A babiloni fogságtól Jézus koráig
terjedő időszak zsinagógai istentiszteletének rekonstruált változata[1]
Az istentisztelet menete
I. Zsoltáréneklés[2]: Énekeljük a 116. zsoltárt: Szeretem és áldom az Úr
Istent…
II. Az istentisztelet imádságos része
1.
Köszöntés:
Az előimádkozó mondja:
„Áldjátok
az Urat, aki áldott!” Az álló gyülekezet feleli rá, majd az előimádkozó
megismétli: „Áldott az Úr, a megáldott, örökkön-örökké!”. Ezután leül a
gyülekezet.
2.
Áldás: Az
előimádkozó mondja, a gyülekezet ámennel válaszol.
Reggel:
„Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba
öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként
feszítette ki az eget.” Zsolt. 104,1-2. „Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt
árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te
világosságod által látunk világosságot. Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,
igazságos a tiszta szívűekhez.” Zsolt. 36,8-11. „Áldott vagy Te, örök Istenünk,
világ Ura, aki eltávolítja az alvást szememről, a szunnyadást pilláimról.”
VAGY:
Este: „Áldott vagy Te, örök Istenünk, világ Ura, akinek szavára beesteledik,
bölcsességével megnyitja a mennyei kapukat, ésszerűen változtatja az időt,
cseréli a napszakokat, kedve szerint őrhelyükre rendeli a csillagokat az
égbolton. Ő teremtette a napot és az éjt, felgöngyölíti a világosságot a
sötétség előtt, a sötétséget a világosság előtt, véget vet a napnak, elhozza az
éjt, és különbséget tesz nappal és éjszaka között, seregek Ura a neve. Élő,
mindig létező Isten, mindörökké fog uralkodni felettünk. Áldott vagy Te, Urunk,
aki elhozza az estét.”
Mindig:
„Örök szeretettel szeretted néped, Izrael házát, tanra és rendeletekre,
törvényekre és jogszabályokra tanítottál minket. Ezért, örök Istenünk
lefekvéskor és felkeléskor törvényeiddel foglalkozunk, örökké örömet lelünk
tanod szavaiban és parancsolataidban, mert azok rejtik életünk és napjaink
hosszát, éjjel-nappal ez tölti el gondolatainkat. Soha ne tagadd meg hát
szeretetedet tőlünk! Áldott vagy Te, Urunk, aki szereti népét, Izraelt!”
3.
Hitvallás: Sömá
– Az előimádkozó vezeti és mindenki mondja.
„Halld
meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!
Áldott
legyen az Ő dicső uralmának neve mindörökké! – teszi hozzá mindenki halkan,
önmagában.
Szeresd
azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár
úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és
legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!”
(5Móz 6,4-9) „Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok
nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha teljes szívvel és teljes
lélekkel szolgáljátok őt, akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és
kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. Adok füvet a
meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz. Vigyázzatok, hogy
szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más
isteneket, és ne boruljatok le azok előtt, mert akkor fellángol az ÚR haragja
ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti
pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek. Vegyétek
azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre,
és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is,
beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz.
Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és
éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy
nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.” (5Móz 11,13-21) „Azután ezt
mondta Mózesnek az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy
csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a
szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy
valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek
azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek
paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat,
és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki
kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR vagyok a ti
Istenetek!” (4Móz 15,37-41)
4.
Dicsőítő ima:
Berakoth – Előimádkozó ismétli az utolsó szavakat, majd folytatja:
„Én,
az ÚR vagyok a ti Istenetek – igaz és hiteles mindez, és elfogadott számunkra,
hogy az Úr az Istenünk, és nincs más kívüle, mi pedig az Ő népe vagyunk. Ő
váltott ki minket királyok kezéből: Királyunk, aki megment minket a zsarnokok
markából. Ő az Isten, aki bosszút áll értünk szorongatóinkon, aki megfizet
halálos ellenségeinknek, aki határtalanul nagy tetteket és számtalan csodát
visz véghez, aki életben tart minket, és nem engedi, hogy megroggyanjon lábunk,
aki ellenségeink magaslataira emel bennünket, és gyűlölőink fölé emeli
becsületünket. Ő az Isten, aki bosszút állt értünk a fáraón, példás
csodajeleket művelt; aki haragjában megölte Egyiptom összes elsőszülöttjét, és
népét, Izraelt kihozta onnan örök szabadságra; aki gyermekeit átvezette a Vörös
tenger két partja között, üldözőiket és ellenségeiket pedig a mélység vizébe
fullasztotta. Látván hatalmát, gyermeki dicsérték és dicsőítették nevét, és
jószántukból magukra vállalták uralmát: Mózes és Izrael fiai nagy örömmel zengtek
Neked éneket, mondván közösen: Ki hasonlítható hozzád, Urunk, a hatalmasok
közül? Ki olyan szent és magasztos, dicsőségében félelmetes és csodatevő?
