2014. június 30., hétfő

„Veszélyes emberkísérlet”, vagy „a gonosz támadása”?



Ezekkel és hasonló jelzőkkel illetik kritikusai az USA két államában (Washington, Colorado) a 21 évesnél idősebbek számára engedélyezett marihuána fogyasztást. Erről nyilván mindenkinek megvan a saját kis külön-bejáratú véleménye.
DE – vajon mit mond a Biblia, az Isten Igéje? A borhoz hasonlítják liberális propagálói ezt a szert. Azt olvassuk: „Adjátok a részegítő italt a veszendőnek és a bort a megkeseredett szívűeknek! Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és nyavalyájára ne emlékezzék többé.” (Péld 31,6-7). Akkor hát miért kiabálnak a „konzervatívok” – kérdezheti valaki… Csakhogy ezt megelőzően az áll az Írásban: „Távol legyen a királyoktól, ó, Lemúél, távol legyen a királyoktól a borivás és az uralkodóktól a részegítő ital kívánása. Mert amikor iszik, elfelejtkezik a törvényekről, és elferdíti a nyomorult igazságát.” (Péld 31,4-5). Eldöntheted Isten gyermeke vagy-e, s így a királyok Királyának gyermeke, vagy veszendő, kárhozatra méltó?! Mi mindenkiről pozitív véleménnyel, jó reménységgel vagyunk – ezért Krisztus királyi családjába tartozónak tartunk mindenkit. S nem a marihuána legalizálásán gondolkodunk, hanem még az alkohol fogyasztásáról is igyekszünk mindenkit lebeszélni!


2014. június 24., kedd

Pünkösdi imádságok



Mily csodálatos és dicsőséges dolgot cselekedtél akkor, irgalmas Isten, midőn az első keresztyén pünkösdben szent Fiad kérésére és akaratára az Ő árván maradt tanítványaira és követőire Szentlelkedet látható és tapasztalhatóképpen leszállítottad a magas mennyországból! Mily csodálatos és dicsőséges dolgot cselekedtél akkor, midőn azokat az együgyű és erőtlen tanítványokat a rájuk leszállt Szentlélek által különb-különbféle nyelveknek és csodatételeknek ajándékaival, mennyei erővel, tudománnyal, bátorsággal felruháztad, az ő rebegő nyelvüket megoldoztad, üdvösségnek evangéliumát őáltaluk prédikáltattad és szent Fiad lelki országát felállítottad! Mily drága és megbecsülhetetlen jót származtattál abból a többi bűnösök között énreám is, midőn Te evangéliumodat énhozzám is elküldted, Te üdvözítődet nékem is kijelentetted és üdvösségnek biztos útját feltártad! Áldott légy szent Úristen mindörökké ezekért a Te csodálatos cselekedeteidért és megbecsülhetetlen jótéteményeidért!
Minekutána azért amaz első keresztyén pünkösdben oly nagy mértékben kitöltötted a Te Szentlelkedet, én is a pünkösdnek napján Szentlelket kérek Tetőled. Nem kérem az Ő csodatévő ajándékait, mert azok nem szükségesek az én üdvösségemre… Azt kérem, hogy Ő szenteljen, jobbítson, igazgasson, erősítsen, vigasztaljon; azt kérem, hogy Ő tanítson engem imádkozni, sőt, hogy Ő maga esedezzék bennem kimondhatatlan fohászkodásokkal; azt kérem, hogy szerezzen énbennem lelki örömet, Isten iránti és atyafiúi szeretetet, béketűrést, kegyességet, jóságot, hitet, alázatosságot, mértékletességet, és kérem, hogy vigyen nagyobb-nagyobb tökéletességre az én keresztyéni tiszteimnek gyakorlásában. Ámen.
(Részlet Szikszai György imádságoskönyvéből)

LÉLEGEZZ BENNEM, Szentlélek Isten, hogy szentül gondolkozzam, Te indíts engem, Szentlélek, hogy szentül cselekedjem. Hódítsd meg szívemet, Szentlélek Isten, hogy szentül szerethessek. Erősíts meg engem, Szentlélek Isten, hogy szentül oltalmazzak másokat. Oltalmazz engem, Szentlélek, hogy szentségedről soha meg ne feledkezzem. Ámen. (Augustinus imája, 354-430) 

