2017. október 12., csütörtök

6. A gyülekezet küldetése Isten dicsőségének munkálása

A gyülekezet küldetése Isten dicsőségének munkálása
Az öt memoriter a témához:
De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” Mt 16,18
De majd megtelik a föld az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert a víz betölti.” Hab 2,14
Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt 5,16
Általa szabad utunk van hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekszünk az Isten dicsőségének reménységével.” Róma 5,2
Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” Róma 13,12-14

I.                Isten Országa és az Egyház
Az Isten Országát a Biblia négyféle értelemben használja:
-        általános értelemben (1Krón 29,11; Zsolt 145,13; Mt 28,18)
-        a dávidi/messiási uralomra (2Sám 7,12-16; Jel 20)
-        Isten Országának titkáról szólva (Mt 13)
-        Lelki uralomként (Kol 1,12-13).
Ha mindezeket végig vesszük azt látjuk, hogy mivel az egyház ebben a világban van, így Isten uralma alatt van. Krisztus eljövendő ezeréves uralmában az egyház is részt vesz majd. Mivel az egyház a keresztyénség része, ezért részese az Isten Országa titkának is. Az igaz egyház pedig Krisztus teste, ezért azonos Isten Országának lelki uralmával.
A földi egyház úgy tölti be küldetését, ahogyan munkálkodik az Isten Országának megvalósulásán! Minél inkább jelenvalóvá teszi Isten királyi uralmát, annál közelebb kerül feladata beteljesedéséhez. Az egyháznak nem csak hirdetnie kell Isten uralmát, hanem munkálkodnia rajta, és megvalósítani már ebben a világban.
Az Egyház és a gyülekezet egész léte az Isten Országa felé kell, hogy haladjon. Ha távolodni kezd tőle, akkor elveszíti léte értelmét! Az egyház missziója, tanítása, istentisztelete, közösséggyakorlása, diakóniája mind-mind ebben nyeri el értelmét!

II.              Isten uralmának és Isten dicsőségének összefüggése
Az Isten jelenléte és uralma már az ószövetségi gondolkodásban összetartozott (Zsolt 93). S mivel eleve Isten jelenlététől elválaszthatatlan az Ő dicsősége, ezért Isten uralma és Isten dicsősége ott valósul meg és van jelen, ahol Isten van. Bibliai értelemben tehát Isten uralmának megvalósulása nem más, mint Isten jelenvalóvá tétele. Ha úgy tetszik Isten jelenlétének elfogadása, és uralmának tudomásulvétele. Ahol Isten jelen van, ott megjelenik az Ő dicsősége is. Ahol Ő uralkodik, ott dicsősége is nyilvánvaló lesz.
A kör igazán akkor záródik be, ha választ adunk arra a kérdésre: hogyan tudjuk jelenvalóvá tenni Istent az életünkben?! S az egyház missziója, tanítása, istentisztelete, közösséggyakorlása a válasz!
Isten dicsősége az Ószövetségben azt jelenti, hogy súlya, tekintélye van (kabód). Ezért ez  nem hiúsági kérdés Istennél, hogy Ő a saját dicsőségét ilyen fontosnak tartja, hanem a kellő tekintély, és tisztelet kérdése!  

III.            Az egyház küldetésének kiindulópontja
1.    Az Egyház küldetésének kiindulópontja az, amivel az Atya elküldte a Fiút. Az Atya feladattal küldte erre a világra a Fiút. „Ezeket mondta Jézus, majd föltekintett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged” (Jn 17,1) majd nemsokkal később: „Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek.” (Jn 17,4).
2.    Hol dicsőíttetett meg Krisztus igazán? A golgotai kereszten!
3.    Jézus azt mondja a Lélekről, hogy azért kell eljönnie, mert „Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek.” (Jn 16,14). Tehát a Lélek kitöltetésének is az Isten dicsősége volt a célja.
4.    Jézus Krisztus pedig arról tesz bizonyságot, hogy a mi keresztyénségünk lényege sem lehet más, mint Isten dicsőségének szolgálata: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek.” (Jn 15,8)

IV.            Isten dicsősége a mai gyülekezeti életben
Kálvin egész munkássága arra ad nekünk példát, hogy alázatosan mindig mindenben Istennek adjunk dicsőséget! Kálvin erre használta a Laus Deo és a Soli Deo Gloria kifejezéseket.
Isten ma is azt üzeni: „Önmagamért, önmagamért cselekszem. Hogyan szentségteleníthetnétek meg? Dicsőségemet másnak nem adom!” (Ézs 48,11)!
KÉRDÉSEK BESZÉLGETÉSHEZ
1.    Mi hogyan adjuk meg Istennek az Őt megillető dicsőséget: magánéletünkben, családunkban, munkánkban, gyülekezetünkben?