Gyermekeid látták hatalmadat, amikor szétválasztottad a tengert Mózes előtt. Ez
az én Istenem, mondták, és hirdették: Az Úr uralkodni fog örökkön-örökké! Írva
is van: Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kiszabadította a nála erősebb
kezéből. Áldott vagy Te, Urunk megmentője!”
„Dicsérjük az Urat, a mi Istenünket!”
5.
Dicsőítő, kérő, hálaadó könyörgések: Tefillah[3] –
mindegyik részt az előimádkozó vezeti, s a záró doxológiai részekre a
gyülekezet mindig Ámennel felel.
„Nyisd meg ajkam Uram, hogy dicséreted hirdesse szám!”
(Zsolt 51,17) „Áldott vagy Te, Urunk, Istenünk, őseink Istene, Ábrahám Istene,
Izsák Istene és Jákób Istene! Nagy, erős és félelmes Isten, magasságos Isten,
aki jóval jutalmazza az igazakat, mindennek teremtője, aki emlékezetében tartja
őseink igaz voltát, és szeretetében megváltást hoz utódaikra neve kedvéért.
Segítő, megmentő és oltalmazó Uralkodó! Áldott vagy Te, Urunk, Ábrahám
védelmezője!”
Ámen
„Örök a hatalmad, Urunk, Te kelted életre a holtakat,
nagy megmentő, (aki szelet fúvat, és esőt hullat)! Jóságában ellátja az élőket,
és feléleszti a holtakat nagy irgalmában, támogatja az elesetteket,
meggyógyítja a betegeket, feloldozza a megkötözötteket, és betartja hű
fogadalmát a porban szunnyadóknak. Ki olyan, mint Te, hatalom Ura, és ki
hasonlítható hozzád, Uralkodó, aki öl, éltet és segítséget hoz a világra?
Bízhatunk Benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Urunk, aki
életre kelti a halottakat!”
Ámen
„Nemzedékről nemzedékre adjuk tovább nagyságodat, és
örökkön-örökké hirdetjük szentségedet; dicséreted, Istenünk, ajkunkról sosem
fog szűnni, mert nagy és szent Isten és Uralkodó vagy. Áldott vagy Te, Urunk,
szent Isten.” „Szent vagy Te, és szent a neved, a szentéletűek nap mint nap
Téged dicsőítenek, szela. Áldott vagy Te, Urunk, szent Isten.”
Ámen
„Te ajándékoztad meg az embert tudattal, a halandót
belátással. Önts belénk is tudatot, belátást és értelmet! Áldott vagy Te,
Urunk, aki tudatot ajándékoz.” Ámen
„Téríts vissza minket, Atyánk, tanításodhoz; fogadj
minket, Királyunk, szolgálatodba, engedd hogy megbánással térjünk vissza
Hozzád! Áldott vagy Te, Urunk, aki szívesen fogadja a megtérőt.”
Ámen
„Bocsáss meg nekünk, Atyánk, mert vétkeztünk (Jobb
öklünkkel ráütünk a mellünkre a szívünk táján!); nézd el nekünk, Királyunk,
hogy bűnöztünk (Jobb öklünkkel ráütünk a mellünkre a szívünk táján!), hiszen Te
elnéző és megbocsátó vagy! Áldott vagy Te, Urunk, kegyelmes, aki sokszor
megbocsát!”