ISTEN LELKE, járd át szolgálatunkat, S vedd el szívünk közönyét. Jöjj el hozzánk, mint az élet kenyere, mint a teremtés forrása, irányítója és célja, teremts új életre minket, s újítsd meg hitünket… (Angol Református Egyház) 

Húsvéti imádság



Felséges és dicsőséges, nagy irgalmasságú és igazságú Isten! Aki a mi váltságunknak munkáját nem csak elkezdted, hanem tökéletességre is vitted szent Fiad által. Alávetetted Őt a mi bűneinkért a sok szenvedésnek, gyalázatnak, lelki és testi gyötrelemnek és végül a keserű halálnak, azután pedig feltámasztottad Őt dicsőségedre és a mi örökkévaló örömünkre.
Milyen dicsőséges az Tenéked, óh örökkévaló Atya Úr Isten, hogy szent Fiadat, aki téged dicsőített e földön, és aki avégre, hogy elvégezze a munkát, melyet reá bíztál, sokat fáradt, szenvedett, gyaláztatott, meg is öletett, és a halottak közé számláltatott; nem hagytad abban a gyalázatos és nyomorult állapotban, nem hagytad az Ő lelkét a koporsóban, és nem engedted, hogy az Ő teste rothadásra jusson; hanem nagy hatalommal és dicsőséggel kihoztad Őt a halálból, és azáltal megbizonyítottad, hogy Ő a Te Fiad!
Minékünk pedig nyomorult bűnös embereknek mily örvendetes, hogy kezesünket kibocsátottad a tömlöcből, melybe adósságunkért vettetett, kieresztetted a halál fogságából, melybe hamisságunkért esett: mert ez bizonyosakká tett minket afelől, hogy adósságainkat egészen megfizette, hamisságunkat tökéletesen eltörölte, szent orcádat hozzánk engesztelte: úgy hogy már bűnbocsánatot és üdvösséget nyerhetünk általa.
...
Biztass életemben, enyhíts halálomban, őrizz koporsómban, lelkemet halálom után, testemet is feltámadásom után koronázd meg örök dicsőséggel és boldogsággal szent országodban. Ámen.
Húsvéti imádsága a kereszténynek. In: Szikszai György: Keresztyén tanítások és imádságok. I. szakasz 29. rész.

3Mózes 21.



Papi tisztség következményei. Ha valaki az Úr közelében él, szolgál, akkor az Úrhoz méltónak kell lennie. Ebben a fejezetben a papi tisztaság, erkölcsösség és szentség kérdését az élet három területén állítja középpontba az Úr: a halál, a házasság és a születés sorrendjében. Mi, ma élő keresztyének, akik szintén az Úr közelében szeretünk élni és szolgálni meg kell, hogy értsük, a mi Urunk akarata nem változott – ha a külsőségek, az apróságok, a mindennapi megvalósulás más is; de a lényeg ugyanaz! Méltónak kell lennünk az Úrhoz!
Először azt kell fontolóra vennünk, hogy ami a népnek meg van tiltva, az a papoknak sincs megengedve! S ahogy a papoknak sincsenek kiváltságaik, előjogaik Istennel szemben – ugyanúgy nekünk sem lehetnek! Amit Isten elvár a világi emberektől, ugyanazt minimum szinten elvárja tőlünk is – sőt még többet is!
Azt látjuk ugyanis, hogy ahogy nő a feladat, a felelősség a tisztséggel, úgy nem csak a hatalom és a járandóság nő, hanem az elvárások is szigorodnak! Más vonatkozik az egyszerű hívőre, más a lévitára, más egy papra, s teljesen más a főpapra; akár halálesetről, akár házasságról van szó. Aki az Úr szolgálatában áll, minél többet bíz rá az Úr, annál többet is vár el! A főpap teljesen az Úré: nem mehet be halotthoz, nem vehet feleségül akárkit, s a szent helyen kell laknia – közösségben él az Úrral! Vállalunk-e áldozatot az Úr szolgálatáért? Odaszánjuk-e magunkat teljesen az Úrnak? Az Övé vagy – átengedted neki az életedet?
Itt is arról olvasunk, hogy mindennek azért kell így lennie, mert a papok „Istenük kenyerét, a tűzáldozatot mutatják be”! Nem ők táplálják az Istent, hanem a kenyérből az Istennek járó részt ők mutatják be! Nincs ez másként ma sem… Az istentelenek nem törődnek azzal, hogy mi az, ami az Úrnak jár; de a hívők igen! Ők adják meg Istennek azt, ami az Istené ebben a modern világban! Ezért kell sokkal különbnek lennie egy hívő ember életének, mint a hitetlennek. S ezért az Isten háza népén kezdődik az ítélet, nem pedig a pogányokon!
Kiemelten fontos a házasság, a szent élet, mert szükség van szent gyermekekre – hiszen Izraelben öröklődött a papi hívatás! Ha szeretnénk, hogy a gyermekeink ott legyenek az Isten Országában, akkor nekünk szent életet kell élnünk, hogy megszenteljük őket!
A születéssel kapcsolatban fontos, ha testi fogyatékos – fel kell nevelni a papi család gyermekeit is. Nincs Taigetosz, nincs eugenetika – csak az isteni irgalom! Még a papoknak járó legszentebb ételeket is fogyaszthatja! De nem mutathat be áldozatot! Hibátlan áldozati állat, tökéletes hely, Istenhez méltó szertartás – hibátlannak kell lennie a papnak is… Még sem az, mert bűnös ember! Egyedül Krisztus az egyetlen tökéletes pap! 

