8. Isten dicsőségének munkálása: tanítás által

Memoriterek

1.      5Móz 4,5-8: „Lássátok, megtanítottalak titeket azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyeket az ÚR, az én Istenem megparancsolt nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokoljátok. Tartsátok meg őket, és cselekedjetek azok szerint! Mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják majd mind e rendelkezéseket, azt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene, mint mihozzánk az ÚR, a mi Istenünk, valahányszor kiáltunk hozzá?! És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!”

2.      5Móz 5,1: „Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!”

3.      5Móz 6,6-9: „Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz. Kösd ezeket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött. Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.”

4.      ApCsel 2,42: „És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

5.      2Tim 4,2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

I.                    Miért fontos a tanítás?

A tanítás kezdettől fontos volt Isten számára, amikor népéről beszélt! Míg a bizonyságtétel és a misszió a döntésre hívás miatt volt fontos és hitet munkált, addig a tanítás az Isten akaratának megismeréséről szól. Arról, hogy engedelmeskedni tudjon a hívő ember az Ő Urának! Az Istenhez való közeledésnek meg volt a maga rendje: a beavató rítus (körülmetélés, keresztség) után a tanítás következik. Aki nem tanulja meg mi az Isten akarata, az nem tudja azt teljesíteni. S fennáll a veszélye, hogy puszta jószándékból pogány módon (Pál és Barnabás Lisztrában – ApCsel 14,11-15), vagy illetlenül (Uzza – 2Sám 6,6-11), szentségtelenül (Nádáb és Abíhú – 3Móz 10) közelít az Úrhoz. A héber limmad (ebből származik a Talmud) és a görög didaszkó az írások alapján való tanítást jelenti, s így Isten akaratának közvetítését!

II.                  Hogyan valósul meg a keresztyén tanítás ebben a világban?

Jézus azt mondta, hogy aki „hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azokat” (Mt 7,24), az megy be az Ő országába! A keresztyénség tehát nem csak elmélet, hanem élet. Gyakorlatiasnak, megélhetőnek kell lennie a Krisztus-tanításunknak ma is.

A keresztyén tanítás folyamata:

1.      Szülök, nagyszülők, testvérek (Család) tanítása, példaadása.

2.      Tanórákon történő keresztyén oktatás: hittan, konfirmáció, egyházi iskola…

3.      Gyülekezeten belüli útmutatás: Bibliatanulmányozó körökön (ifi, bibliaóra…) való tapasztalatátadás.

4.      Egyéni képzés útján: Bibliaolvasástól a Teológiáig.

III.                Miként munkálja Isten dicsőségét a tanítás?

Amennyiben Isten akaratának megismeréséről, megismertetéséről szól a tanítás, és a megtanultak alapján Őt tesszük jelenvalóvá ebben a világban, akkor ez az Ő dicsőségét szolgálja. Ezért újra és újra azt a kérdést kell feltennünk magunknak: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”! A keresztyén tanulás, tanítás soha nem lehet öncél, nem dicsekvésre való, hanem cselekvésre, hogy Istenhez közelebb jussunk általa!

IV.               Kinek a feladata a tanítás?

A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy mindenkié, hiszen egymás hite által épülünk, mindig hatunk egymásra, és tanítjuk egymást. Az Ige mégis azt mondja: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jak 3,1). A tanítás ugyanis felelősséggel jár. Isten Egyházának rendjében azok kell, hogy tanítsanak, akiket Isten tanítónak rendelt (Ef 4,11; 1Kor 12,28). Akit az Úr tanítónak rendelt, azt megajándékozta a bölcsesség beszédével és egyéb olyan kegyelmi ajándékkal, ami alkalmassá teszi őt a tanításra. Ha valaki Isten rendelése nélkül, vagy annak ellenére akar tanító lenni, az tévútra kerül: hamis próféták, hamis tanítók… 

Egyéni, vagy közösségi feladat-e a tanítás. Mivel a tanítás mögött mindig személyes bizonyságtételnek kell állnia, ami hitelesíti az emberi beszédet, ezért ez alapvetően egyéni küldetés. De egy közösség, egy gyülekezet, vagy akár Krisztus egész egyháza is válhat tanítóvá, ha szükség van rá!

V.                 Mi a tanítás célja?

-          Először tanítvánnyá, majd tanítóvá tenni az Ige hallgatóit. A missziói parancs szerint a tanítvánnyá tételhez hozzátartozik a tanítás (Mt 28,18k). Másrész ott van a Zsidókhoz írt levél szerzőjének sóhaja: „Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre.” (Zsid 5,12). Mi tanulók, vagy tanítók vagyunk?

-          Isten akaratának megismertetése ezzel a világgal. Azért, hogy keresztyén módon tudjon viselkedni, élni, ünnepelni, s felkészüljön az Úrral való találkozásra!

