből soha senki sem, de Krisztus betartotta miértünk, mert ő azért bocsátotta magát a törvény alá, amint Pál tanítja, hogy minket, akik a törvény átka alatt voltunk megszabadítson.

27.    
- Mi haszna van most már a törvénynek?
- I. Először: Azáltal ismerhetjük meg, hogy mi a bűn. (Róm 3.)
II. Másodszor: Erőtlenségünket megmutatva, kézen fogva vezet és igazgat minket a Krisztushoz. (Gal 3.)
III. Harmadszor: Hogy tükrünk legyen; ami alapján helyesen el tudjuk rendezni életünket, ahogy a Tízparancsolat igen szépen elénk tárja. (2Móz 29.)

28.    
- Mi a Tízparancsolat?
- Az Isten két kőtáblára írt törvénye, amit Mózes által a Sinai hegyen kiadott, melyben parancsolja a jót, és megtiltja a gonoszt.

29.    
- Hány parancsolat van az első táblán?
- Négy: melyeknek az összegzése ezekben az igékben foglalható össze: Szeresd az  Urat, a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből, és tehetségedből, és egyedül neki szolgálj. (5Móz 6; Mt 22; Mt 4.)

30.    
- Hány parancsolat van a második táblán?
- Hat: melyeknek rövid összefoglalása ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat, és amit magadnak nem kívánsz, mással se tedd. (3Móz 19; Mt 22.)

31.    
- Hol van megírva a Tízparancsolat?
- A Mózes második könyvének huszadik részében.

32.    
- Mondd el!
- I. Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
II. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
III. Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
IV. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
V. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
VI. Ne ölj!
VII. Ne paráználkodj!
VIII. Ne lopj!
IX. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
X. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

33.    
- Értem már a törvényt; mondd meg azt is, mi az Evangélium?
- Örömüzenet Isten kegyelméről és velünk való megbékéléséről, melyben az Úristen biztat minket, hogy bűnünk miatt ne essünk kétségbe, mert nekünk ő már a Krisztusban kegyelmes Atyánk, és bűnünket megbocsátva, minden javaiban részesíteni akar a Krisztusban való igaz hit által.

34.    
- Mi az igaz hit?
- Tökéletes bizalom Isten ígéretében, amellyel a keresztyén ember minden kétség nélkül elhiszi, hogy Isten az ő ígérete szerint neki minden bűnét megbocsátja, és az örök életet megadja Krisztus kedvéért, aki a mi igazságunk, váltságunk, és Isten előtt való megigazulásunk lett.

35.    
- Micsoda a mi Isten előtt való megigazulásunk?
- Az, hogy Krisztus érdeme és igazsága hit által nekünk tulajdoníttatik, s mi ezáltal a bűnnek terhétől, és a kárhozattól úgy megszabadulunk, mintha saját magunk cselekedtük volna mindazt, amit Krisztus cselekedett értünk.

36.    
- Hogyan tehetjük mi ezt?
- Kizárólag a Krisztus érdemében való igaz hit által. Mert mindez Isten kegyelméből van, nem a mi érdemünkből való jócselekedetekből.

37.    
- Akkor nem üdvözülhetünk a jócselekedet által?
- Nem: Mert a mi cselekedetünk még a a nevet sem érdemli, hiszen a mi igazságunk hasonló az undok vérben szerzett ruhához, és nincs sehol egyetlenegy igaz sem, aki jót cselekedne, amint az Írás mondja.

38.    
- Akkor nem kell jót cselekedni?
- Igenis kell, de nem azért, hogy abból valamilyen érdemet várjunk, vagy azáltal akarjunk üdvözülni, mert arra nem elegendő.