2.    Látható-e rajtunk Isten dicsősége?  

2017. május 25., csütörtök

5. A gyülekezet ismertetőjele: a szeretet


Az öt memoriter a témához:
1.     Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12)
2.     „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
3.     Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
4.     „Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, Isten megmarad abban, és ő is Istenben. És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga testvérét is.” (1Jn 4,15-21)
5.     „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,1-13)

I.                Az egyház ismertető jelei és az egyház tulajdonságai
A dogmatikában találkozunk az igaz egyház ismertető jeleivel (notae). Ez mindig a látható, földi egyházra vonatkozik. Viszont, ha az egyház tulajdonságairól (attributa) van szó, akkor az a láthatatlan egyházról szól.
A reformáció idején már az Ágostai Hitvallásban (1530) feltűnik az igény, hogy az igaz egyház ismertetőjegyeit bemutassák: „Az egyház a szentek gyülekezete, melyben az evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” (VII. rész)
Hisszük az egy, szent, keresztyén egyházat (Mt 16,18; Ef 1,22-23; 5,25-27), azaz a szentek egyességét, a hívők lélekben való összegyülekezését, amely szent és a Krisztus menyasszonya (Jn 3,29; 2Kor 11,2; Ef 5,4; Zsid 12,22-23), amelynek azok a tagjai, akik őszintén megvallják, hogy Jézus a Krisztus, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29), és akik ezt a hitüket a szeretet cselekedetei által meg is erősítik (Gal 5,6).” (Bázeli Hitvallás (1534): 5. Az egyházról)
Valljuk, hogy felépül és összegyűjtetik az élő kövekből, amelyek erre az élő sziklára épültek, egy szent, egyetemes egyház, valamennyi szentnek a közössége és gyülekezete, amely Krisztus menyasszonya és jegyese, amelyet az Ő vére által megtisztított, és végezetre az Atyának hibátlanul, teljesen szeplőtelenül mutat majd be.
És jóllehet Krisztusnak ez az egyháza és gyülekezete egyedül Isten szeme előtt nyilvánvaló és ismert, mégis vannak külső jegyek:
-        a szertartások és rendszabályok, amelyeket Krisztus maga szerzett és rendelt el,
-        és az Isten igéje,
-        valamint egyfajta általános, nyilvános és elrendelt fegyelem,
amelyek által nem csak láthatóvá és megismerhetővé válik az egyház, hanem annak összegyűjtésére és felépülésére is szolgálnak, úgy hogy ezek nélkül a dolgok nélkül ehhez az egyházhoz tartozónak nem számítható senki (a szabályos esetről szólva, és eltekintve az Istenről kinyilatkoztatott különleges szabadságtól). (I. Helvét Hitvallás (1536): 15. Az egyházról)
Bár Jézus Krisztusnak csak egyetlen Egyháza van, elismerjük, hogy a hívek gyülekezetei különböző helyeken vannak¸ minden ilyen gyülekezetet is Egyháznak nevezünk. Mégis, mivel vannak olyan gyülekezetek, melyek nem a mi Urunk nevében gyűlnek össze, hanem éppen azért, hogy káromolják, és szentségtörésükkel bemocskolják őt, úgy véljük, hogy arról ismerszik meg Jézus Krisztus egyháza, hogy tisztán és hűségesen hirdetik, hallgatják és megtartják az ő Szent Evangéliumát; hogy helyesen szolgáltatják ki a szentségeket, még akkor is, ha vannak tökéletlenségek és hibák, hiszen emberek közt mindig lesznek ilyenek. Azt a helyet viszont nem tekintjük Egyháznak, ahol nem hirdetik, nem hallgatják, és nem tartják meg az Igét. Márpedig a pápa előírásai szerint működő Egyházak inkább az ördög imaházai, mint keresztyén Egyházak.” (Fárel Vilmos – Kálvin János: Genfi Hitvallás (1536) 18. Egyház)
Még a nagy református teológusok véleménye is megoszlik az igaz egyház ismertetőjegyeinek számáról.[1] Van, aki csak egyet említ, ez pedig az evangélium tiszta tanának hirdetése (Béza, Alsted, Amesius, Maresius). Mások két ismertetőjegyről beszélnek: az Ige tiszta hirdetéséről és a sákramentumok helyes kiszolgáltatásáról (Kálvin, Bullinger, Zanchius, Junius, Gomarus, Mastricht, Marck). Van, aki ezt megtoldja az egyházfegyelem hűséges gyakorlásával (Hyperius, Martyr, Ursinus, Heidegger, Wendelinus).
Katolikusok szerint[2]:
„147. Mit jelent az Egyház? (751-752; 777, 804) Azt a népet jelenti, amelyet Isten meghív és összegyűjt az egész földkerekségről, hogy egy közösséget alkosson mindazokból, akik a hit és keresztség által Isten fiaivá, Krisztus tagjaivá és a Szentlélek templomává válnak.”
„162. Hol létezik Krisztus egyetlen Egyháza? (816, 870) Krisztus egyetlen Egyháza – mint alkotmányos és rendezett társaság a világban – a katolikus Egyházban áll fenn (subsistit in), Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök kormányozzák. Csak általa érhető el az üdvösség eszközeinek teljessége, mert az Úr az Újszövetség összes javait egyedül az apostoli kollégiumra bízta, amelynek a feje Péter.”

