2015. február 14., szombat

ISTENTISZTELET A ZSINAGÓGÁBAN



A babiloni fogságtól Jézus koráig terjedő időszak zsinagógai istentiszteletének rekonstruált változata[1]

Az istentisztelet menete
I. Zsoltáréneklés[2]: Énekeljük a 116. zsoltárt: Szeretem és áldom az Úr Istent…

II. Az istentisztelet imádságos része
1.    Köszöntés: Az előimádkozó mondja:
„Áldjátok az Urat, aki áldott!” Az álló gyülekezet feleli rá, majd az előimádkozó megismétli: „Áldott az Úr, a megáldott, örökkön-örökké!”. Ezután leül a gyülekezet.

2.    Áldás: Az előimádkozó mondja, a gyülekezet ámennel válaszol.
Reggel: „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget.” Zsolt. 104,1-2. „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” Zsolt. 36,8-11. „Áldott vagy Te, örök Istenünk, világ Ura, aki eltávolítja az alvást szememről, a szunnyadást pilláimról.”

VAGY: Este: „Áldott vagy Te, örök Istenünk, világ Ura, akinek szavára beesteledik, bölcsességével megnyitja a mennyei kapukat, ésszerűen változtatja az időt, cseréli a napszakokat, kedve szerint őrhelyükre rendeli a csillagokat az égbolton. Ő teremtette a napot és az éjt, felgöngyölíti a világosságot a sötétség előtt, a sötétséget a világosság előtt, véget vet a napnak, elhozza az éjt, és különbséget tesz nappal és éjszaka között, seregek Ura a neve. Élő, mindig létező Isten, mindörökké fog uralkodni felettünk. Áldott vagy Te, Urunk, aki elhozza az estét.”

Mindig: „Örök szeretettel szeretted néped, Izrael házát, tanra és rendeletekre, törvényekre és jogszabályokra tanítottál minket. Ezért, örök Istenünk lefekvéskor és felkeléskor törvényeiddel foglalkozunk, örökké örömet lelünk tanod szavaiban és parancsolataidban, mert azok rejtik életünk és napjaink hosszát, éjjel-nappal ez tölti el gondolatainkat. Soha ne tagadd meg hát szeretetedet tőlünk! Áldott vagy Te, Urunk, aki szereti népét, Izraelt!”

3.    Hitvallás: Sömá – Az előimádkozó vezeti és mindenki mondja.
„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!
Áldott legyen az Ő dicső uralmának neve mindörökké! – teszi hozzá mindenki halkan, önmagában.
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz 6,4-9) „Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt, akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz. Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt, mert akkor fellángol az ÚR haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek. Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.” (5Móz 11,13-21) „Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek!” (4Móz 15,37-41)

4.    Dicsőítő ima: Berakoth – Előimádkozó ismétli az utolsó szavakat, majd folytatja:
„Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek – igaz és hiteles mindez, és elfogadott számunkra, hogy az Úr az Istenünk, és nincs más kívüle, mi pedig az Ő népe vagyunk. Ő váltott ki minket királyok kezéből: Királyunk, aki megment minket a zsarnokok markából. Ő az Isten, aki bosszút áll értünk szorongatóinkon, aki megfizet halálos ellenségeinknek, aki határtalanul nagy tetteket és számtalan csodát visz véghez, aki életben tart minket, és nem engedi, hogy megroggyanjon lábunk, aki ellenségeink magaslataira emel bennünket, és gyűlölőink fölé emeli becsületünket. Ő az Isten, aki bosszút állt értünk a fáraón, példás csodajeleket művelt; aki haragjában megölte Egyiptom összes elsőszülöttjét, és népét, Izraelt kihozta onnan örök szabadságra; aki gyermekeit átvezette a Vörös tenger két partja között, üldözőiket és ellenségeiket pedig a mélység vizébe fullasztotta. Látván hatalmát, gyermeki dicsérték és dicsőítették nevét, és jószántukból magukra vállalták uralmát: Mózes és Izrael fiai nagy örömmel zengtek Neked éneket, mondván közösen: Ki hasonlítható hozzád, Urunk, a hatalmasok közül? Ki olyan szent és magasztos, dicsőségében félelmetes és csodatevő? Gyermekeid látták hatalmadat, amikor szétválasztottad a tengert Mózes előtt. Ez az én Istenem, mondták, és hirdették: Az Úr uralkodni fog örökkön-örökké! Írva is van: Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kiszabadította a nála erősebb kezéből. Áldott vagy Te, Urunk megmentője!”
 „Dicsérjük az Urat, a mi Istenünket!”