39.    
- Akkor miért kell jót cselekedni?
- I. Először, mert Isten parancsolja, és Őt dicsérjük általa. (Dán 2; Ézs 3)
II. Másodszor, mert szent életre, és nem förtelmességre teremtettünk. (Mt 5; 1Kor 10; Ef 4.)
III. Harmadszor, mert a hit enélkül semmi és halott dolog. (Kol 3; Tit 2.)
IV. Negyedszer, hogy másoknak jó példát adjunk, még ellenségeink se szidalmazzanak, és a Szentlelket bennünk megszomorítva, az Isten haragját fejünkre ne vonjuk. (Jak 2; Mt 2; 2Kor 9; Ef 4; 5Móz 28)

40.    
- Ha nem a cselekedeteinkből, hanem kizárólag a Krisztus érdeméből van üdvösségünk; akkor miképpen kell Krisztust megismernünk?
- Úgy, hogy higgyük és ismerjük el, hogy Krisztus igaz Isten és igaz ember egy személyben, és tiszte szerint ő nekünk olyan Közbenjárónk, aki üdvösségünket tökéletesen helyreállította, és a mennyország bezárt kapuját megnyitotta.

41.    
- Miért kell a Közbenjárónak egyszerre Istennek és embernek lennie?
- Azért, hogy így mindkét természetben részesülve, a békességet munkálja, az Isten végzését érthesse, és isteni hatalmával minden ellenségünket legyőzhesse; embersége szerint pedig, a mi bűneinkért szenvedjen, és nyomorúságainkat átérezve, tudjon rajtunk könyörülni.

42.    
- Mi a Krisztus tiszte?
- Az hogy az ő egyszeri halálának és vére hullásának jó illatú áldozatával az Isten haragját kiengesztelje, és a mi Ádámban elvesztett javainkat helyreállítsa, amint ezt a sákramentumok igen szépen elénk tárják.

43.    
- Mik ezek a sákramentumok?
- Isten ígéretei mellé adatott külső és látható szent jegyek, melyekkel, mint függő pecséttel szokta Isten megerősíteni az ő ígéretét és fogadását.

44.    
- Hány ilyen sákramentum van az Újszövetségben?
- Csak kettő: a keresztség, mely által újjászületünk, és újra az Isten háza népéhez tartozunk; és az Úr utolsó vacsorája, amely által az Isten házában élünk és naponként tápláltatunk.

45.    
- Mi a keresztség?
- Jézus Krisztustól szerzett sákramentum, vagyis szent jegy, amely a vízzel való megmosás által jön létre. Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében a mi újjászületésünk és bűnünk bocsánata bizonyságára és hogy a pogányoktól, a keresztyének ezzel megkülönböztetést nyernek.

46.    
- Miért mondod sákramentumnak a keresztséget?
- A szövetségkötésre nézve, amely a keresztségben jön létre: mert latinul sakramentum-nak hívják az eskünek azt a formáját, amellyel a katonák uruknak zászlajára és hűségére felesküsznek.

47.    
- Mit fogad Isten a kisgyereknek a keresztségben?
- Azt, hogy nekik mindenben kegyelmes Atyjuk lesz, bűnüket megbocsátja, és minden javaiban a Krisztus által részesíti őket.
48.    
- Mit fogad a gyermek Istennek?
- Azt fogadja, hogy nem akar soha más Istent ismerni azon kívül, mint akinek nevében megkeresztelkedett, annak zászlaja alatt hűen akar vitézkedni, és hűségében végig megmaradni.

49.    
- Miből áll a keresztség?
- Vízből, ahogy szemünkkel látjuk: mert minden sákramentumban két dolognak kell lenni: külső látható jegynek, és belső láthatatlan dolognak, amelyet a külső jegy példáz.

50.    
- Mit jelképez a keresztségben a víz?
- Jézus Krisztus vérét, és annak drága hasznát: hogy csak az mosott meg minket minden bűnünktől, ahogy a víz a külső szennyet is elmossa, és a rútat széppé teszi.

51.    
- Miért kell az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében megkeresztelkednünk?
- Azért, hogy ebből megértsük a mi üdvösségünk rendjét és módját, hogy minket az Atya Isten az ő Fiáért vesz csak kegyelmébe, és az ő Szentlelkével szül újjá az örök életre.