Az egyház tulajdonságai: egység, szentség, egyetemesség, keresztyénség, apostoliság.

II.              Krisztus követőinek bibliai ismertetőjelei
Azt mondta Jézus, hogy „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13,35)! Máskor ezt úgy fogalmazta meg, hogy, ha Hozzá tartozunk, ha szeretjük Őt, akkor megtartjuk az Ő parancsolatait. Majd beszél az új parancsolatról, hogy szeressük egymást! Ez tehát egyértelműen arról szól, hogy aki Krisztus követője, azt a szeretetről lehet felismerni!
A szeretetnek két iránya van: Isten felé, és a másik ember felé. Az Isten felé való szeretetünket, Krisztus iránti hűségünket a másik ember felé való szeretetünkben tudjuk megmutatni.  

III.            A szeretet bibliai fogalma
1.          A Bibliában több kifejezés is van a szeretetre (erosz, filia, agapé), a Krisztus követőire az agapé vonatkozik.
2.          A gyülekezet szeretetének az alapja az Isten mindent megelőző szeretete.
3.          A szeretet Istentől van, Istenről szól, Istenről tesz bizonyságot, Istenhez vezet.
4.          Szeretet nélkül nincs keresztyénség! Krisztus követéséhez hozzátartozik a szeretet. Ezért nincs magányos keresztyén kegyesség (a remeteség értelmetlensége).
5.          A szeretet nem egy érzelem, hanem aktív, cselekvő életforma.
6.          Akiben nincs szeretet, az nem tartozik Istenhez!
7.          A szeretet örökre megmarad! Bevisz minket az örökkévalóságba.

IV.            A gyülekezet szeretetének gyakorlati megnyilvánulása
Az első gyülekezet bemutatásánál fontos volt a szeretet gyakorlati megnyilvánulásának bemutatása: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
Az óegyházban, Tertullianus jegyzi fel, hogy a pogányok azt mondják a keresztyénekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”. A Krisztus követőit akkor is erről ismerték fel.
A reformációban ez leszűkült az egy hiten lévők szeretetközösségére. Kifelé pedig a vallásháborúk korát hozta el.
Minket miről ismernek? Szolgáltatásainkról? Ünnepeinkről?




[1] Sebestyén Jenő: Református Dogmatika.
[2] A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma. 

2017. április 23., vasárnap

4. A gyülekezet, mint Krisztus teste


Az öt memoriter a témához:
1.     „Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.” (1Kor 12,12)
2.     „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8,1-2)
3.     „Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat, mert az ő testének tagjai vagyunk.” (Ef 5,29-30)
4.     „Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.” (Ef 4,4-6)
5.     „Mert ahogy egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róma 12,4-5)

I.                Az elnevezés
A görög szóma tou Khrisztou kifejezés a Római Birodalom mintájára írja le az Egyházat. A tagok egységet alkotnak, habár más-más funkcióval bírnak. A test mint egységes egész kell, hogy működjön, de a különböző életfunkciókat a tagok végzik. Fontos, hogy a test és a lélek élő, eleven egységét kifejező szóma szerepel ebben a megnevezésben, nem csak a hús-testet jelentő szarksz. De nincs is elspiritualizálva a kép… A főről szóló tanítás logikus következménye ennek a képnek. A testhez, törzshöz hozzátartozik a fej is. Ez pedig nem lehet más, mint Krisztus. Ő irányít, a tagok Neki engedelmeskednek.