5.             Dicsőítő, kérő, hálaadó könyörgések: Tefillah[3] – mindegyik részt az előimádkozó vezeti, s a záró doxológiai részekre a gyülekezet mindig Ámennel felel.
„Nyisd meg ajkam Uram, hogy dicséreted hirdesse szám!” (Zsolt 51,17) „Áldott vagy Te, Urunk, Istenünk, őseink Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! Nagy, erős és félelmes Isten, magasságos Isten, aki jóval jutalmazza az igazakat, mindennek teremtője, aki emlékezetében tartja őseink igaz voltát, és szeretetében megváltást hoz utódaikra neve kedvéért. Segítő, megmentő és oltalmazó Uralkodó! Áldott vagy Te, Urunk, Ábrahám védelmezője!”
Ámen
„Örök a hatalmad, Urunk, Te kelted életre a holtakat, nagy megmentő, (aki szelet fúvat, és esőt hullat)! Jóságában ellátja az élőket, és feléleszti a holtakat nagy irgalmában, támogatja az elesetteket, meggyógyítja a betegeket, feloldozza a megkötözötteket, és betartja hű fogadalmát a porban szunnyadóknak. Ki olyan, mint Te, hatalom Ura, és ki hasonlítható hozzád, Uralkodó, aki öl, éltet és segítséget hoz a világra? Bízhatunk Benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Urunk, aki életre kelti a halottakat!”
Ámen
„Nemzedékről nemzedékre adjuk tovább nagyságodat, és örökkön-örökké hirdetjük szentségedet; dicséreted, Istenünk, ajkunkról sosem fog szűnni, mert nagy és szent Isten és Uralkodó vagy. Áldott vagy Te, Urunk, szent Isten.” „Szent vagy Te, és szent a neved, a szentéletűek nap mint nap Téged dicsőítenek, szela. Áldott vagy Te, Urunk, szent Isten.”
Ámen
„Te ajándékoztad meg az embert tudattal, a halandót belátással. Önts belénk is tudatot, belátást és értelmet! Áldott vagy Te, Urunk, aki tudatot ajándékoz.” Ámen
„Téríts vissza minket, Atyánk, tanításodhoz; fogadj minket, Királyunk, szolgálatodba, engedd hogy megbánással térjünk vissza Hozzád! Áldott vagy Te, Urunk, aki szívesen fogadja a megtérőt.”
Ámen
„Bocsáss meg nekünk, Atyánk, mert vétkeztünk (Jobb öklünkkel ráütünk a mellünkre a szívünk táján!); nézd el nekünk, Királyunk, hogy bűnöztünk (Jobb öklünkkel ráütünk a mellünkre a szívünk táján!), hiszen Te elnéző és megbocsátó vagy! Áldott vagy Te, Urunk, kegyelmes, aki sokszor megbocsát!”
Ámen
„Figyelj fel szenvedéseinkre, és szállj perbe értünk, válts meg minket hamarosan, neved kedvéért, mert erős Megváltó vagy! Áldott vagy Te, Urunk, Izrael megváltója.” Ámen
„Gyógyíts minket, Urunk, hogy meggyógyuljunk, ments meg minket, hogy megmeneküljünk, amiért Téged dicsérünk! Hozz teljes gyógyulást sebeinkre, Úristen, mert hűséges és irgalmas orvos vagy! Áldott vagy Te, Urunk, aki meggyógyítja népe, Izrael betegeit!”
Ámen
„Áldd meg nekünk, Urunk Istenünk ezt az évet, hogy minden termés jó legyen, s hozz áldást a földekre, hadd lakjunk jól annak javaiból! Áldd meg évünket, mint a jó éveket! Áldott vagy Te, Urunk, aki megáldja az éveket!”
Ámen
„Adj jelt a nagy kürttel szabadulásunkra, és emelj zászlót szétszortjaink egybegyűjtésére! Gyűjts is egybe minket a föld négy tájáról! Áldott vagy Te, Urunk, aki egybegyűjti népe, Izrael száműzöttjeit!”
Ámen
„Adj nekünk újra bírákat, mint valaha, tanácsadókat, mint egykor, és távolíts el tőlünk bánatot és szenvedést! Légy Te az, aki kegyesen és irgalommal uralkodik felettünk, hogy ítélethozáskor felments minket! Áldott vagy Te, Urunk, igazságos ítéletet kedvelő Király!”
Ámen
„Néped, Izrael házának igazaira, jámboraira és nagyjaira, maradék írástudóira, az igaz betérőkre és mireánk is szálljon irgalmad, örök Istenünk, és jutalmazd meg szépen azokat, akik igazán bíznak nevedben. Hadd osszuk mindig az ő sorsukat, és ne valljunk sose szégyent, amiért Benned bíztunk! Áldott vagy Te, Urunk, az igazak támasza és mentsvára!”
Ámen
„Térj vissza irgalmadban városodba, Jeruzsálembe, s lakozz ott, amint ígérted! Építsd fel azt hamarosan, napjainkban, hogy örökké álljon, Dávid trónját is helyezd oda egyhamar! Áldott vagy Te, Urunk, Jeruzsálem újjáépítője!”
Ámen
„Dávid szolgád sarját növeszd meg hamarjában, és segítségeddel emelkedjen tekintélye, hisz mi nap mint nap segítségedbe vetjük reményünket! Áldott vagy Te, Urunk, aki a megváltás tekintélyét növeli!
Ámen
„Hallgass szavunkra, örök Istenünk, sajnálj meg minket, és irgalmazz nekünk, fogadd kegyesen és szívesen imánkat, hisz Te vagy az Isten, aki meghallgatja az imákat és könyörgéseket, ne küldj hát el minket, Urunk, üres kézzel színed elől… (saját kérések) hiszen Te vagy az, aki irgalmában meghallgatja népe, Izrael imáját! Áldott vagy Te, Urunk, aki hallgat az imára!”
Ámen
          „Hálásak vagyunk neked, hogy Te vagy örök Istenünk és atyáink Istene mindörökre, életünk bérce, segítségünk pajzsa, Te vagy az nemzedékről nemzedékre. Hálát adunk neked, és hirdetjük dicsőségedet életünkért, melyet kezedben tartasz, lelkünkért, mely nálad van letétbe helyezve, csodáidért, melyek nap mint nap kísérnek minket, minden este, reggel és délben látott csodás és jó tetteidért. Jóságos vagy, mert nem szűnik irgalmad, irgalmas vagy, mert nincs vége szeretetednek, mindig is benned reménykedtünk.”
Ámen
„Hozz békét, jólétet, áldást, kegyet, szeretetet és irgalmat reánk és néped, Izrael egészére! Áldj meg minket, Atyánk, mindannyiunkat, arcod fényével, mert arcod fényében ajándékoztad nekünk, örök Istenünk, életet adó tanodat, kegyes szeretetedet, jó tettet, áldást és irgalmat, életet és békességet, és úgy tetszik neked, hogy mindig és minden órában békéd áldását áraszd népedre, Izraelre! Áldott vagy Te, Urunk, aki békével áldja meg népét, Izraelt!”
Ámen
„Fogadd szívesen szám szólását és szívem gondolatait, Uram, Szirtem és Megváltóm!” Ámen