52.    
- Mi a keresztség célja és haszna?
- I. Először, ez megkülönböztet minket a pogányoktól, akik nem ismerik Krisztust, és semmit sem tudnak az üdvösségük felől.
II. Másodszor, bizonyossá tesz az újjászületésünk felől.
III. Harmadszor, biztat minket az Isten kegyelme, és bűnünk bocsánata felől; hogy amilyen biztosan látjuk, hogy a vizet a fejünkre öntötte Isten szolgája, szintén olyan biztosan elhiggyük, hogy a Krisztus kedvéért minden bűnünk megbocsáttatott.
IV. Negyedszer, megmutatja a mi állapotunkat, hogy kik voltunk ezelőtt, és most kik vagyunk, és a jövőben mivé leszünk majd.

53.    
- Hogyan?
- I. Mert: először elénk adja, hogy mi az eredeti szentségben, amelyben Isten teremtett, nem maradhattunk meg, hanem a bűn sarába keveredtünk. (Róm 3)
II. Másodszor, azt jeleníti meg, akinél megtaláljuk ezt az üdvösséget adó fürdőt tudniillik, az egyetlen Jézus Krisztust, aki az ő vérével mosott meg minket minden bűnünktől. (1Jn 1.)
III. Harmadszor, elénk tárja, hogy milyen sokba került Krisztusnak a mi üdvösségünk; aki nem arannyal, vagy ezüsttel, hanem az ő drága vérével váltott meg minket. (2Pt 1.)
IV. Emlékeztet minket küldetésünkre és hivatásunkra; hogy mind a Krisztus jóságát megbecsüljük, mind pedig magunkat; ha már megfürdettek, és tiszta inget adtak ránk, ne térjünk vissza a fertőbe és okádásba, amint Péter írja. (2Pt 2,22; Péld 26,11.)

54.    
- Értem most már a keresztséget; mondd meg azt is mi az úrvacsora?
- Krisztus Jézus által szerzett sákramentum, vagy szent jegy, amelyben a kenyeret, és a bort úgy osztják ki Krisztus testének és vérének velünk való közlésének bizonyságára, hogy aki testi szájával eszi azt a kenyeret és issza azt a bort, ugyanaz az ember igaz hit által veszi a Krisztus testét és vérét is bűnei bocsánatára, és hite erősítésére.

55.    
- Miért nevezik vacsorának?
- Mert Krisztus későn este vacsoraidőben szerezte.

56.    
- Hány dolog szükséges az Úr vacsorájához?
- Négy, ahogy azt Krisztus a szereztetésnél elénk tárja.

57.    
- Melyek azok?
- I. Először a külső éltető jegyek; a kenyér és bor.
II. Krisztus teste és vére.
III. Az Isten igéje.
IV. A külső cselekedet, avagy a kiosztás szertartása.

58.    
- Mire való a kenyér és a bor?
- Hogy a külső és látható jegyek elénk tárják Krisztus testének és vérének hasznát.

59.    
- Hogyan?
- Úgy, hogy amiként testünk táplálására nincs jobb eledel a kenyérnél és bornál: így bizonnyal elhisszük, hogy csak a Krisztus teste és vére táplálja, és tartja meg a mi lelkünket az örök életre.

60.    
- Miért nevezi a Krisztus a kenyeret az ő testének?
- Rendeltetésére és jelzésére nézve, mert az ige arra rendeli a kenyeret, hogy Krisztus teste legyen. De nem holmi átváltozás vagy átlényegülés által, hanem látható bizonyságtétellel.

61.    
- Miért nevezi a poharat új szövetségnek az ő vére által?
- Mert a pohárban levő bor bizonysága Isten üdvözítő kegyelmének, a mi bűneink bocsánatára.

62.    
- Jelen van-e Krisztus teste az úrvacsorában?
- Igen jelen van szent ígérete szerint a mi hitünknek; de nem az ostyában vagy a kenyérben, se nem a kenyér alatt, hogy azt valaki foggal rághatná, hanem hittel foghatjuk meg, noha a mennyországban van; mert a hitnek olyan hosszú keze és nagy ereje van, hogy a távoli és reménység szerint való dolgokat is, ahogy Pál írja jelenvalókká teszi, és magához kapcsolja.