2014. június 23., hétfő

Amikor „Pál szavai felülbírálandók” – Kálvin alapján szabadon?




Egyházi sajtónkról ugyan nem mondható el, hogy kontroll nélküli, mert akárki nem írhat akármit hivatalos közlönyeinkben. Mégis becsúszik egy-egy elszólás, elírás – amit, ha a szerzőnek, vagy a szerkesztőnek is elmondom, hogy most akkor ez ezt jelenti – ők tiltakoznak a leghevesebben, pedig fehéren feketével kinyomtatták!
Ilyen mazsola a Reformátusok Lapjának legutóbbi számában (2014. június 22.) megjelent írás (Szőke Attila Szilárd: Hívő és hitetlen, 2. p.) címben idézett gondolata, és annak kifejtése. Eszerint Kálvin Institutio-ja alapján javítani kell a Bibliát. Hihetetlen, hogy valaki ezt meri gondolni, de amikor le is írja, és nagy nyilvánosság előtt – közegyházi támogatással meg is jelenik, akkor csak kérdéseink lehetnek:
-       Kálvin ezzel egyetértene? Ő jobban tudja, mint ahogy az Isten igéjében szerepel? Nem ez ellen tiltakozott, amikor a szent hagyományt elvetette?
-       Ez hogyan egyeztethető össze a Sola Scriptura elvvel? Vagy ezt is javítsuk: Solus Calvinus-ra?
-       Ha Kálvin nem tett volna ilyet, akkor az ötszáz évvel későbbi ifjú titánok megtehetik, mert ők már Kálvinnál is többet tudnak, és bátrabbak?
Maga a Róma 13. kijátszása abban az összefüggésben, hogy „mi van, ha maga a világi hatalom nem engedelmeskedik Istennek” – anélkül, hogy megemlítenénk, hogy Pál Néró császár Rómájába írja azt, hogy „Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte.” (Róm 13,1). Szerzőnk is írja, hogy az Institutio IV. 20. 31-32.-ben szereplő tyrannocidium igei alapja nem a Róm 13, hanem inkább az ApCsel 5,29. Azt pedig érdemes hozzátenni, hogy a teológiatörténet az Istentől eltávolodott állam bibliai ábrázolására a Jel 13-at használja inkább, mint a Róm 13-at.  
Az Isten igéjét megkérdőjelezni egy teológiai tétel alapján, ráadásul úgy, hogy az igehely és a tantétel nem is ugyanarról szól – enyhén szólva nem szerencsés! Az Istentől való állam és a zsarnokság nem ugyanaz. Ahogy az Isten felszentelt szolgája és a hivatalos egyház istentelen lelkésze sem ugyanaz. Attól, hogy külső megjelenésükben hasonlítanak, még nem azonosak!