III. Az istentisztelet igei része
1.    Igeolvasás a törvényből – parasa
„Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai. De Ábrahám Izsáknak adta mindenét, az Ábrahám másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak ajándékokat adott Ábrahám, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.” (1Móz 25,1-11.)
2.    Igeolvasás a prófétáktól – haftara
„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézs 40,1-11.)
3.    Hálaadó ima: Kadis
„Magasztaljuk és szenteljük meg nevét (Ámen) e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: ámen! (Ámen! Legyen nagy neve áldott örökre és örökkön- örökké! Legyen áldott… ) Legyen nagy neve áldott örökre és örökkön-örökké. Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a neve annak, aki Szent – áldott Ő! (Áldott Ő.) Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámen! (Ámen!) Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész Izraelre, s mondjátok erre: ámen! (Ámen!) Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: ámen! (Ámen!)”
4.    Az Ige fordítása és magyarázata: Targum
5.    Ároni áldás, ha volt valaki jelen Áron leszármazottai közül
„Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!”  Ámen. (4Móz 6,24-26.)



Az istentiszteleten tevékenykedők
Zsinagógai elöljáró: irányította az istentisztelet rendjét, kijelölte a szolgálattevőket.
Felolvasók és Könyörgők
Igehirdető: 30 évét betöltött férfiak közül a zsinagóga vezetője kérte fel, vagy neki erre engedélyt adott; ha más helyről érkező izraelita volt, akkor őt illette először a szólás joga.
Alamizsnaszedő
Zsinagóga szolga: előveszi a tekercseket, és visszateszi a helyére; tanította a gyermekeket olvasni; gyülekezeti fegyelmezés esetén a kisebb vétségeknél a vesszőzést, korbácsolást végrehajtotta.