63.    
- Hol van most Krisztus teste?
- Az égben, mert ott kell lennie, azt mondja Péter, egészen a világ végezetéig, és onnan jön el, nem előbb, hanem az utolsó napon ítélni élőket és holtakat, ahogy az Apostoli Hitvallásban valljuk.

64.    
- Ha Krisztus teste most az égben van, és e földön nincs, akkor mi az úrvacsorában csak kenyeret és bort veszünk?
- Nemcsak kenyeret és bort, hanem egyszersmind a Krisztus testét és vérét is vesszük. De mivel az eledel kétféle, külső és belső, vagy testi és lelki így az evés módja is kétféle: mert a külső eledelt, a kenyeret és bort testi szánkkal vesszük, és meg is esszük és isszuk: de a Krisztus testét és vérét, ami lelki eledel, lelki szánkkal, azaz, igaz hitünkkel vehetjük, amely egészen az égig hatol.

65.    
- Miért mondja akkor Pál, hogy a pohár a Krisztus vérének és a kenyér az ő testének velünk való közlése?
- Azért hogy megértsük, milyen nagy szövetség van a külső jegy, és a jelzett dolog között: és hogy az Úr vacsorájában nemcsak kenyeret és bort veszünk, hanem egyszersmind a Krisztus testét és vérét is vesszük; mert a kenyér és bor nyilvánvaló címere, és záloga a mi Krisztussal való egyesülésünknek, és igaz hit által a Krisztusba való beoltatásunknak.

66.    
- És, ha Pál itt nem a hit dolgáról szól, hanem inkább azt jelenti ki, hogy a kenyérrel együtt rágjuk a Krisztus testét, és a borral együtt testi szánkkal isszuk az ő vérét?
- Ezt akarják bizony kihozni belőle, de nem lehet; mert ebből az a szörnyűség következne: hogy ha a Krisztus testét és vérét is foggal rágnánk és meginnánk, mint a kenyeret és bort tehát testünkké és vérünkké lenne, akkor a Krisztus teste és vére is megemésztve a  mi testünkké és vérünkké változna, és így a Krisztus teste és a mi testünk egyetlen test lenne, ami lehetetlen dolog. Ezért lelki eledel ez, nem testi: csak hit által lehetséges Krisztussal való egyesülésünk.

67.    
- Mégis azt mondja Krisztus a János evangéliumának hatodik részében: hogy az ő teste valóságos étel és az ő vére valóságos ital?
- Mi is azt valljuk, hogy valóságos étel és ital; de nem a testnek, hanem a léleknek. Mert ugyanott azt mondja Krisztus, hogy a test önmagában nem használ semmit, ha valaki azt fogával meg is rágná; hanem a Lélek az, aki minket az örök életre megelevenít.

68.    
- Mi haszna van az igének az Úr vacsorában?
- Nem az, amit a katolikusok tanítanak, hogy annak ereje által a kenyér és bor természete átváltozik, és a kenyér hússá avagy testünkké válik és a bor vérré. Hanem hogy az ige által a kenyér és a bor megszentelődik, azaz, a szent dologra úgy rendeltetik, hogy abból az úrvacsora célját és hasznát mindenki megértse, mert az most már nem olyan, mint az otthoni közönséges kenyér és bor, hanem szent és lelki dologra rendelt.

69.    
- Mi kívántatik az Úr vacsorához?
- A külső cselekedet, avagy az kiosztás szertartása.

70.    
- Milyen az a szertartás?
- Mivel az úrvacsorában kétféleképpen vesznek részt az emberek, akik osztják lelkipásztorként, és a hívek, akik kapják: ezért a szertartás is kétféle.

71.    
- Mi feladata a lelkipásztoroknak?
- Hogy a kenyeret és a bort kezükbe vegyék, azt megszenteljék: azaz, az Isten Igéjéből annak megbecsülését, hasznát, és célját bemutassák, megszegjék, és a híveknek kiosszák, hirdetve az Úr halálát.

72.    
- Mit kell a híveknek tenniük?
- I. Először önvizsgálatot kell tartaniuk. (1Kor 11,28.)
II. Másodszor, el kell fogadniuk a kenyeret és bort.
III. Harmadszor, meg kell enniük és inniuk.
IV. Negyedszer, az Úr halálát nagy hálaadással kell emlegetniük. (1Kor 11,26.)

73.    
- Miből áll az önvizsgálat?
- I. Először, igaz istenismeretből, és annak hozzánk való jó akaratának megértéséből. (Jn 3.)
II. Másodszor, az úrvacsora helyes ismeretéből, s annak titkos ereje, méltósága, célja és haszna felől való biztos megértésből. (1Kor 11)
III. Harmadszor, a hit erősségéből, és hogy kétség nélkül elhiggyük azt, hogy olyan nagy az Isten irgalmassága, hogyha az egész világ bűnét elkövettük volna, a Krisztusért mind megbocsáttatik nekünk: sőt ha csak két vagy három embernek tett volna Isten ígéretet az üdvösségre, még azok közül is mi lennénk az egyik. (Jk 2; Róm 3-4.)
IV. Negyedszer, a bűnbánattartásból, minden nyilvánvaló vétek eltávolításából, és Isten szerint való életből. (Mt 3; 2Kor 6.)
V. Ötödször, az testvéri szeretetből, ahogy mindnyájan egy Úr asztaláról egy kenyérből ettünk, és egy pohárból ittunk, minden személyválogatás nélkül: úgy mindnyájan szeressük egymást, a haragnak és gyűlölködésnek álljunk ellene. (1Kor 10.)

74.    
- Miért kell kézzel vennünk s megennünk a kenyeret, és meginnunk a bort?
- Hogy ezzel bizonyságot tegyünk arról, hogy milyen nagy örömmel és jó kedvvel vesszük, sőt kezünkbe kapjuk a Krisztus Jézus velünk való jótéteményét, és ővele úgy akarunk egyesülni, hogy ő nekünk fejünk mi pedig az ő tagjai legyünk.

75.    
- Miképpen kell a Krisztus halálát emlegetni?
- Nem csak nyelvünkkel, és nem csak egy órán át, hanem teljes életünkben meg kell arról emlékeznünk, és hálát kell adnunk Krisztusnak jótéteményéért, és magunkat teljességgel úgy ajánljuk fel Krisztusnak, hogy minden istentelenségnek és evilági gonosz kívánságnak ellenállva, csak neki igyekezzünk a kedvét keresni, és az ő akarata szerint éljünk.

76.    
- Miért kell úrvacsorával élni?
- I. Először, Isten Krisztusban tett ígéretének és kegyelmének bizonyságára. (1Móz 7.)
II. Másodszor, Krisztus halálának emlékezetére. (1Kor 11; 2Tim 1.)
III. Harmadszor, bűneink bocsánatának megpecsételésére.
IV. Negyedszer, a Krisztussal való egyesülésünk erősítésére. (1Kor 11.)
V. Ötödször, a testvéri szeretet bizonyítására.
VI. Hatodszor, hitünk erősítésére, az Isten hozzánk való jóakarata felől. Mert az ő szent Fiát értünk adta, akinél drágább kincse nem volt, vajon van-e most már olyan dolog, amit tőle könyörgésünk által meg nem kaphatunk. (Róm 8.)

77.    
- Mi a könyörgés?
- Lelki és testi javak igaz hitből való kérése Istentől a Krisztus nevében és az elvett javakért való hálaadás.

78.    
- Kihez kell könyörögni?
- Kizárólag Istenhez, aki minden jónak kútfeje, és aki dicsőségét egyetlen teremtményének sem adhatja át.

