Adventi Igés kalendárium

Beteljesedett próféciák 2.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” 1Pt 2,9-10.

A Bibliát lehet minden előismeret nélkül is olvasni, akkor is szól hozzánk! De ha a teljes Írást ismerjük, közelebb kerülünk, az Ige eredeti értelméhez – sokszor talán az aktuális mondanivaló kárára is. Ezért rendelt az Úr pásztorokat és tanítókat, hogy magyarázzák az írásokat, és segítsenek eligazodni a hívő embernek Isten útmutatása szerint.

Péter levelének utalása a Hóseás könyvére minden Bibliát tanulmányozó ember számára ismeretes: Hóseásnak, Beéri fiának el kellett vennie prófétai cselekedetként egy parázna nőt, így lett a felesége Gómer, Diblaim leánya. Akitől először fia született, őt az Úr parancsa szerint Jezréelnek nevezett, majd egy leánygyermek következett, akinek a Ló-Rukhámáh, azaz a Nincs-Irgalom név jutott, végül a Ló-Ammi, Nem-Népem nevű gyermek következett. Isten ezt a saját népének üzeni. Nem elég emlegetni, hogy mi vagyunk a választott nép – úgy is kell élni. A próféta a saját gyermekeit hívja így, vagyis jelként hordozzák ezt a nevet egész életükben – míg az ítélet be nem teljesedik Izrael házán.

Ahogy a próféta szereti a feleségét és a gyermekeit – ugyanúgy szereti az Úr az Ő hűtlen népét. Ezért hangzik el az ígéret, hogy ez nem tart örökké, mert eljön az irgalom ideje. Isten reánk, az Ő ma élő népére is így tekint: szeret bennünket bűneink ellenére.  

A fogság utáni hazatérésben a megrostált nép maradéka megtért Istenhez, ezért újra az Ő népe lehettek. A mi őseink is, akik távol voltak az igaz Istentől, az Ő népévé lehettek a többi pogány néppel együtt. S mi, akik néha úgy viselkedünk, mint akiknek semmi köze nincs az Úrhoz, mi is az Ő népe lehetünk! A prófécia beteljesedett. De ez nem önmagától beteljesedő jövendölés: mintha lenne egy ilyen alapvető törvényszerűség, mint az elfogyó és újra megtelő hold, vagy az apály és a dagály! Ez Krisztusban vált lehetségessé! Őbenne teljesedett be igazán! Ő szerezte meg számunkra az Atya irgalmát, Ő tett minket Isten népévé! Ezért nem várhatjuk, hogy majd a bűnös időszakunk után úgyis – ha akarjuk, ha nem – jön az irgalom ideje. Mintha nekünk csak várnunk kellene… Nem nekünk kell Istenhez visszatérnünk, bűnbánatot tartanunk, s akkor Ő irgalmas lesz hozzánk és az Ő népe lehetünk! A Krisztusban kiválasztottakról Péter úgy beszél, mint Isten ószövetségi választott népéről: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe”. Ezt egyedül Krisztus miatt teheti meg! S ez nem az ölünkbe pottyant valami, amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem ennek célja van: „hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”! S ezek után olvashatjuk azt, hogy, ha mindez így van, akkor beteljesedett rajtunk is a Hóseás-i prófécia. Ámen!

Beteljesedett próféciák 1.

„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” 1Móz 3,15

A keresztyén ember Krisztus várása nem tétlen vágyakozás az eljövendő után, hanem felkészülés a boldog találkozásra. Ennek a készülődésnek pedig szerves része az, hogy tisztázzuk önmagunk számára, mit is kaptunk mi Krisztustól. Ezen a nyomvonalon elindulva célszerű végigvennünk azt, milyen ígéretek, próféciák teljesedtek be az Ő első eljövetelekor – hiszen mindaz, amit már beteljesített azzal minket ajándékozott meg!

Az eljövendő Messiás szabadítására vonatkozó első jövendölés rögtön a bűneset után hangzik el. Ebben megígéri a mi szerető mennyei Atyánk, hogy nem hagy minket magunkra a bűneinkben: nem egyedül kell a gonosz kígyóval megküzdenünk. A Kísértő hiába mardossa a sarkunkat, csíp meg közülünk számosakat, de nem kerekedhet felül. Ez viszont nem a mi érdemünk, mert a jövendölés arról, aki majd a kígyó fejére tapos – az nem rólunk szól, hiszen az egyes számban van megfogalmazva. Az utalás a mi hitünk szerint Krisztusra vonatkozik: Ő is Éva leszármazottjaként születik erre a Földre, de bűntelenül és győztesen diadalt aratva az ősi kígyó felett: eltaposva azt!

Jézus kiküldött tanítványai visszatérve Hozzá arról számoltak be, hogy „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” (Lk 10,17). De mit mond Jézus? Ő sokkal megdöbbentőbb módon mondja el ugyanezt a tényt: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18)! Elmondja azt is, hogy a kettő között milyen összefüggés van: a mennyből levettetett Sátán seregének miért tudott parancsolni Jézus tanítványa. Jézus így mondta ezt el: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lk 10,19). Eljött az, aki a kígyó fejére taposott, és Ő hatalmat adott a tanítványainak, hogy ezt ők is megtegyék az Ő nevében! Beteljesedett az ősi prófécia. Legyőzetett a mi ellenségünk, akinek eddig ki voltunk szolgáltatva…  

Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a prófécia az emberiséggel egyidős, ez a történet is lassan kétezer éves, mi viszont ma élő emberek ebből nem sokat érzünk. Erről szól a készülődésünk: tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is Jézus tanítványai vagyunk, Ő elhívott minket is, hatalmat adott nekünk is, mert megajándékozott minket is az Ő nevével, a mi életünk is arról szól, hogy Krisztus az életünkben az Ördög munkáit lerontja, és az Ő győzelmét teljessé teszi bennünk! S ígéretünk van, hogy: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.” (Róm 16,20). De nekünk is azt mondja, mint a tanítványainak: „ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20). A mi igazi örömünk az kell, hogy legyen: helyünk van a mennyben! Ámen!