Az istentisztelet helye, berendezése
Minden településen, nagyobb városokban több is. Ny-K-i irányban építették őket. A négyzet, vagy téglalap alaprajzú épületet két oszlopsor három hajóra osztott. A nőket és a gyermekeket elkülönítették – külön hely volt számukra kijelölve. Eredetileg mindenki állt, majd a véneknek padokat rendszeresítettek. A törvénytekercset a falba beépített szekrényben őrizték, amit függönnyel takartak el. A prófétai iratok, és az elrongyolódott törvénytekercsek tárolására külön szekrényt használtak. A felolvasás és az imádkozás egy emelvényről történt. Sok mécsest használtak – amelyek közül egy állandóan égett. Az ajtó mellett perselyek, a bejárat fölött és a falakon pedig különböző imádságokat tartalmazó táblák voltak.


[1] A rekonstrukcióban felhasználtam a Sámuel imája címet viselő új magyar fordítású Zsidó Imakönyvet. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. Bp. 1996.
[2] A szombatnapi zsoltár a 92. volt, ünnepnapokon a Hallél zsoltárokat (Zsolt 113-118) énekelték.
[3] Ámidá – azaz álló imádság, nevezik Tizennyolcas imádságnak, vagy Tizennyolcas áldásnak is. A Kr.e. IV. századra vezetik vissza, s a Javnei Zsinatnak tulajdonítják a végleges szöveget, s annak elrendelését, hogy ezt minden zsidó naponta elmondja.

2015. február 11., szerda

Kor + Tünet = Kórtünet



A gátlástalanság, a szégyentelenség a ma emberének alaptulajdonsága. Azt beszélik keresztyén elemzők, hogy az evangélium világméretű hirdetése, Izrael állam léte mellett a gyalázatosabbnál gyalázatosabb bűnök istentelen pimaszsággal való terjesztése és általánossá válása azok a jelek, amelyek egyre hangosabban hirdetik Krisztus visszatérésének közelségét.
A tömegfilmekben megjelenő „jó” SS tiszt, a leplezetlen szexualitás és homoszexualitás, az erőszaknak a jó érdekében való jogos felhasználása… Mind-mind arról beszél, hogy nem csak a közízlés, hanem a közerkölcs is sokat romlott! A törvényesített kegyes halál (eutanázia), a türelmi zónákkal legalizált prostitúció, a gender ideológián keresztül népszerűsített homo- és transzszexualitás, és még ki tudja hány és hány jel, ami mutatja, hogy itt már nem csak egyes emberek bűnei fölött való kollektív szemet hunyásról van szó, hanem a társadalom egészét átjáró lelki lepráról, ami országokat, népeket tesz tisztátalanná és vétkessé Isten előtt. S nem azért mert eltűri például a házasság előtti/helyetti együttélést is, hanem azért mert részt vesz ezekben, gyakorolja magát ezekben és támogatja mindezt! Ha bibliai párhuzamot keresünk, nem találjuk meg csak Sodomában és Gomorában (1Móz 19).
Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? A megtérés és a bűnbánat hiánya! A bűnök ilyen járványszerű terjedésének és elhatalmasodásának az az egyetlen oka, hogy a mai ember már nem érzi a bűneinek a súlyát! Az űrkorszak betört a lelkek világába is, a bűnök súlya ebben a szellemi légüres térben, eltávolodva az Istennek tiszteletet adó gravitációs mezőtől – már nem érződik. Emberek milliói ragaszkodnak többtonnás lelki terhükhöz, mert nem érzik a súlyát… Pedig egyszer földet kell érni, s akkor a súly agyonnyomja őket! Hiszen ismerjük Saul király és Dávid király uralkodását, s annak végét is. A kettejük közt csak annyi volt a különbség, hogy Saul képtelen volt a bűnbánatra, mert nem ismerte el bűnét; Dávid viszont mindig meg tudta találni az Istenhez vezető utat, s még a Saul vétkénél is nagyobb bűnöket tudott megbánni – őt kedvelte is az Isten! Merjük elismerni vétkeinket, tudjunk bocsánatot kérni Istentől és emberektől, s legyen bátorságunk az új élethez!
A gyülekezet legkevésbé látogatott alkalmai a bűnbánati alkalmak! Ez nem jelenti azt, hogy kevesebben úrvacsoráznak, hanem csak azt, hogy nem készülnek fel híveink a Krisztussal való találkozásra! S még inkább azt, hogy feltételezhetően egyre többen vannak, akik „kárhozatot esznek és isznak”… Pedig a kegyelem asztalánál Krisztus őket is várja, hogy hálát adjanak a bűntől való szabadulásért – de ők ott akarják becserélni bűnös életüket egy új életre. Csakhogy ez bűnbánat nélkül nem megy!
Fájdalmasan rossz az is a nap alatt, hogy tömeggyilkosok, többszörös házasságtörő alfa-hímek, nyilvános istenkáromlók szentként tetszelegnek, sztárolva magukat. Az Isten szentjeit pedig megszólják: miért nem iszol, miért nem vétkezel, nem jó az, ha a te ártatlanságod szembesíts minket bűneinkkel… Uram, meddig nézi szemed ezt a gyalázatot? Mikor ítélsz már az igazak ügyében?

