2017. április 23., vasárnap

4. A gyülekezet, mint Krisztus teste


Az öt memoriter a témához:
1.     „Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.” (1Kor 12,12)
2.     „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8,1-2)
3.     „Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat, mert az ő testének tagjai vagyunk.” (Ef 5,29-30)
4.     „Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.” (Ef 4,4-6)
5.     „Mert ahogy egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róma 12,4-5)

I.                Az elnevezés
A görög szóma tou Khrisztou kifejezés a Római Birodalom mintájára írja le az Egyházat. A tagok egységet alkotnak, habár más-más funkcióval bírnak. A test mint egységes egész kell, hogy működjön, de a különböző életfunkciókat a tagok végzik. Fontos, hogy a test és a lélek élő, eleven egységét kifejező szóma szerepel ebben a megnevezésben, nem csak a hús-testet jelentő szarksz. De nincs is elspiritualizálva a kép… A főről szóló tanítás logikus következménye ennek a képnek. A testhez, törzshöz hozzátartozik a fej is. Ez pedig nem lehet más, mint Krisztus. Ő irányít, a tagok Neki engedelmeskednek.

II.              Az elnevezés árnyalatai
A fő és a tagok egymáshoz való viszonyulása a test képében kifejezi azt a szoros összetartozást, amit a keresztyén ember Krisztusban átélhet. Az elnevezés hangsúlya alapvetően Krisztuson van! Ezzel jelzi a Krisztus követőjének új identitását, amit maga a Megváltó határoz meg. Ennek értelméről beszél Jézus az igazi szőlőtő-ről szóló tanításában (Jn 15,1-8).  
Ezután következik a tagok egymáshoz való viszonyulásának újdonsága: mindenkire szükség van, mindenkit meg kell becsülni, mindenkinek megvan a maga helye (Róma 12, és az 1Kor 12).
Az egyház hitbeli egységét fejezi ki, a manapság divatos összegyházi organizációval szemben. Lényege, hogy a sokféle lelki ajándéknak egyetlen cél szolgálatában kell állnia. Hiszen ezek Krisztustól származnak, Róla tesznek bizonyságot, és Rá mutatnak, mint jelek!
Ez a kép önmagában is elég titokzatos. Az Efézusi Levél viszont még spiritualisabbá teszi azáltal, hogy a házasságról szólva megemlíti: „Felette nagy titok (müsztérion) ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32). A misztikum ezzel szó szerint megjelenik ebben a képben, ami itt Isten örök tanácsvégzésére utal, amit mi a kijelentésből ismerhetünk meg.
Mindezek mellett a Krisztus testéről szóló apostoli tanításnak kezdettől része volt a teljessé tétel. A mi hiányosságaink kiegészítése: „És az ő lába alá vetett mindent, és őt rendelte mindenek fölött való fővé az egyházban, amely az ő teste és teljessége annak, aki mindent mindennel betölt.” (Ef 1,22-23). Ez viszont a Krisztussal való teljes egyesülésben, a végidőkben válik valósággá. Ezért ennek a képnek van egy eszkatológikus színezete is!

III.            A gyülekezet mint „Krisztus-test” értelmezése
1.    A gyülekezet, mint Krisztus teste azért tartozik Istenhez, mert Ő váltotta meg, Ő hívta ki ebből a világból egy másik valóságba. Új életét, üdvösségét köszönheti a hívő ember és a gyülekezet Krisztusnak (2Kor 5,17)!
2.    A Krisztus teste különböző tagokból áll: minden tagnak más a szerepe a testen belül. Lelki ajándékaink ennek megfelelően különböznek egymástól.
3.    A tagok egy testet alkotnak! A különbözőség nem szakíthatja szét a testet, hanem ez teszi alkalmassá különböző feladatok elvégzésére.
4.    A test egésze és a tagok egyenként is a fő, Krisztus uralma alá tartoznak! Ő irányítja a testet. Az Ő akaratát cselekszik a tagok.
5.    A tagokban Krisztus él. Amit tesznek, azt Krisztus cselekszi; amit mondanak, azt Krisztus mondja – rajtuk keresztül (Jn 14,12-14 és 22; Mk 16,20; ApCsel 4,30; 19,11; Róm 15,18-19).   
6.    A keresztyén ember, és a keresztyén gyülekezet Krisztusban létezik, Krisztus az életlehetősége, élettere. Új élet, új élettér, új lehetőségek, új küldetés.
7.    Krisztuson kívül, a Jézussal való közösség nélkül nincs megváltás, nincs üdvösség, nincs örök élet – nincs keresztyénség és nincs egyház sem!