2014. június 13., péntek

3Mózes 20.



Halált érdemlő bűnök katalógusa. Valószínű, hogy egy-egy népgyűlésen olvasták fel, mint amilyenről beszámol az 5Móz 27,11-26. Az itt felsorolt bűnök tilalma már korábban szerepelt, most a bűn következménye: a halál válik hangsúlyossá! Az önelégült, önmaga előtt igaz modern embernek néha illene szembesülnie azzal, hogy bármilyen bűnének a következménye, a zsoldja halál (Róm 6,23)! Az, hogy mégis életben van, az Isten kegyelmének, Krisztus halálának köszönhető!
A Molok kultusza itt elég általánosan van megfogalmazva: nem fiadról, vagy gyermekedről beszél, hanem magodról (magzatodról), nem azt mondja, hogy ne égesd el, hanem azokról, akik odaadják mag(zat)ukat a Moloknak, halált érdemelnek. A későbbiekből tudjuk, hogy nem csak búzát és egyéb magvakat áldoztak Moloknak, hanem fiakat és leányokat (3Móz 18,2; 5Móz 18,10; 2Kir 16,31; Jer 7,31). Az alvilág királyaként tisztelt istenség – innen kapta a nevét is: Melek – „Király”, amit később az „utálatosság”: Bóset magánhangzóival tettek egyértelművé a héber szövegben, magyarul a görög átírat szerint szerepel Molok-ként. Hányan áldozzák fel ma is magzataikat, ők úgy gondolják, hogy nem Moloknak – de mégis halálra adják őket a saját boldogulásuk, jobb megélhetésük, karrierjük érdekében.
A halottidéző, jövendőmondó halálos ítélete (6. és a 27. vers is) szorosan összefügg a Molok kultuszával, mert gyakran így együtt kerül említésre ez a két dolog. Aki túlságosan kíváncsi a jövőre, szeretné azt kiszámíthatóvá tenni, sőt befolyásolni, az még a gyermekét is képes feláldozni ezért! Ennek a tiltása is szerepel máshol (3Móz 19,31), a legrészletesebb az 5Móz 18,10-13. A jósdák ma is működnek – s itt nem csak a sarki jövendőmondóra kell gondolni, hanem az intézményesült kutatóintézetekre, akik gazdasági, politikai, népesedési és egyéb mutatókat dolgoznak ki, hogy abból törvényszerűségek alapján megmondják a jövőt. Aki nem az élő Istenben bízik, és nem Tőle várja a jövőt, az mindig talál magának egy-egy jóst, aki saját módszerének hitelességét bizonygatva sokakat megtévesztenek ideig-óráig, de a jövő, akkor is Isten kezében van!
Kérdéses a halálbüntetés, mint ítélkezési forma. Általában ez megkövezést jelentett, tehát a nép közösségének, a felnőtt férfiaknak a részvételével. Ez honosodott meg és vált általánossá az ószövetségi jogban, de olvasunk égetésről is, aminek viszont nincs írásbeli nyoma a Választott Nép életében.
A szexuális bűnök itt is előjönnek, a tiltásból halálos ítélet lesz. Előkerül a testvér feleségének elcsábítása is (3Móz 20,21), mint halálos bűn, ami nem azonos a sógorházassággal (5Móz 25,5-10. Ami a két szituációt megkülönbözteti egymástól az csak annyi, mint a 18. részben, hogy az elsőnél még él a testvér, a másodiknál viszont már meghalt!

2014. június 10., kedd

3Mózes 19.