2015. február 6., péntek

3Mózes 23.



          Az Úr számára fontos, hogy népével együtt ünnepeljen. Ezért nem csak egyszerűen ismertetni kell a néppel, hogy mikor vannak az Úr ünnepei, aztán, aki akar ünnepel Vele, aki pedig nem akar, az nem ünnepel – hanem „szent ünnepre hívással” kell kihirdetni (2. vers)! Az idő múlásán túl, figyelni kellett arra is, hogyan telik az idő – ez a negyedik teremtési nap meghatározott rendje. Ezért van az, hogy az égitestek „meghatározó jelei… az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek” (ebben a sorrendben - 1Móz 1,14).
          Az ünnepekről azt mondja az Úr, hogy ezek Ő ünnepei! Nem a nép ünnepe, nem is Isten és az Ő népének közös ünnepe; hanem az Úr ünnepei! Ennek megfelelően az Úr nem csak azt mondja meg, hogy mikor kell ezeket megünnepelni, hanem azt is, hogy pontosan mit is ünnepelnek, s kik és hogyan ünnepeljék meg. Nem emberi hagyomány, nem emberi döntés, nem is megváltoztatható gyakorlat – hanem az Úr változhatatlan akarata szerint való rendelkezés vonatkozik rá! Ezért fontos nekünk, keresztyéneknek is megértenünk, hogy melyik ószövetségi ünnep minek felel meg az újszövetségi üdvtörténeti események és ünnepek vonatkozásában.
          Az első a sorban hetente ismétlődő ünnep: a szombat! A jelentésében és tartalmában a nyugalmat hordozó nap a keresztyéneknél Krisztus hetenkénti feltámadás ünnepe: a vasárnap. Az Úr most a teljes nyugalmat emeli ki a szombat kapcsán, mert azt mondja: „az Úrtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok” (3. vers). Ez nem a mindenkori hatalom döntésén múlik, hogy a hetedik napon tartasz-e pihenőnapot, nem is a gazdasági helyzeteden, még csak nem is a lakóhelyeden, hogy olyanok között laksz-e, akik tartanak pihenőnapot – nem, ez az Úrtól rendelt pihenőnap!
          A páska (Niszán 14.) – Az Ószövetségben az Egyiptomból való szabadulás ünnepe. Lényegét tekintve a megváltásról szól! Az Újszövetség népének a mi páskabárányunk feláldoztatásáról, Jézus kereszthaláláról szól – nagypénteknek feleltethető meg.
          A kovásztalan kenyerek ünnepe (Niszán 15-21.) – Szintén az Exodushoz kapcsolódik, oly módon, hogy a sietve távozó nép kovász nélkül ette kenyerét, miután az Izrael elsőszülöttei megmenekültek. Lényege a megszentelődésről szól. Krisztus teste a sírban nem látott rothadást – nagyszombatnak feleltethető meg.
          Az első kéve bemutatása (Niszán 16.) – az árpaaratás kezdetének hálaadó ünnepe. Az új életet és a feltámadást hirdeti. Krisztus feltámadása a halottak közül, halála harmadnapján ekkorra esik, s őt nevezi az apostol is a halottak első zsengéjének (1Kor 15,20) – húsvétnak feleltethető meg.
          Az aratási hálaadó ünnep, vagy hetek ünnepe (Sziván 6.) – a búzaaratás kezdetésnek hálaadó ünnepe. A learatott gabonából készült kenyér bemutatása is a templomban. Később a Sínai-hegyen történt törvényadás ünnepe is lett. Lényege az Istennel kötött szövetség megélése. Az Újszövetségben a Lélek kitöltetése és az Egyház születésnapja kötődik ehhez a naphoz – pünkösdnek feleltethető meg.
          A kürtzengés ünnepe, vagyis a hetedik hónap első napja (Tisri 1.) – a szent hetedik hónap kezdete, az elengedés, elszámolás és új kezdet ünnepe. Ez lett a zsidó újév napja. Megfeleltethető az újévnek, de adventnek is: a Krisztus visszajövetelének várásával.
          A nagy engesztelési ünnep (Tisri 10.) – Minden bűn eltörlésének ideje, amikor a főpap bemehetett a szentek-szentjébe és engesztelést végzett a népért. A végidők nagy ítéletére és a hívek bűneinek végleges elengedésére mutat előre.
          A sátoros ünnep (Tisri 15-21.) – A pusztai vándorlás emlékünnepe, s az őszi betakarításért való hálaadó ünnep. Előre mutat Isten Országára, amikor az Úr az Ő népével lakik majd!
          A leírásból látjuk, hogy a munkától való tartózkodás, az áldozatok rendje és a szent összegyülekezés kihangsúlyozása fontos ebben az ünnepi naptárban. Tudjuk-e így számon tartani az ünnepeket: mit teszünk benne az Úrért!?