IV.            A gyülekezet, mint Krisztus teste a gyakorlatban
Itt Krisztus megváltása és a megigazulás az, ami ehhez a képhez tartozik. Az új teremtés Krisztusban megy végbe. Az Ő megváltottait megigazítja és ők Benne élhetnek új életet.  
Ez a kép fejezi ki legjobban a különbséget az Ószövetség és az Újszövetség népe között. Mindamellett, hogy Krisztusban beteljesedtek az ószövetségi messiási próféciák. Mégis Krisztus elfogadásával átlépünk az Újszövetség világába. Ott a templom és a kultikus közösség által vált eggyé a nép, itt viszont Krisztusban tűnnek el a faji, nemi, etnikai, nyelvi különbségek. Az „egy kenyér” által leszünk eggyé (1Kor 10,17).
Ennek a képnek sakramentális következményei is vannak. A keresztség pecsételi el azokat, akik Krisztusban vannak, s az úrvacsora fejezi ki azt az életközösséget, amely a Krisztus test és a fő között van.
A Krisztus test életközösség Krisztussal és a többi keresztyénnel!   

V.              A gyülekezet mint Krisztus teste
A Krisztus Egyházát csak és kizárólag ebben a krisztológiai összefüggésben lehet helyesen értelmezni. Az Egyházban jelen kell lennie a Krisztussal való életközösségnek.
Hogyan jelenik meg a gyülekezetedben a Krisztussal való életközösség?
A keresztyének egymáshoz való viszonyában hogyan jelenik meg a Krisztus test tagjainak helyes összhangja? 

2017. április 18., kedd

3. A gyülekezet, mint család


Az öt memoriter a témához:
1.     Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és az Isten házanépe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus.” (Ef 2,18-20)
2.     „ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.” (ApCsel 11,14)
3.     „A fiú tiszteli atyját, a szolga is az urát. Ha pedig én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én ÚR vagyok, hol az irántam való félelem?” (Mal 1,6)
4.     „Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,2-3)
5.     „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya! Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” (Róm 8,14-17)