Különös, hogy a szentségre vonatkozó törvénynél külön kiemeli az Úr, hogy ezt nem csak Áronnak, a főpapnap; nem is csak Áron családjának, a papoknak, s nem is csak az Úr által kiválasztott törzs tagjainak, a lévitáknak; s még csak nem is a nép vezetőinek; vagy Izrael fiainak, azaz a férfiaknak kell tudnia, hanem azt olvassuk: „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez”! Arról, hogy mi a szent, és a szentség hogyan kell, hogy megjelenjen Izrael életében – mindenkinek tudnia kell! Ez az a minimuminfó, amit nekünk is meg kell ismertetnünk még a hitetlen környezetünkkel is!
Szentek legyetek – hangzik Isten elvárása népe felé, s ezt részletezi ebben a fejezetben! Alapvető dolog a szentségnél, hogy ha Istenhez tartozom, akkor teljesítem parancsait. Ez kiegészül azzal, hogy más istenséget nem tisztelek, nem imádok… Ennek megfelelően először a tízparancsolathoz kapcsolva veszi végig, mit jelent szentnek lenni. A tizedik parancsolat kivételével mindegyik felbukkan: Második parancs a 4. versben; Harmadik parancs a 12. versben; Negyedik parancs a 3. és a 30. versben; Ötödik parancs a 3. és a 32. versben; Hatodik parancs a 16-17. versekben; a Hetedik parancs a 20. (5Móz 22,23) és a 29. versben; Nyolcadik parancs a 11. 13. és a 20. versekben; Kilencedik parancs a 11. és a 16. versekben. Önmagunk megszentelése ma sem kezdődhet mással, mint Isten szuverenitásának elfogadásával, s akaratának teljesítésével!
Hozzátartozik még a kultusz szentsége is, kiemelve az áldozat bemutatásának és a szentélynek a kiemelt szerepével. Nem feledkezik el az Úr ebben az összefüggésben sem a szociális érzékenységről: a termés betakarítása kapcsán (9-10. vers), a fogyatékkal élők kapcsán (23-25. vers); az ítélkezés tekintetében; bűnrészesség, honfitárs és jövevény tisztelete, harag és bosszú, mértékek és súlyok – szeresd felebarátodat! Az Istenhez való hűségből adódik az templomi istentisztelet, és az igaz istentisztelet, a felebarát segítése!
Szentség a hétköznapokban is jelen kell, hogy legyen: ne keverd össze, amit Isten különbözőnek teremtett, termésed az új ültetvényből az Úré, a vér az Úré, ne varázsolj, ne jósoltass, ne menj halottidézőhöz, ne pogány módon gyászolj (hajvágás, szakáll megnyírása, tetoválás)! Apróságok, de jelzik azt, hogy Kihez is tartozol, e világhoz, vagy annak démonaihoz, vagy az élő Istenhez!
Visszhangzik az indoklás 14-szer: „Én az Úr vagyok!” – ami nem más, mint az első parancsolat lényege, minden más parancsolat megalapozása. Az Úrhoz való tartozásunknál azt kell figyelembe vennünk, hogy Ő kicsoda, nem azt, hogy mi kivé akarjuk őt , vagy magunkat tenni!

2014. június 4., szerda

Ezt a Bibliafordítást elfogadom – azt nem!



Bibliafordítási monopólium?