2015. február 4., szerda

Missziói felelősségünk



Elborzasztanak a hírek? Sokkol a terror? Hallgatni is rossz, mi történik a világban? Az emberiség bűne egyre nagyobb méreteket ölt? Gondolkoztál már rajta, hogy ez a te felelősséged is? Nem lehet mindig, mindent csak az elemzők hideg, tárgyilagos szemével nézni! Nem lehet mindent azokra hárítani, akik részt vettek benne: a terrorért a terroristákat, a felbőszülő hívekért a karikaturistákat… Egyszer végre szembe kell néznie a keresztyénségnek a ténnyel: ezért ő is felelős. Korrektebb módon: ezért mi is felelősek vagyunk!
            Hiába mondod, hogy éppen ott történnek ilyen dolgok, ahol már nincs keresztyénség: a liberális istentagadók, és a fundamentalista iszlám körében! S kényelmesen hátradőlve azt mondod, ezen mi úgysem tudunk változtatni… Csakhogy éppen erről van szó! Honnan és miért, de legfőképpen meddig lesz még liberális istentagadás és fundamentalista iszlám, hogy pusztítsa Isten szép világát, s félelemben tartsa az Ő népét? A keresztyénség bevett válasza az ilyen fenyegetésekre nem a falak építése, nem a hadsereg megerősítése, és nem is a menekülés, vagy szemet hunyás – hanem a misszió volt! Először a zsinagóga részéről jött az üldöztetés – hirdették és élték az evangéliumot az üldözöttek, s az üldözők közül sokan megtértek! Aztán a pogány Róma támadt Krisztus követőire – a mártírok vére magvetés volt! Jöttek a népvándorlás germán törzsei, akik Rómát legyőzték, de kénytelenek voltak behódolni az evangéliumnak! Hasonló a történet a szlávokkal, vikingekkel, magyarokkal. S az új világban sem történt ez másként.
            Mi történt a keresztyénséggel? Elvesztette erejét? Elhagyta Istene? Vagy mi keresztyének hagytuk el Istenünket, és a Tőle kapott küldetésünket? Sikertelen iszlám misszió, keresztyénség utáni társadalmak – Krisztus nélküli világ! Nem csoda hát, ha rosszul érezzük magunkat benne… Nekünk ugyan nincs olyan küldetésünk, hogy tegyünk mindenkit keresztyénné, de ha nem sikerülne, akkor öljük meg… De egy kicsit határozottabban kellene hirdetnünk az evangéliumot. Azzal a bizonyossággal, amit az alexandriai Kelemen által idézett gnosztikus Mátyás Evangéliuma így fogalmazott meg: „ha egy a kiválasztottak szomszédja közül vétkezett, vétkezett a kiválasztott, mert ha úgy viselkedett volna, ahogyan a tanítás tolmácsolja, életformájával olyan tekintélyre tett volna szert szomszédja előtt, hogy a szomszéd nem vétkezett volna.[1]
            Minket nem a demokrácia, a tolerancia és a szólásszabadság fog megmenteni; hanem Krisztus! Hozzá kell ragaszkodnunk, és Róla kell bizonyságot tennünk akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!


[1] Ókeresztény Írók 2.: Apokrifek, Szerk: Vanyó László, Szent István Társulat, Bp. 1980. 283 p. az idézet a Sztromateisz VII. 13-ból való.