I.                Az elnevezés
A héber bét és a görög oikia, oikeiosz, oikeioi szavak, amelyek házat, háznépet, a házhoz tartozó személyeket, a családot jelentik. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben gyakran szerepel a ház mint épület, melyben egy családi, rokoni közösség, nemzetség lakik, a magyar fordításokban ez szerepel „háza népe”-ként. Ez a kifejezés bővebb a mi jelenlegi családfogalmunknál: ennek nem csak a szülők és a gyermekek a tagjai, hanem a nagyszülők, unokák – tehát több generáció; és az együttlakó rokonság is, valamint a szolgák, rabszolgák. Mind a héber, mind a görög gondolkodásban összefügg az épület és a család építése.  
1Móz 7,1: „Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben.”
Mt 10,13: „És ha méltó rá az a ház, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.”;
Mt 24,45: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?”;
Jn 4,53: „Ebből az apa megértette, hogy ez abban az órában történt, amikor azt mondta neki Jézus, hogy „a te fiad él”. És hitt ő és egész házanépe.”;
Róm 16,11: „Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből azokat, akik az Úrban vannak.”;
1Kor 1,16: „Megkereszteltem még Sztefanász házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valaki mást is kereszteltem volna.”;
1Kor 16,15: „Kérlek pedig titeket, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy Sztefanász házanépe Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat,”;
Filem 2: „és Appiának, nőtestvérünknek, Arkhipposznak, bajtársunknak és a te házadnál levő gyülekezetnek:”;
2Tim 1,16: „Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz házanépéhez, mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte bilincsemet.”;
2Tim 4,19: „Köszöntsd Priszkát és Akvilát és az Onéziforosz házanépét.”;
ApCsel 11,14: „ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.”;
ApCsel 16,15: „Amikor pedig a [Lídia] házanépével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket.”;
ApCsel 18,8: „Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házanépével együtt, és a korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek.”.
A házban a ház ura vezetésével folytatott, rendezett életet a nyugalom és a belső békesség biztosítékának látták (Mt 24,43; Mk 13,35; Lk 10,5; 13,25). Valakinek a házába betérni (vele együtt étkezni) megtiszteltetést, a személy elfogadását, közösségvállalást jelentett (Mt 6,10; Lk 9,4). Jézus ezt vállalta, amikor betért Máté (9,10; Mk 2,15), a leprás Simon (Mt 26,6), a farizeus (Lk 7,37), Zákeus (Lk 19,5) házába. A kapernaumi százados ennek tudatában mondja Jézusnak: „Uram, nem vagyok arra méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.” (Mt 8,8; Lk 7,7).
II.              A két szövetség család felfogása
Az Ószövetségben alapvetően a vérségi alapon szerveződő nomád, majd letelepedett társadalom legkisebb szervezeti egysége a család, vagy háznép. Erre épül a nemzetség, törzs, nemzet. Mivel Isten kiválasztotta a népet, és megszentelte, ezért a családok is az Ő uralma alá tartoztak! A próféták szerették Isten és az Ő népe kapcsolatát családi képekkel szemléltetni. Atya-gyermek (Mal 1,6). Férj-feleség (Ézs 50,1: „Így szól az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak titeket? Íme, vétkeitek miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat!”). Úr-szolga (Ézs 41,8-9; 42,1. 19; 44,1-2). Ebből lett az Újszövetségben ki is mondott: Isten háza népe, Isten családja.
III.            A gyülekezet mint „háznép” értelmezése
1.    A gyülekezet, mint Isten háza népe azért tartozik Istenhez, mert Ő hozta létre, Ő építette fel. A létét köszönheti a hívő ember és a gyülekezet Istennek!
2.    Isten háza népében a ház ura: maga Isten. Minden az Ő uralma és hatalma alá tartozik. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Tisztelete magától értetődő.
3.    Isten háza népe körében mindennel Isten rendelkezik, mindennel Ő gazdálkodik. Vezetésének elfogadása áldással jár. Az Ószövetségben ez főleg földi javakat jelentet, az Újszövetségben a hangsúly a lelki javakra tevődött át.
4.    A család tagjairól, új tagokról az Atya dönt. Ő bocsáthat el, tagadhat ki, száműzhet bárkit, de Ő fogadhat be, hozhat be a családba, gyarapíthatja a családot bárkivel. Ő teszi eggyé a családot: közelieket és távolból érkezetteket.
5.    A gyülekezetet, mint Isten családját teljes joggal egyedül Isten képviselheti. Mindenki más csak megbízott. Csak feladatot, szolgálatot teljesít.  
6.    Akármerre megyünk, akármi történik velünk, ha az Atya nem mond le rólunk, családtagok vagyunk – gondoljunk a tékozló fiúra!
7.    Az Istennel való családi közösségünket most csak a gyülekezet közösségében élhetjük meg. De amikor Jézus magához vesz minket, és befogad az Ő Atyja országába, akkor ez végérvényesen állandósul.

IV.            A gyülekezet, mint Isten házanépe a gyakorlatban
Itt is Isten kiválasztó kegyelme érvényesül. Isten, mint szuverén Úr dönti el, hogy ki tartozik családjához. A lelki házzá felépülésben ez az alap, aki Krisztus – Őbenne értelmezhető a mi kiválasztásunk. A Szentháromságon belül megélt szeretetközösségbe vonja be a választottakat.
Isten az övéit elhívja – olyan ez, mint a leánykérés: jön a vőlegény és választottját elkéri korábbi családjától! Ez a Lelki házzá felépülésben az apostolok tanítását, az igehirdetést jelenti.
Isten azokat, akiket elhívott meg is igazítja! Nem lehetünk bűnösen gyalázatunkkal az Ő családjának tagja. Megtisztít minden bűntől és magához méltóvá tesz.
Lelkét adja nekünk, hogy az Ő értékrendje szerint tudjunk élni, hogy Vele kapcsolatban legyünk, hogy uralmát gyakorolhassa már itt a mi földi életünkben!
Üdvözít! Isten az Ő ígéreteit teljesíti. Amit a mulandóságban ígért, az örökkévalóságban a miénk lesz.

V.              Az Isten családjának ismertető jegyei
Miről lehet felismerni azt, aki Isten családjához tartozik? Miben más ez, mint a többi csoportosulás?
-        Krisztus jelen van az életében!
-        Szereti Istent!
-        Szereti a testvérét (1Jn 3,10-24)

A három pedig összefügg. Nem külön-külön van jelen, hanem egyszerre. Hiszen ezek az ismertetőjegyek egymást erősítik!