2018. március 2., péntek

10. Isten dicsőségének munkálása: A közösség gyakorlása és a diakónia által




Memoriterek
1.      ApCsel 2,42: „És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
2.      1Kor 1,9: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.”
3.      1Kor 10,16: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?”
4.      ApCsel 6,2-4: „Ekkor a tizenkettő összehívta a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: Nem helyes az, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és az asztalok körül szolgálunk. Testvéreink, válasszatok ki magatok közül hét férfit, akiről jó bizonyságot tesznek, akik Lélekkel és bölcsességgel teljesek, hogy őket rendeljük erre a szolgálatra, mi pedig az imádkozás és az igehirdetés szolgálatát végezzük.
5.      1Pt 4,10: „Mindenki amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”

I.                    A keresztyén közösséggyakorlás - koinonia
Az Ószövetségben az egyén számára az Istenhez való tartozás egyet jelentett az Isten népéhez való tartozással. Ebből fakadt a közösségvállalás teljes széles skálája: közös nyelv, közös kultúra, közös sors, közös istentiszteletek, jogi közösség, családi kötelékek… Aki ebből kilépett, az nem csak a népet tagadta meg, hanem Istent is! Ennek legfélelmetesebb megnyilvánulása, a próféta kötelezettsége: az általa megjövendölt és ismert katasztrófát a néppel együtt át kell élnie – nem menekülhet el!    
Az Újszövetségben az egymással való közösség a Krisztussal való közösségből fakad! Ennek gyakorlati kifejeződése az úrvacsorai közösség. A pünkösdi ősgyülekezet egységét már ezzel a képpel szemlélteti Lukács (ApCsel 2,42). De ugyanerről ír Pál az 1Kor 10-ben, amikor az egyház egysége mellett érvel. Minden különbözőségünk, minden emberi ellentét és viszály a keresztyének között fel kell, hogy oldódjon a Krisztussal való közösségünkben – ez biztosítja az egyház egységét!
Az Egyház története során számtalanszor elfeledkezett erről az egységről, s a közösség gyakorlati megéléséről. Törésvonal keletkezett a Krisztust teljes odaadással követők, és a névleges keresztyének között – s ez ma is elég gyakran feltűnik. Elkülönült egymástól a klerikus és a laikus réteg: Krisztus hivatásos követői nem mindig élnek közösségben az egyszerű hívekkel. A közösség megélése hiányt szenved a különböző egyházi csoportok megkülönböztetése miatt is: egyházi vezetés – gyülekezetek; kegyességi irányzatok; felekezetek; korosztályok…   

II.                  A diakónia, mint szeretetszolgálat
A diakonia – „szolgálat”, „szolgáltatás”, „kötelességteljesítés” görög kifejezés eredetileg mindenféle szolgálatot jelentett. A görög kultúrkörben ez egy általános értelmű kifejezés volt. A keresztyén szóhasználatban lett speciális értelme. Amit az ApCsel 6 mutat be részletesen, ahol még a görög származású szerző küzd a szavak használatával, hiszen nem csak a szegények gondozását nevezi a diakónia szóval szeretetszolgálatnak, hanem az igehirdetés szolgálatát is ezzel a kifejezéssel adja meg.
A mi szolgálatunk alapvetően Isten felé irányul: a Szentírásban ez a kifejezés főleg Isten szolgálatát jelenti. De mivel Isten Jézus Krisztusban emberként nekünk szolgált, ezért példát mutatott nekünk az egymás felé való szolgálatban (Fil 2). Ezért mondja az apostol buzdításként: „Szeretettel szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5,13). S tudjuk, hogy a lelki ajándékokat is szolgálatra kaptuk (1Kor 12), sőt az, hogy milyen ajándékot kaptunk ez alapvetően határozza meg a szolgálatunkat (1Pt 4,10). 

III.                Hogyan szolgálja Isten dicsőségét a koinonia és a diakonia?
A mi Krisztushoz tartozásunk ismertető jegye a szeretet! Ha szeretjük egymást, akkor egységben vagyunk és szolgálunk egymásnak. Ez az Isten akarata reánk nézve. Ha ezt meg tudjuk élni, akkor Isten gyönyörködik bennünk, reánk tekint és felragyog rajtunk az Ő dicsősége. Viszont, ha szakadások, viszályok, veszekedések vannak egy gyülekezetben, vagy egyszerűen bármi akadályozza a közösség megélését, s nem tudják a tagok ajándékaikat szolgálatba állítani – ott nem teljesítik az Isten akaratát, s ezért az Úr haragját vonják magukra…
Isten dicsőségének fényében a koinonia és a diakonia összekapcsolódik. A Krisztus szeretete tesz bennünket alkalmassá, hogy megéljük a közösséget Istennel és egymással. S az Ő iránta való szeretetünket tudjuk megélni, kifejezni az egymás iránti szeretetközösségben és szeretetszolgálatban. 

IV.               A koinonia és a diakonia, mint istendicsőítés alapvető jellemzői
A Jézus könyörgése: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17,11b) – meghatározza a mi közösségvállalásunkat egymással. Ez mégsem lehet erőltetett, kényszerű, hanem örömtelinek kell lennie, szívből kell fakadnia, mert egyébként nem őszinte, hanem képmutató! S ez érvényes a szolgálatra is!
Amit Isten dicsőségére teszünk, azt az Ő jelenlétében kell tennünk. Nem azért, hogy jutalmat várjunk érte, nem valamilyen cél eléréséért vagyunk hajlandóak egymást elviselni, vagy szolgálni a másiknak; hanem a bennünk élő Krisztus ezt természetessé teszi a számunkra.
Jézus azt mondja, hogy amikor majd látják az emberek ezeket a jócselekedeteket, amelyek nyilvánvalóan a Lélek gyümölcsei életünkben, akkor dicsőítik a mi mennyei Atyánkat (Mt 5,16)!
Mindent Isten dicsőségére kell tennünk! A gyülekezetben a közösség megélésére és a szolgálatunkra ez fokozottan érvényes! Nem önmagunkért tesszük ezeket, hanem Krisztusért!

V.                 Az Istent dicsőítő közösség és szolgálat igazi értelme
Ha megéljük a krisztusi közösséget és a Lélek ajándékaival szolgálunk a gyülekezetben, akkor Krisztus élni fog bennünk, s a Lélek jelen lesz életünkben! Ha van valami értelme engedelmeskedni Istennek a koinonia és a diakonia tekintetében, akkor az éppen az Ő folyamatos jelenlétéről szól. Ahol megromlik a közösségvállalás és eltűnnek a Lelki ajándékok szerinti szolgálatok – ott a Lelket oltják ki, a Krisztussal való közösséget teszik semmissé!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése