2014. december 30., kedd

Az idő lejár...



„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen eljön az Emberfia.” Mt 25,13.
            Olyan sokszor bajban vagyunk az idővel: sietünk, elkésünk, hamar érünk oda, várnunk kell, lemaradunk valamiről… Az idő ura, Jézus Krisztus figyelmeztetni akar, hogy a legfontosabb dologról le ne maradjunk!
            Először is azt kell megértenünk, hogy az, amiről Jézus beszélni akar, majd csak akkor „fog hasonlóvá tétetni” a példázatban szereplő tíz szűzhöz, ha Ő visszajön! Addig az öt okos és az öt balga szűz között nincs különbség! Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus ezt a példázatot a tanítványoknak mondja el. Azaz nekünk mai tanítványoknak szól. Nem csaphatjuk be magunkat azzal, hogy ez az istentelenek kirekesztéséről beszél. Ez nekünk szóló figyelmeztetés: Mi, akik várjuk Krisztust vissza, akik ismerjük az írásokat, akik az Ő gyülekezetének tagjai vagyunk – Vigyázzunk, mert lemaradhatunk a menyegzőről!
            Az ismerős képek biztonságot adnak nekünk: azt mondjuk, igen ezt ismerem. Tudom, hogy Jézus a vőlegény. Sejtem, hogy mécses az Isten igéje, az olaj a Szentlélek. S mégis óriási bizonytalanságban hagy mindenkit Jézus afelől, hogy mindez mikor történik majd meg. Hiszen nem elég Őt az érkezése előtt várni és korábban készen lenni. De nem lehet az érkezése utánra időzíteni azt, hogy elég majd akkor elkészülni… Amikor éppen jön a vőlegény, akkor kell készen lennünk! Ez pedig azt jelenti, hogy mindig készen kell lennünk, mert bármikor megérkezhet. Az advent elmúltával sem felejtkezhetünk el tehát a várakozásról!
            Az Emberfia közeledik – egy vőlegény sohasem késik, hanem mindig időben érkezik. Készen vagyunk? Mert le lehet ám maradni a Bárány menyegzőjéről. Nem elég ugyanis várni, hanem készen kell lenni! Kevés az, ha valaki tud Krisztus visszajöveteléről, sőt nem ér semmit, ha csak félelem és rettegés tölti el, ha a harag napjára gondol… A mennyasszonynak felékesítve kell várnia vőlegényét. Akik pedig köszöntik az érkező vőlegényt, azoknak nem elég, hogy van lámpásuk, olaj is kell a méltó fogadtatáshoz! Van Bibliád? Nagyon jó! Ismered a Szentírást? Hasznos dolog! De vajon következetesen, annak megfelelően is élsz? Úgy rendezted be az életed, hogy minden az Úr visszajöveteléről szól? Úgy kezded el és úgy fejezed be egy-egy napodat, hogy számolsz azzal: talán ez az utolsó? Teszel Neki is terítéket az asztalnál? Mindent az Ő dicsőségére, hitből teszel? Mindenről megkérdezed Őt: van-e még erre idő? Méltó-e ez
Őhozzá? Éljünk az örökkévalóságra nyitottan. Krisztushoz méltóan. Készen az Ő megérkezésére!

2014. december 24., szerda

Beteljesedett próféciák 4.



Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek - ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Mt 1,22-23.
Jézus születésekor láthatóvá lett, hogy Isten miként intézi az ügyeit: előre elmondja, még a részleteket is kijelenti, hogy fel tudjunk készülni, és őszinte szívvel várhassuk Őt!
1. A mennyei forgatókönyv valósult meg Jézus születésekor: Karácsony egy csodálatos példát ad nekünk Isten tervének megvalósulásából. Mintha egy évszázadokkal korábban előre megírt forgatókönyv valósult volna meg minden apró részletével együtt. Isten nem egy álmodozó. Reálisan számol az emberi bűnnel, ezért van az, hogy a jó dolgok mellett a rosszakat is előre ismerte, a prófétákkal megüzente. S minden – mint a Sínai-hegynél mondta Isten Mózesnek: „Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!” (2Móz 25,40; 26,30; 27,8) – ott Betlehemben a mennyei terv szerint ment végbe! Mondhatjuk, hogy ez Istennek nem okozott nehézséget. S mégis azt kell megértenünk, hogy ez nem volt természetes, hogy ez megtörtént. Mert Isten hagyhatta volna a bűne miatt elpusztulni az egész emberiséget. Ő mégis drágán, a lehető legdrágábban ajándékozott nekünk kegyelmet. A Szeme-fényét küldte el, hogy azokkal a bűnösökkel legyen együtt, akiknek bűnét Isten utálja – sőt bűn nélküli életét azzal szennyezze be, hogy az egész világ bűnét magára vegye és felvigye a keresztfára! A mennyei forgatókönyv így teljes.
2. Istennek az én életemre nézve is van egy csodálatos terve: Nekünk is vannak vágyaink, tele vagyunk várakozással. Ha betegek vagyunk, várjuk a gyógyulást; ha gyászolunk a vigasztalást; ha szegények vagyunk a sorsunk jobbra fordulását… Várjuk, és várjuk. Ki tudja, kitől várjuk. Isten tudja, kitől kérjük. S ha már kérjük, jól kérjük-e. Krisztusban Isten mindent elérhetővé tett számunkra. Krisztusban lesz az életünkből áldás átok helyett! Eredendő bűnből váltotta meg ezzel az eredendő áldással az emberiséget. Krisztusban értjük meg, hogy semmi nem véletlen, hát akkor ne is legyen váratlan!
3. Az újjászületésed azzal kezdődik, hogy Jézus megszületik benned: Krisztus megszületett az idők teljességében – ez tény! De az is tény, hogy ez még nem ment meg téged, ha nem születik meg benned is, s te nem születsz meg az Isten Országa számára is, azaz nem születsz újjá a Lélektől! Istennek terve van veled, de ez nem jelenti azt, hogy majd minden megtörténik rajtad, amit Isten eltervezett. Ő csak akkor cselekszik az életedben, ha behívod oda Őt, és Úrrá teszed az életeden, s engeded, hogy Ő cselekedjen. Ne csak akkor hajts majd térdet Krisztus előtt, és ismerd el Úr voltát, amikor már az egész világ a lábai előtt hódol, hanem addig, amíg tart a kegyelmi idő. Mert azt mondja az ige, hogy „… az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.” (Jer 23, 16-17 és 20) – nehogy akkor már késő legyen!

2014. december 12., péntek

Beteljesedett próféciák 3.



Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,” Lk 7,22
A bizonytalan ember hajlamos a kételkedésre, ezért nincs rosszabb Isten ügyével kapcsolatban, mint a bizonytalanság. Biztos információkat kell szereznünk magáról Istenről és az Ő dolgairól! Nem tudjuk ezt máshonnan beszerezni, mint az Ő kijelentéséből. Erre hívta fel Jézus is a tanítványai figyelmét, amikor Keresztelő János bizonytalankodó kérdésére válaszolt.
A válasz lényege egyszerű: mondjátok el ti, amit láttatok és hallottatok! Az igazi Messiás nem magáról tesz bizonyságot, hanem arról, aki elküldte – s ebben felismerhető az Ő küldetése, szolgálata és személyének lényege! A tanítványoknak is csak bizonyságot kellett tenniük a csodákról, és a hirdetett evangéliumról! Mi sem tehetünk másként! Sem akkor, amikor mi magunk bizonytalanodunk el, sem akkor, amikor a szeretteink kezdenek el ingadozni, sem akkor, ha idegenek kételkednek Isten szeretetében…
Amit lát az ember a Krisztus közelében: a gyógyulások, mégpedig olyan teljes helyreállításban, hogy nem csak testi nyavalyákból épülnek fel, hanem bűneik is megbocsáttatnak. Ezért ez a megfogalmazás van itt az evangéliumban: a vakok nem egyszerűen látnak, hanem feltekintenek – hálával Istenre! A sánták nem csak járnak, hanem körbejárnak – jellé válnak! A leprások nem csak meggyógyulnak, hanem megtisztulnak – Isten közösségének újra a tagjai lehetnek! A süketnémák nem csak hallanak, hanem meghallgattatnak! A halottak nem csak életre kelnek, hanem feltámadnak – új erővel telnek meg! Akit Isten gyógyít meg, annak nem csak a testi panaszai tűnnek el, nem csak tüneti kezelésben részesül, hanem testi-lelki egyensúlya áll helyre – ma is!
Amit hall az ember Krisztus közelében, az az örömhír! Van kegyelem, van szabadítás; mert Istennek gondja van népére. A lelkileg koldussá vált emberiség, akiket Lukács egyszerűen csak szegényeknek nevez, részesednek az evangéliumban! Nem csak evangélizálják őket, nem csak hirdettetik nekik az örömhír, hanem személyre szabott részük van belőle, mert Isten nevükön nevezi őket, és kimenti őket a bűnből! Minket is, ha elismerjük nyomorúságunkat, és nem kezdünk el dicsekedni lelki gazdagságunkkal…
Mindezek mögött viszont így karácsonyra készülve látnunk kell a beteljesedő Ézsaiás-i jövendölést. Isten nem csak Krisztus születése és halála körülményeit, részleteit mondta el a próféták által, hanem megérkező Fia életének minden mozzanatát előre kijelentette. Ebben pedig az a legszebb, hogy nem csak az ott és akkor tekintetében, hanem az itt és most tekintetében is!