2016. augusztus 6., szombat

Pál apostol: A Szeretet apológiája


Ez(ek)en felül egy kiváltképp való utat is mutatok nektek:
         Akár emberi, akár angyali nyelven beszélek – De Szeretet nincs bennem, akkor olyan lettem, mint valami csörgő fém, vagy egy zajos cintányér!
         Sőt lehetek próféta, és ismerhetem az összes misztériumot, és minden tudományt; és ha teljes hitem is van, úgyhogy hegyeket mozgathatok – Szeretet viszont nincs bennem: semmi vagyok!
         Ha vagyonomat mind felétetem, és ha testemet tűzhalálra adom – Szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból!
         A Szeretet türelmes, jóságos. A Szeretet nem vetélkedik, a Szeretet nem dicsekszik, nem gőgös, nem viselkedik szemérmetlenül, nem a sajátját keresi, nem hagyja magát rászedni és Ő sem gondolkozik gyalázatos dolgokon, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
         Mindenképp oltalmaz, mindent hisz, mindent remél, mindvégig kitart!
         A Szeretet sohasem borul le!
         Legyen bár prófétálás – feleslegessé válik; vagy akár nyelvek – elhallgatnak; vagy akár tudományok – tétlenül hagyatnak. Részleteket ismerünk ugyanis, és részleges a prófétálásunk is. Viszont mikor eljön a teljesség, a rész szerint való felesleges lesz.
         Amikor gyermek voltam: úgy beszéltem, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek. Amikor férfiú lettem elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig szemtől-szembe, most részleges az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogyan én is megismertettem.
         Most pedig megmarad a hit, a remény, a Szeretet – e három. A legnagyobb pedig a Szeretet!