II.              Az elnevezés árnyalatai
A fő és a tagok egymáshoz való viszonyulása a test képében kifejezi azt a szoros összetartozást, amit a keresztyén ember Krisztusban átélhet. Az elnevezés hangsúlya alapvetően Krisztuson van! Ezzel jelzi a Krisztus követőjének új identitását, amit maga a Megváltó határoz meg. Ennek értelméről beszél Jézus az igazi szőlőtő-ről szóló tanításában (Jn 15,1-8).  
Ezután következik a tagok egymáshoz való viszonyulásának újdonsága: mindenkire szükség van, mindenkit meg kell becsülni, mindenkinek megvan a maga helye (Róma 12, és az 1Kor 12).
Az egyház hitbeli egységét fejezi ki, a manapság divatos összegyházi organizációval szemben. Lényege, hogy a sokféle lelki ajándéknak egyetlen cél szolgálatában kell állnia. Hiszen ezek Krisztustól származnak, Róla tesznek bizonyságot, és Rá mutatnak, mint jelek!
Ez a kép önmagában is elég titokzatos. Az Efézusi Levél viszont még spiritualisabbá teszi azáltal, hogy a házasságról szólva megemlíti: „Felette nagy titok (müsztérion) ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32). A misztikum ezzel szó szerint megjelenik ebben a képben, ami itt Isten örök tanácsvégzésére utal, amit mi a kijelentésből ismerhetünk meg.
Mindezek mellett a Krisztus testéről szóló apostoli tanításnak kezdettől része volt a teljessé tétel. A mi hiányosságaink kiegészítése: „És az ő lába alá vetett mindent, és őt rendelte mindenek fölött való fővé az egyházban, amely az ő teste és teljessége annak, aki mindent mindennel betölt.” (Ef 1,22-23). Ez viszont a Krisztussal való teljes egyesülésben, a végidőkben válik valósággá. Ezért ennek a képnek van egy eszkatológikus színezete is!

III.            A gyülekezet mint „Krisztus-test” értelmezése
1.    A gyülekezet, mint Krisztus teste azért tartozik Istenhez, mert Ő váltotta meg, Ő hívta ki ebből a világból egy másik valóságba. Új életét, üdvösségét köszönheti a hívő ember és a gyülekezet Krisztusnak (2Kor 5,17)!
2.    A Krisztus teste különböző tagokból áll: minden tagnak más a szerepe a testen belül. Lelki ajándékaink ennek megfelelően különböznek egymástól.
3.    A tagok egy testet alkotnak! A különbözőség nem szakíthatja szét a testet, hanem ez teszi alkalmassá különböző feladatok elvégzésére.
4.    A test egésze és a tagok egyenként is a fő, Krisztus uralma alá tartoznak! Ő irányítja a testet. Az Ő akaratát cselekszik a tagok.
5.    A tagokban Krisztus él. Amit tesznek, azt Krisztus cselekszi; amit mondanak, azt Krisztus mondja – rajtuk keresztül (Jn 14,12-14 és 22; Mk 16,20; ApCsel 4,30; 19,11; Róm 15,18-19).   
6.    A keresztyén ember, és a keresztyén gyülekezet Krisztusban létezik, Krisztus az életlehetősége, élettere. Új élet, új élettér, új lehetőségek, új küldetés.
7.    Krisztuson kívül, a Jézussal való közösség nélkül nincs megváltás, nincs üdvösség, nincs örök élet – nincs keresztyénség és nincs egyház sem!



IV.            A gyülekezet, mint Krisztus teste a gyakorlatban
Itt Krisztus megváltása és a megigazulás az, ami ehhez a képhez tartozik. Az új teremtés Krisztusban megy végbe. Az Ő megváltottait megigazítja és ők Benne élhetnek új életet.  
Ez a kép fejezi ki legjobban a különbséget az Ószövetség és az Újszövetség népe között. Mindamellett, hogy Krisztusban beteljesedtek az ószövetségi messiási próféciák. Mégis Krisztus elfogadásával átlépünk az Újszövetség világába. Ott a templom és a kultikus közösség által vált eggyé a nép, itt viszont Krisztusban tűnnek el a faji, nemi, etnikai, nyelvi különbségek. Az „egy kenyér” által leszünk eggyé (1Kor 10,17).
Ennek a képnek sakramentális következményei is vannak. A keresztség pecsételi el azokat, akik Krisztusban vannak, s az úrvacsora fejezi ki azt az életközösséget, amely a Krisztus test és a fő között van.
A Krisztus test életközösség Krisztussal és a többi keresztyénnel!   

V.              A gyülekezet mint Krisztus teste
A Krisztus Egyházát csak és kizárólag ebben a krisztológiai összefüggésben lehet helyesen értelmezni. Az Egyházban jelen kell lennie a Krisztussal való életközösségnek.
Hogyan jelenik meg a gyülekezetedben a Krisztussal való életközösség?
A keresztyének egymáshoz való viszonyában hogyan jelenik meg a Krisztus test tagjainak helyes összhangja?