79.    
- Miért csak az Istennek kell könyörögni?
- I. Először, mert az igaz könyörgés a hittel van kapcsolatban, és akinek könyörgünk, abban kell, hogy hitünk és bizodalmunk is legyen, ez viszont csak az egy élő Istent illeti. (Róm 11; Zsolt 146.)
II. Másodszor, mert egyedül csak Isten tudja és látja mindenütt a könyörgőknek szükségét, és szívüket megvizsgálva, még sóhajtásukról is tudja, hogy az mit jelent. (Jn 1; Róm 16)
III. Harmadszor, mert egyedül csak ő mindenható, aki mindenhová elér, és ő az, akinek mindenre elég hatalma van. (Ézs 42; Jer 17.)

80.    
- Hány dolog szükséges az igaz könyörgéshez?
- Elsősorban hat.

81.    
- Melyek azok?
- I. Először: az igaz istenismeret, hogy biztos légy benne, és tudd, ki ő és kinek könyörögsz, és milyen akarattal van ő irántad. (Jn 4; Zsid 11.)
II. Másodszor, az igaz hit, és Isten ígéretében való tökéletes bizodalom a Krisztus kedvéért, hogy semmit ne kételkedj annak elnyerése felől, amit Istentől kívánsz. (Róm 11; Jak 1; Mt 11; Róm 8.)
III. Harmadszor, alázatosság, és a szív töredelmes volta, hogy önmagunknak és a mi érdemünknek semmit ne tulajdonítsunk, és azért semmit ne várjunk. (1Móz 32; Dán 9.)
IV. Negyedszer, a jó lelkiismeret, és szívünk tisztasága, hogy az Isten felé tiszta kezeket emeljünk fel, ahogy Pál írja. Mert a bűnben lévő förtelmes embereket Isten nem hallgatja meg. (Ézs 1; 1Tim 2; Jak 5; Ézs 9.)
V. Ötödször, hogy olyan dolgot kívánjunk Istentől, ami az ő dicsőségének és törvényének nincs ellene: mert egyébként az nem könyörgés, hanem káromlás lesz. (1Kor 10; Jak 4.)
VI. Hatodszor, hogy magunkat mindenestől az Isten akaratára bízzuk, ne szabjunk neki módot és időt, segítségének pedig határt ne vessünk. (Mt 6.)

82.    
- Hogyan kell tehát könyörögni?
- Megtanít erre Krisztus Urunk a Máté Evangéliumának hatodik részében; ahol így szól: Mikor könyörögtök, ezt mondjátok: Mi Atyánk stb. (Mt 6.)

83.    
- Hány része van a könyörgésnek?
- Három: mert az első részében azt fejezzük ki, mihez képest merünk mi bizalommal járulni könyörgésünkben az Istenhez: azért tudniillik, mert ő nekünk jóakaró Atyánk a Krisztusban. A második részében hat kérés van, melyből három Isten tiszteletére irányul; a másik háromban pedig magunknak való jót kívánunk. A harmadik részben indokoljuk, miért kell az Úr Istennek minket meghallgatni; tudniillik, mert mi az ő népe és országa vagyunk, és neki elég hatalma is van arra, hogy megadja, továbbá abból, ha megcselekszi azt amit kérünk, akkor az ő neve is mind örökkön örökké dicsértetik és magasztaltatik.

84.    
- Mire való az Ámen, a Miatyánk utolsó szava?
- Hitünknek és Istenben való bizodalmunknak kifejezésére; hogy mi valóban elhittük, amit Istentől kérünk, minden kétség nélkül úgy megadja nekünk, ahogy az Ámen valóságot jelent.
       



[1] Siderius János kátéja. Bevezeti és közli: Barcza József. 849-876. p. In: Studia et acta ecclesiastica. Tanulmányok és okmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből a négyszázéves jubileum alkalmából. III. Kötet. Tanulmányok és szövegek a Magyarországi Református Egyház XVI. Századi történetéből. Szerk: Bartha Tibor. Bp. 1973.
[2] A szöveget felújította: Sándor Balázs