Ámen
„Figyelj fel szenvedéseinkre, és szállj perbe értünk,
válts meg minket hamarosan, neved kedvéért, mert erős Megváltó vagy! Áldott
vagy Te, Urunk, Izrael megváltója.” Ámen
„Gyógyíts minket, Urunk, hogy meggyógyuljunk, ments
meg minket, hogy megmeneküljünk, amiért Téged dicsérünk! Hozz teljes gyógyulást
sebeinkre, Úristen, mert hűséges és irgalmas orvos vagy! Áldott vagy Te, Urunk,
aki meggyógyítja népe, Izrael betegeit!”
Ámen
„Áldd meg nekünk, Urunk Istenünk ezt az évet, hogy
minden termés jó legyen, s hozz áldást a földekre, hadd lakjunk jól annak
javaiból! Áldd meg évünket, mint a jó éveket! Áldott vagy Te, Urunk, aki
megáldja az éveket!”
Ámen
„Adj jelt a nagy kürttel szabadulásunkra, és emelj zászlót
szétszortjaink egybegyűjtésére! Gyűjts is egybe minket a föld négy tájáról!
Áldott vagy Te, Urunk, aki egybegyűjti népe, Izrael száműzöttjeit!”
Ámen
„Adj nekünk újra bírákat, mint valaha, tanácsadókat,
mint egykor, és távolíts el tőlünk bánatot és szenvedést! Légy Te az, aki
kegyesen és irgalommal uralkodik felettünk, hogy ítélethozáskor felments
minket! Áldott vagy Te, Urunk, igazságos ítéletet kedvelő Király!”
Ámen
„Néped, Izrael házának igazaira, jámboraira és
nagyjaira, maradék írástudóira, az igaz betérőkre és mireánk is szálljon
irgalmad, örök Istenünk, és jutalmazd meg szépen azokat, akik igazán bíznak
nevedben. Hadd osszuk mindig az ő sorsukat, és ne valljunk sose szégyent,
amiért Benned bíztunk! Áldott vagy Te, Urunk, az igazak támasza és mentsvára!”
Ámen
„Térj vissza irgalmadban városodba, Jeruzsálembe, s
lakozz ott, amint ígérted! Építsd fel azt hamarosan, napjainkban, hogy örökké
álljon, Dávid trónját is helyezd oda egyhamar! Áldott vagy Te, Urunk,
Jeruzsálem újjáépítője!”
Ámen
„Dávid szolgád sarját növeszd meg hamarjában, és
segítségeddel emelkedjen tekintélye, hisz mi nap mint nap segítségedbe vetjük
reményünket! Áldott vagy Te, Urunk, aki a megváltás tekintélyét növeli!
Ámen
„Hallgass szavunkra, örök Istenünk, sajnálj meg
minket, és irgalmazz nekünk, fogadd kegyesen és szívesen imánkat, hisz Te vagy
az Isten, aki meghallgatja az imákat és könyörgéseket, ne küldj hát el minket,
Urunk, üres kézzel színed elől… (saját kérések) hiszen Te vagy az, aki
irgalmában meghallgatja népe, Izrael imáját! Áldott vagy Te, Urunk, aki hallgat
az imára!”
Ámen
„Hálásak vagyunk neked, hogy Te vagy
örök Istenünk és atyáink Istene mindörökre, életünk bérce, segítségünk pajzsa,
Te vagy az nemzedékről nemzedékre. Hálát adunk neked, és hirdetjük dicsőségedet
életünkért, melyet kezedben tartasz, lelkünkért, mely nálad van letétbe
helyezve, csodáidért, melyek nap mint nap kísérnek minket, minden este, reggel
és délben látott csodás és jó tetteidért. Jóságos vagy, mert nem szűnik
irgalmad, irgalmas vagy, mert nincs vége szeretetednek, mindig is benned
reménykedtünk.”
Ámen
„Hozz
békét, jólétet, áldást, kegyet, szeretetet és irgalmat reánk és néped, Izrael
egészére! Áldj meg minket, Atyánk, mindannyiunkat, arcod fényével, mert arcod
fényében ajándékoztad nekünk, örök Istenünk, életet adó tanodat, kegyes
szeretetedet, jó tettet, áldást és irgalmat, életet és békességet, és úgy
tetszik neked, hogy mindig és minden órában békéd áldását áraszd népedre,
Izraelre! Áldott vagy Te, Urunk, aki békével áldja meg népét, Izraelt!”