Történelmi örökségként kezdettől fogva küzdött a Krisztus egyháza azzal a nehézséggel, hogy a szent iratok mely kéziratát, fordítását, kiadását tekintheti hitelesnek, hasznosnak, s papjai és hívei által használhatónak. Ez az első századokban úgy merült fel, hogy a héber Biblia mely görög nyelvű fordítása a hiteles. Ezt eldöntötte a használat, s a Krisztusra utaló számos fordításbeli sajátosság, ami mind a mai napig nyomon követhető az Újszövetség ószövetségi idézeteiben. Később viszont már a latin, szír, kopt, örmény fordításokkal kapcsolatban igény volt az eredeti héber szövegből való fordítás, szemben a Septuaginta alapján készült fordításokkal. Nyugat-Európában a latin fordítások közül a Vulgata vált általánosan elfogadottá. Ezt a Tridenti Zsinat 1546. április 8.-i ülésén jogilag is rögzítette:
Ha pedig valaki a könyveket egészükben összes részeikkel úgy, ahogyan a katolikus Egyházban azokat olvasni szokták, és az ősi latin „Vulgata” kiadásban benne vannak, nem fogadja el szent és kánoni könyveknek, és az előbb mondott hagyományokat tudva és megfontoltan megveti: legyen kiközösítve.
Tridenti Zsinat Határozata a szent könyvek és a hagyományok elfogadásáról. DH 1504.
Ezenfelül ugyanezen szentséges zsinat, meggondolván, hogy nem kevés hasznot hozhat az Isten Egyházának, ha köztudomásúvá válna, hogy a szent könyvek összes, széles körben használt latin kiadásai közül melyet kell hitelesnek tartanunk, megállapítja és kinyilvánítja, hogy ezt az ősi Vulgata-kiadást, amely annyi évszázad hosszú használata során az Egyházban már bevált, a nyilvános felolvasásokban, vitákban, igehirdetésben és magyarázatokban hitelesnek kell elfogadni, és hogy senki se merje azt bármilyen ürüggyel elvetni vagy előítélettel illetni.
Tridenti Zsinat Határozata a szentírási könyvek „Vulgata” kiadásáról és a Szentírás magyarázatának módjáról. DH 1506.
Jelenleg a Római Katolikus Egyházon kívül én Oroszországról tudom, hogy az ottani Orthodox Egyház ugyanígy kanonizálta a saját fordítását.
Most viszont arról értesülhettünk, hogy Zsinatunk a következő határozatot hozta:
A Zsinat, hivatkozva az Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló törvény 133. § h. pontjára, megállapítja, hogy istentiszteleti, liturgiai használatra és az egyéni csendesség pillanataira az 1908-ban megjelent revideált Károli fordítás mellett, 2015. január 1-jétől a 2014-ben megjelent revideált új fordítású Szentírást fogadja el. Az MRE a Szentírás szövegének gondozását továbbra is a Magyar Bibliatársulat keretein belül, a testvéregyházakkal együttműködve végzi. 
A ZSINAT HATÁROZATA A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZBAN HASZNÁLATOS HIVATALOS BIBLIAFORDÍTÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL. ZS. - 345/2014.04.24.
Mit jelent ez? Csak egy ajánlás, vagy egy irányelv? Esetleg kötelező előírás? Tanbeli önvédelem megnyilvánulása? Monopólium biztosítása a liturgiában?  A gazdasági verseny és a korrupció kizárása egyházunkból?
A szöveg magáért beszél! A lényeg a Magyar Bibliatársulat lehet, mert egyébként miért kellett őket egy ilyen határozatba belekeverni?
Vajon mi a következménye? Vegyük az ideális példát: mindenki kötelességtudóan teljesíti a Zsinat határozatát… Nem hangzik el többet szószékről, vagy úrasztalától sem Komáromi Csipkés György, sem Pesti Mizsér Gábor, sem Czeglédi Sándor, sem Ravasz László, sem Kecskeméthy István fordításában egyetlen ige sem. Sőt „az egyéni csendesség pillanataira” is csak az 1908-as Károlit és a 2014-es Új fordítást fogadja el a Zsinat. Nem használható más kiadású Károli és nem fogadható el az Új fordítás korábbi verziója sem! Hihetetlen lelki elszegényedés, szűklátókörűség és szűkkeblűség, pusztán a favorizált Kiadó garantált haszna érdekében?
Mi a folytatás? Meg tud itt állni a Zsinat? Vagy amint hallani folytatja az Énekeskönyvvel és a Liturgiával. Azok is kötelezőek lesznek? Hová vezet ez? Kötelező liturgia, kötelező énekeskönyv, kötelező templomdíszítés, kötelező teológiai irányzat, kötelező kegyességi irányzat??? ...
Miért történhetett ez meg? Nem ismerik a hitvallásainkat, amelyek ezekben a kérdésekben szabadságot adnak a helyi gyülekezeteknek és az egyes hívőknek? Nem tanulták az egyház történetét? Nem tudják, hogy pont az ellenkező hatást érik el vele? Érdekcsoport hatalomérvényesítése? Ne legyen ott hiába az Egyházalkotmányban a 133. §?
Ezek után csak egy kérdésem van: Hogyan kerülhetett egyáltalán az MRE Egyházalkotmányába a 133. §?