2016. március 17., csütörtök

ÉLETÜNK POTYAUTASA: a bűn


Egy keresztyén sem úgy kel fel reggel, hogy ma bűnt fogok elkövetni... S mégis alig van Krisztus mai követői között is egy-néhány, aki úgy fekszik le, hogy "Köszönöm Uram, hogy ma megóvtál minden bűntől!".
MIÉRT?
Azt mondja a teológus: "simul iustus et peccator" - egyszerre igaz és bűnös, mert megigazított bűnösök vagyunk mindannyian: Kegyelemből élünk! A kérdés ebben az összefüggésben leginkább az, hogy mennyire vagyunk ezzel tisztában, s hogyan tudunk ezzel együttélni? Van ugyanis, aki ezt letagadja, s hívő gőggel, modern farizeusként ostorozza mások bűneit. A másik véglet sokkal szomorúbb: van aki a Pál apostol által is cáfolt mondatba kapaszkodik meg: "Vétkezzünk!" - mert ezzel nem a kegyelmet tesszük nagyobbá az életünkben, hanem az ítéletet! Nem élhetünk vissza a kegyelemmel....
MI AKKOR A BŰN?

Az élet potyautasa. Mint a fa tárgyaknál a kártevők, a fémeknél a rozsda, a számítógépeknél és a mobiltelefonoknál a vírusok, az élő szervezetekben a betegséget okozó baktériumok és vírusok. Ugyanígy károsítja lelkünket a bűn. A bűneset után élő emberiség nem tud szabadulni tőle, csak Krisztusban! A potyautas a Krisztus jelenlétében lebukik, és kénytelen leszállni lelkünk járművéről, a mi testünkről is!

A Gyermek

Legdrágább kincsünk a gyermek! Megvehetetlenül drága, ha szervenként akarná valaki megvásárolni és összerakni... megfizethetetlen! Az óvodák és iskolák is a gyermekekért küzdenek, mert a jelenlegi finanszírozás a gyermeklétszámtól függ. Ne értékeljük le, ne infláljuk el; becsüljük meg gyermekünket!
Dicséret az őrzőknek! A szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok, tanítók, tanárok és lelkipásztorok - ők azok, akik fejlesztik a gyermeket, mert foglalkoznak vele. Azután, hogy a gyermek egy éves korában megtanult járni, majd beszélni - hatéves kora után fejlődik megint egy látványosat: megtanul írni, olvasni, számolni. Olyan alap dolgokat, amelyek később, minden mérésnél, értékelésnél számítanak - olyanokat tanulnak meg a gyermekek ebben a korban. Segítsük őket ebben, hogy később ne legyen vele problémájuk! A Ceglédi Református Iskola fenntartója a 2011. évi Pedagógus Napon feladatként adta a tanítóknak, tanároknak, hogy dicsérjék a gyermeket és a szülőt - ehhez segítségként a Köszönet 100 száz szavát mindenki megkapta. Használják a pedagógusok - köszönet érte! A dicséret felértékeli a gyermeket!
Imádkozzunk a gyermekeinkért! Egy idő után már késő lesz bánkódni, nem tudunk segíteni gyermekeinknek. Most kell megtennünk értük mindent. A mi képességeink, lehetőségeink végesek, de Isten tud segíteni. Most még kérhetjük Őt is, hogy segítsen! Később már csak sírni tudunk odamenni elé: amikor átok lesz az áldásból.

Célt tudunk neki mutatni, hogy ne legyen hiábavaló és céltalan az életük. Meg tudjuk nekik bocsátani a hibáikat, bűneiket, hogy tovább tudjanak menni. Saját példánkon keresztül értékeket adhatunk át: ha el tudjuk mondani, én is így tanultam...

AZ IDŐK JELEI


 „Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16,2-3)
A mi hitünk XX. századi szőnyegbombázása után csak kérdéseink vannak nekünk hívőknek is - s válasz alig akad. Nem is a mi számunkra lenne szükség válaszokra, hanem a világ számára. Gondoljunk a teológián belül a Szentírás tekintélyének megkérdőjelezésére (bibliakritika, történetkritika...). Vagy a feltámadás contra lélek halhatatlansága vitára. Esetleg a teremtés és az evolúció szembeállítására. Hogy a harcos ateizmusról már ne is beszéljünk... Aztán ott vannak az etikai kérdések: a tisztelet szülők és pedagógusok iránt; az élet határterületeinek bizonytalansága az abortusz és az eutanázia miatt; a "Ne paráználkodj - Ne törj házasságot!" parancs értelmezhetetlenségére a házasság nélkül élők világában. 
A Szentírás kristálytiszta értékei a hitvallásainkban még megkérdőjelezhetetlen módon jelennek meg. Mind a tanbeli (Apostoli Hitvallás magyarázata), mind az etikai (Tízparancsolat magyarázat), mind pedig a kegyességi (Miatyánk magyarázat) útmutatás, amit XVI. századi eleink még teljes mértékben magukénak tudhattak - mára már sok lelkipásztor, gondnok, vagy presbiter számára sem egyértelmű igazodási pont.
Pedig látnunk kellene az idők jeleit! Hiszen vannak olyan jelek, amelyek minden korszakban egyformán jelen vannak, s vannak olyanok, amelyek egyre erősebben jelentkeznek a végidők közeledtével -  s vannak, amelyek csak a végidőkben jelennek meg! Azt mondják, három alapvető új jel ismerhető fel a XX. század második fele óta: Izrael állam megalakulása, a különböző felekezetek közeledése, és a törvénytipró megjelenésével elhatalmasodott erkölcstelenség! 
Nem maradhatunk meg ilyen körülmények között egyedül. Szükségünk van Isten jelenlétére, útmutatására, erejére!