Ámen
„Fogadd
szívesen szám szólását és szívem gondolatait, Uram, Szirtem és Megváltóm!” Ámen
III. Az istentisztelet igei része
1.
Igeolvasás a törvényből – parasa
„Ábrahám
ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Ő szülte neki Zimránt,
Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán nemzette Sebát és Dedánt.
Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. Midján fiai pedig:
Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai. De
Ábrahám Izsáknak adta mindenét, az Ábrahám másodrangú feleségeitől származó
fiaknak csak ajándékokat adott Ábrahám, és még életében eltávolította őket fia,
Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. Ábrahám életkora, amit megért,
százhetvenöt év volt. Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen,
betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Izsák és Izmael temették el a
makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval
szemben, azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették
el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. Ábrahám halála után megáldotta Isten az
ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.” (1Móz 25,1-11.)
2.
Igeolvasás a prófétáktól – haftara
„Vigasztaljátok,
vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és
hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen
sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában
az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl
minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen
egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja
minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én
kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei
virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű
a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.
Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki
örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van
Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön
szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden
terelgeti.” (Ézs 40,1-11.)
3.
Hálaadó ima:
Kadis
„Magasztaljuk
és szenteljük meg nevét (Ámen) e világon, melyet kedvére teremtett,
érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a
közeljövőben, s mondjátok erre: ámen! (Ámen! Legyen nagy neve áldott örökre és
örökkön- örökké! Legyen áldott… ) Legyen nagy neve áldott örökre és
örökkön-örökké. Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és
hírneves, imádott és megszentelt a neve annak, aki Szent – áldott Ő! (Áldott
Ő.) Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél,
amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámen! (Ámen!) Jöjjön nagy
békesség és élet a mennyből ránk és egész Izraelre, s mondjátok erre: ámen! (Ámen!)
Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre!
Mondjátok végül: ámen! (Ámen!)”
4.
Az Ige
fordítása és magyarázata: Targum
5.
Ároni áldás,
ha volt valaki jelen Áron leszármazottai közül
„Áldjon
meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és
könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked
békességet!” Ámen. (4Móz 6,24-26.)
Az istentiszteleten tevékenykedők
Zsinagógai
elöljáró: irányította az istentisztelet
rendjét, kijelölte a szolgálattevőket.
Felolvasók
és Könyörgők
Igehirdető:
30 évét betöltött férfiak közül a
zsinagóga vezetője kérte fel, vagy neki erre engedélyt adott; ha más helyről
érkező izraelita volt, akkor őt illette először a szólás joga.
Alamizsnaszedő
Zsinagóga
szolga: előveszi a tekercseket, és
visszateszi a helyére; tanította a gyermekeket olvasni; gyülekezeti fegyelmezés
esetén a kisebb vétségeknél a vesszőzést, korbácsolást végrehajtotta.
Az istentisztelet helye, berendezése
Minden
településen, nagyobb városokban több is. Ny-K-i irányban építették őket. A
négyzet, vagy téglalap alaprajzú épületet két oszlopsor három hajóra osztott. A
nőket és a gyermekeket elkülönítették – külön hely volt számukra kijelölve.
Eredetileg mindenki állt, majd a véneknek padokat rendszeresítettek. A
törvénytekercset a falba beépített szekrényben őrizték, amit függönnyel
takartak el. A prófétai iratok, és az elrongyolódott törvénytekercsek
tárolására külön szekrényt használtak. A felolvasás és az imádkozás egy
emelvényről történt. Sok mécsest használtak – amelyek közül egy állandóan
égett. Az ajtó mellett perselyek, a bejárat fölött és a falakon pedig különböző
imádságokat tartalmazó táblák voltak.
[1] A rekonstrukcióban
felhasználtam a Sámuel imája címet
viselő új magyar fordítású Zsidó
Imakönyvet. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. Bp. 1996.
[2] A szombatnapi zsoltár a
92. volt, ünnepnapokon a Hallél zsoltárokat (Zsolt 113-118) énekelték.
[3] Ámidá
– azaz álló imádság, nevezik Tizennyolcas imádságnak, vagy Tizennyolcas áldásnak
is. A Kr.e. IV. századra vezetik vissza, s a Javnei Zsinatnak tulajdonítják a
végleges szöveget, s annak elrendelését, hogy ezt minden zsidó naponta
elmondja.