7. Isten dicsőségének munkálása: misszió által

Memoriterek

1.      Mt 28,18-20: „Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

2.      Jn 20,21: „Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.”

3.      2Tim 4,2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

4.      ApCsel 1,8: „De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.”

5.      Róm 10,10: „Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről.”

I.                    Mi a misszió?

A misszió küldetést jelent. Isten azért hívja el az ember, hogy miután alkalmassá tette és felkészítette a szolgálatra - küldetést, feladatot bízzon rá. A misszió Isten és az ember találkozása – azt a speciális küldetést jelenti, amely jelenvalóvá teszi Isten uralmát, az Ő Országát ezen a földön. Az Atya elküldte a Fiút, Ők elküldték a Szentlelket hozzánk. Felkészítettek a szolgálatra, s most elküldenek minket is, mint bárányokat a farkasok közé. Nem kell egyedül mennünk, mert Isten velünk jön.

II.                  Hogyan valósul meg a misszió ebben a világban?

A misszió Krisztus-hirdetés! Az evangélium hirdetése által valósul meg. Ez nem csak prédikáció, hanem ez a mi teljes keresztyén életünk, amivel Krisztusról teszünk bizonyságot. Ennek alapvetően hitelesnek kell lennie!

III.                Miként munkálja Isten dicsőségét a misszió?

Amennyiben Isten akaratának megfelelően végezzük a küldetésünket, és Őt tesszük jelenvalóvá, akkor az Ő dicsőségét szolgálja.

IV.               Kinek a feladata a misszió?

Egyéné, vagy az egyház közösségéé? Alapvetően az egyház kapta a küldetést, de az egyház egyéneket küld ki misszióba.

V.                 Mi a misszió célja?

-          Minden népnek hirdetni kell az evangéliumot, mert ez a Jézus akarata: Mt 24,14: „És Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég.”

-          Isten üdvözítő akaratát megismertetni mindenkivel: 1Tim 2,4: „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére”.

VI.               A misszió útja

-          HITRE JUTÁS: Inspiráló istentisztelettel és ajándékorientált munkatársakkal szolgálni a hívek igaz Isten-ismeretre jutását a hit ébresztésével és az erényre való buzdítással.

-          GYÜLEKEZETBE TAGOLÁS: A gyülekezet felhatalmazó vezetésével és célszerű struktúráival a hívek ismeretének és önuralmának növelése által elősegíteni a tanítvánnyá válást.

-          ELKÖTELEZÉS: A szükségorientált evangélizációval ébren tartani a küldetésünket: hogy Istent kitartóan szívből tudjuk szeretni.

-          ODASZÁNT ÉLET: A szenvedélyes kegyesség arra szolgál, hogy Istenhez imádattal közelítsünk: Őt dicsérjük és magasztaljuk.

-          GYÜMÖLCSTERMÉS: Teljes körű kiscsoportokkal és szeretetteljes kapcsolatokkal juthatunk szeretetközösségbe egymással itt és érkezhetünk meg az örök boldogságba.

A múlt kísértetei

„A gyülekezeti munkaközösségek előtt álló főbb szolgálati lehetőségek:

- Az istentiszteleten való aktív részvétel

- A bibliaórai közösségben való részvétel

- Az imaközösségben való részvétel

- A betegek látogatása

- A gyülekezetben folyó igehirdetés továbbadása

- A megkereszteltek rendszeres látogatása

- A katekézis munkájában való részvétel

- A tanítás szolgálatában való részvétel

- Bizonyságtétel megfelelő alkalmakon (szeretetvendégség)

- A z egyházi sajtó terjesztése

- A gyülekezetben élő szűkölködők, fogyatékosok, öregek terheinek hordozása

- Az országos egyház diakóniai szolgálatának támogatása

- Társadalmunk humanisztikus, hazafias törekvéseinek támogatása

- A világméretű diakóniában – a békéért, a háború kiküszöböléséért folytatott küzdelemben való részvétel.”

Bartha Tibor püspöki jelentése a Tiszántúli Református Egyházkerület 1980. november 21-én Debrecenben tartott tanácsülésén.   

A régóta álmodott jövő

„Sem azokkal az erőkkel, sem azokkal a módszerekkel, sem azokkal a hagyományokkal, … amelyek a közelmúlt egyházi életének tényezői voltak, az új világban ez az egyház nem állhat meg. El kell jönnie annak az időnek, amikor az egyházhoz Istennek a lelke fűz, amikor azért lesz valaki református, mert a Jézus Krisztusé, amikor… az önkéntes adózás gyümölcseiből gazdagabban él az egyház, mint az államsegélyből,… amikor Krisztus anyaszentegyháza élő gyülekezetekben testesül meg. Azokban a roppant válságos időkben, amelyek ránk várnak, csak egy ilyen belsőleg megújult egyház állhat meg.”

Ravasz László: Elnöki megnyitó beszéd az Országos Református Lelkészegyesület közgyűlésén, 1946. szeptember 25-én Budapesten. 

Szolgálatba állás -továbbadás 9.