2015. január 2., péntek

Új év - új teremtés



„A trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!”    Jel 21,5.
            A világ kuszasága, és összeomlása egyetlen okra vezethető vissza: nem hallgat a saját Teremtőjére, Gazdájára, Urára. A helyi kiskirályoknak való megfelelésben elfeledkezik arról, Akié az igazi hatalom mennyen és földön. Most Ő szól hozzánk, maga a trónuson ülő, Ő ad nekünk eligazítást a jövőnkre nézve – beavat minket a terveibe!
              Isten arra hív minket, hogy nézzük végig, ahogy beteljesíti ígéretét. Szeretné, ha látnánk is mindazt, amit mutatni akar nekünk, ne csak nézelődjünk, ne csak vágyakozzunk, hanem végre vegyük észre, és saját szemeinkkel lássuk az Ő újjáteremtő munkáját. Ismerjük a világ végének apokaliptikus képeit – a világ is ismeri és fél, retteg. Mi viszont tudjuk azt is, hogy ennek a világnak át kell adnia helyét egy új világnak. Mi ismerhetjük a folytatást is. Isten azért vet véget a jelenvaló, bűnös világnak, mert az eljövendőben az Ő uralmát ki fogja teljesíteni.
              Arra hív most minket, hogy az Ő újjáteremtő munkáját engedjük érvényre jutni a saját életünkben, a mi testünkben, lelkünkben. Mert amellett, hogy bizonyos, és tényként elfogadható, hogy a világnak egyszer objektíve vége lesz: az elemek recsegve, ropogva összeomlanak; számolnunk kell azzal is, hogy a világnak szubjektíve is vége lehet. Ha mi meghalunk a világ számára, s már itt a földön Isten új világában élünk! Ezáltal Isten a mi számunkra mindent újjáteremt: látszólag ugyanabban a világban élünk, mégis minden más lesz. Ugyanaz marad az otthonunk, a családunk, a munkánk, a környezetünk - de mivel mi új emberré lettünk, minden megváltozik, mert mindent Isten szemével fogunk látni: látjuk a láthatatlant!
              Hogyan lehetséges ez? Isten féltő szeretete viszi ezt végbe. Ahogy megteremtett mindent, ugyanúgy újjá is tudja azt teremteni. Nekünk csak le kell mondanunk a régiről, a bűnösről, önmagunkról, s engednünk kell az Ő akaratának, az Ő uralmát kell érvényre juttatnunk – kompromisszumok nélkül, mert Ő mindent újjá akar teremteni, nem csak azt, amivel mi elégedetlenek vagyunk!
              Ez nem egy pillanatnyi hangulat Istennél, nem elmúló hóbort – hanem ez az Ő örök időkre érvényes rendelkezése! Ezért kellett leírnia Jánosnak, ezért erősíti meg az Úr a maga ellentmondást nem tűrő bizonyosságával – hiszen itt Ő mondja rá az áment, az ember által közvetített üzenetre! Ez a mi jövőnkre nézve is megbízható és igaz üzenet az Isten részéről – merjük ezt elfogadni, beépíteni az életünkbe és életet nyerni általa!