2016. március 28., hétfő
2016. március 17., csütörtök
ÉLETÜNK POTYAUTASA: a bűn
Egy keresztyén sem úgy kel fel reggel, hogy ma bűnt fogok
elkövetni... S mégis alig van Krisztus mai követői között is egy-néhány, aki
úgy fekszik le, hogy "Köszönöm Uram, hogy ma megóvtál minden
bűntől!".
MIÉRT?
Azt mondja a teológus: "simul iustus et peccator"
- egyszerre igaz és bűnös, mert megigazított bűnösök vagyunk mindannyian:
Kegyelemből élünk! A kérdés ebben az összefüggésben leginkább az, hogy mennyire
vagyunk ezzel tisztában, s hogyan tudunk ezzel együttélni? Van ugyanis, aki ezt
letagadja, s hívő gőggel, modern farizeusként ostorozza mások bűneit. A másik
véglet sokkal szomorúbb: van aki a Pál apostol által is cáfolt mondatba
kapaszkodik meg: "Vétkezzünk!" - mert ezzel nem a kegyelmet tesszük
nagyobbá az életünkben, hanem az ítéletet! Nem élhetünk vissza a
kegyelemmel....
MI AKKOR A BŰN?
Az élet potyautasa. Mint a fa tárgyaknál a kártevők, a
fémeknél a rozsda, a számítógépeknél és a mobiltelefonoknál a vírusok, az élő
szervezetekben a betegséget okozó baktériumok és vírusok. Ugyanígy károsítja
lelkünket a bűn. A bűneset után élő emberiség nem tud szabadulni tőle, csak
Krisztusban! A potyautas a Krisztus jelenlétében lebukik, és kénytelen
leszállni lelkünk járművéről, a mi testünkről is!
A Gyermek
Legdrágább kincsünk a gyermek! Megvehetetlenül
drága, ha szervenként akarná valaki megvásárolni és
összerakni... megfizethetetlen! Az óvodák és iskolák is a gyermekekért küzdenek, mert a
jelenlegi finanszírozás a gyermeklétszámtól függ. Ne értékeljük le, ne
infláljuk el; becsüljük meg gyermekünket!
Dicséret az őrzőknek! A szülők,
nagyszülők, testvérek, rokonok, tanítók, tanárok és lelkipásztorok - ők azok,
akik fejlesztik a gyermeket, mert foglalkoznak vele. Azután, hogy a gyermek egy
éves korában megtanult járni, majd beszélni - hatéves kora után fejlődik megint
egy látványosat: megtanul írni, olvasni, számolni. Olyan alap dolgokat, amelyek
később, minden mérésnél, értékelésnél számítanak - olyanokat tanulnak meg a
gyermekek ebben a korban. Segítsük őket ebben, hogy később ne legyen vele
problémájuk! A Ceglédi Református Iskola fenntartója a 2011. évi Pedagógus Napon
feladatként adta a tanítóknak, tanároknak, hogy dicsérjék a gyermeket és a
szülőt - ehhez segítségként a Köszönet 100 száz szavát mindenki megkapta.
Használják a pedagógusok - köszönet érte! A dicséret felértékeli a gyermeket!
Imádkozzunk a gyermekeinkért! Egy idő után
már késő lesz bánkódni, nem tudunk segíteni gyermekeinknek. Most kell
megtennünk értük mindent. A mi képességeink, lehetőségeink végesek, de Isten
tud segíteni. Most még kérhetjük Őt is, hogy segítsen! Később már csak sírni
tudunk odamenni elé: amikor átok lesz az áldásból.
Célt tudunk neki mutatni, hogy ne legyen
hiábavaló és céltalan az életük. Meg tudjuk nekik bocsátani a hibáikat,
bűneiket, hogy tovább tudjanak menni. Saját példánkon keresztül értékeket
adhatunk át: ha el tudjuk mondani, én is így tanultam...
AZ IDŐK JELEI
„Amikor
esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma
zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok
ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16,2-3)
A mi hitünk XX. századi szőnyegbombázása után csak
kérdéseink vannak nekünk hívőknek is - s válasz alig akad. Nem is a mi
számunkra lenne szükség válaszokra, hanem a világ számára. Gondoljunk a
teológián belül a Szentírás tekintélyének megkérdőjelezésére (bibliakritika,
történetkritika...). Vagy a feltámadás contra lélek halhatatlansága vitára.
Esetleg a teremtés és az evolúció szembeállítására. Hogy a harcos ateizmusról
már ne is beszéljünk... Aztán ott vannak az etikai kérdések: a tisztelet szülők
és pedagógusok iránt; az élet határterületeinek bizonytalansága az abortusz és
az eutanázia miatt; a "Ne paráználkodj - Ne törj házasságot!" parancs
értelmezhetetlenségére a házasság nélkül élők világában.
A Szentírás kristálytiszta értékei a hitvallásainkban még
megkérdőjelezhetetlen módon jelennek meg. Mind a tanbeli (Apostoli Hitvallás
magyarázata), mind az etikai (Tízparancsolat magyarázat), mind pedig a
kegyességi (Miatyánk magyarázat) útmutatás, amit XVI. századi eleink még teljes
mértékben magukénak tudhattak - mára már sok lelkipásztor, gondnok, vagy
presbiter számára sem egyértelmű igazodási pont.
Pedig látnunk kellene az idők jeleit! Hiszen vannak olyan
jelek, amelyek minden korszakban egyformán jelen vannak, s vannak olyanok,
amelyek egyre erősebben jelentkeznek a végidők közeledtével - s vannak,
amelyek csak a végidőkben jelennek meg! Azt mondják, három alapvető új jel
ismerhető fel a XX. század második fele óta: Izrael állam megalakulása, a
különböző felekezetek közeledése, és a törvénytipró megjelenésével elhatalmasodott
erkölcstelenség!
Nem maradhatunk meg ilyen körülmények között egyedül. Szükségünk van
Isten jelenlétére, útmutatására, erejére!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)